Megállni tilos?

pen | 2008-01-17  | 4 hozzászólás

• cimkék:
• maraton, 
• fájdalom, 
• futás, 
• sérülés, 
• megelőzés, 
• egészség, 
• gyulladás, 
• ízület 

Tweet

Te mit teszel, ha kedvenc versenyed közben elkap egy makacs hasfájás vagy izomgörcs? Folytatod amíg bírod vagy az első komolyabb jelnél kiszállsz és nem kockáztatsz? Ilyenkor nem árt józanul átgondolni a lehetőségeket!

Dennis esete
Dennis Fisher - a 35 éves újságíró Massachusettsből - már majdnem féltávnál járt a 2003-as Boston Marathonon, amikor döntenie kellett. Erős gyomor- és lábizom-görccsel küzdött, és már csak vánszorogni volt képes. A gyomra miatt egyre gyakrabban kellett kitérőket tennie a ToiToi-okhoz.

A fejében egy kis hang azt súgta, adja fel, mert ez a szenvedés egyszerűen nem éri meg. De aztán eszébe jutott a jótékonysági szervezet, melyért futott, és az a sok magyarázkodó levél, amit majd a családjának és ismerőseinek kell küldenie, ha feladja ötödik maratonját. És ment tovább. Nagyon nem akart kiszállni. Gyengeségnek érezte volna a feladást.

Végül 4:40 alatt teljesítette a maratont, egy órával lassabban, mint tervezte. A célba érkezés után megpróbált inni egy kis vizet, de azt azonnal kihányta. A felesége vitte be a közeli kórházba, ahol vese-elégtelenséget állapítottak meg nála. Dennis végül a kezelések hatására teljesen meggyógyult, de a versenyzéssel kapcsolatos felfogását ez az élmény alapvetően megváltoztatta.

Ha a verseny napján egy váratlan egészségügyi problémával találod szembe magad, történjen az akár ébredéskor (felfordult gyomor, láz, stb), akár verseny közben (vádligörcs, bokarándulás, stb.), nehéz döntést kell hoznod. Ha feladod a versenyt, utána még biztosan sokszor eltöprengsz majd rajta, vajon mi történt volna megpróbálsz továbbfutni. Másrészt viszont a verseny feladásával bizonyos esetekben megakadályozhatod, hogy egy kis probléma komoly egészségügyi kockázattá váljon.

Orvosi vélemények szerint Dennis vese problémáját együttesen okozta a kiszáradás (meleg idő, jelentős folyadékvesztés az ismételt WC-szünetekben), a verseny előtt bevett gyulladásgátló gyógyszer és maga a hosszan tartó folyamatos futás. Ha megállt volna amikor az első tüneteket észlelte, valószínűleg megúszta volna a kórházi kalandot. Következzen néhány orvosi jótanács arról, hogyan hallgassunk a szervezetünkre és hogyan kerüljük el az ilyen veszélyes helyzeteket!

Diagnózis útközben
A verseny okozta megterhelés nem mindig esik jól. Ilyenkor a szervezetünk tiltakozik, jelzéseket küld az agyunknak. A szakértők szerint versenyzés közben bizonyos mértékű kellemetlen érzés normális, és azzal többnyire képesek vagyunk megbírkózni, majd sikeresen befejezni a versenyt anélkül, hogy sérülést vagy bármilyen egészségkárosodást kockáztatnánk. A számunkra a korábbi edzésekről, versenyekről ismerős apróbb fájdalom többnyire nem ok a feladásra, véli Craig Moore, washingtoni sportorvos és 2:19-es maratonfutó. Ha az ilyen fájdalom nem rosszabbodik, illetve ha a cél már közel van, nyugodtan végigfuthatjuk vele a versenyt.

Ha azonban a fájdalom erős, hirtelen jelentkezik és/vagy ismeretlen számunkra, azt vegyük komolyan! Ha valami éles, szúró, metsző fájdalmat érzünk, mindenképpen lassítsunk le, és várjuk meg, enyhül-e a kellemetlen érzés. Ha nem, akkor belátásunk ás állapotunk szerint azonnal kérjünk orvosi segítséget, vagy váltsunk át sétára, és gyalogoljunk el lassan a következő frissítőállomásig. Ami biztosan azonnali orvosi segítséget igényel: a mellkasban jelentkező fájdalom, nyomás vagy szorító érzés!!

Fontos, hogy akkor se fussunk tovább, ha a hirtelen fájdalommal együtt egy elpattanó vagy szakadó hangot hallunk, mert ez valószínűleg - általában csak részleges - izom vagy ínszalag szakadást jelent. Ha ilyenkor azonnal megállunk, a gyógyulás viszonylag gyors lesz, és általában pár héten belül újra edzésbe állhatunk. Ha azonban tovább erőltetjük a futást, a károsodás olyan mértékűvé válhat, hogy hosszú hónapokra kell majd szögre akasztanunk a futócipőt.

Fontos figyelmezető jelzés lehet továbbá az is, ha egy huzamosabban jelentkező fájdalom olyan mértékűvé válik, hogy annak hatására futómozgásunk, testtartásunk eltorzul vagy elveszíti szimmetriáját (pl. meggörnyedünk vagy az egyik lábunkat a másik rovására kímélni kezdjük). Így sem javasolt tovább futni, inkább próbáljuk meg addig csökkenteni a tempónkat, amíg képesek vagyunk újra megfelelő testtartással, mozgással futni. Így, ha nem is a tervezett időn belül, de remélhetőleg sérülésmentesen be tudjuk majd fejezni a versenyt.

Egy feladott verseny nem a világ vége!
Rob Udewitz, sportpszichológus, hétszer lefutotta és egyszer feladta a New York City Marathont. Amit tanult az esetből, az alábbiakban foglalja össze:

- Gondolkodj józanul! A versenyre készülvén szánj egy percet arra is, hogy tudatosítod magadban, elképzelhető, hogy olyan akadályokba ütközöl, hogy kénytelen leszel kiállni. Fogadd el ezt, mint egy végső lehetőséget, ami bizonyos körülmények között az egyetlen bölcs döntés lehet számodra.

- Legyen terved! De ne csak egy, hanem több! Persze, legyen egy „A" időterved arra az esetre, ha minden jól megy. De legyen egy „B" terved is, arra az esetre, ha valami miatt lassítani kényszerülsz. Így nem ér majd készületlenül, ha pl. beszúr az oldalad, és csökkentened kell a tempódon, hanem innentől igazodhatsz a lassabb tervhez, és nyugodtan beérhetsz a célba.

- Nézz ki több versenyt! Ha lehet, mindig legyen egy későbbi verseny is a naptáradban, arra az esetre, ha a célversenyen kiállni kényszerülnél. így könnyebb lesz feldolgozni az esetleges csalódást, és újra megtalálni a motivációt a további edzéshez.

- Tanulj belőle! Ha most nem sikerült, fogd fel úgy a dolgot, hogy megint megtanultál valamit. Talán túl gyorsan kezdtél, vagy nem volt megfelelő a frissítés, esetleg rossz cipőt választottál a versenyre. Jegyezd meg ezeket a tanulságokat, hogy legközelebb jobban sikerüljön!

Forrás: RW
Képek: http://news.bbc.co.uk/sport2/; http://www.trimarket.com/en/photography/; http://www.brentandrachel.com/photos