Amis futók

pen | 2012-03-13  | 11 hozzászólás

• cimkék:
• amis, 
• futás, 
• futó indiánok, 
• Tarahumara 

Tweet

Az amisok egy körülbelül 200.000 fős, konzervatív életmódú, keresztény vallású közösség tagjai. Legtöbben az USA-ban Pennsylvania, Ohio és Indiana államban élnek. Hozzájuk látogatott el a Runner's World egyik szakírója, Bart Yasso, hogy megismerkedjen az amis futókkal. 

Az amisok életmódját alapvetően meghatározza, hogy nem használják a technikai eszközöket és kerülik a kapcsolatot az őket körülvevő modern társadalommal (történetükről és vallásukról a wikipédián olvashatsz többet).

Az amis közösség legrégimódibb csoportjai csak lovakat használnak a föld megművelésére és lovaskocsit a közlekedésre, nem használnak áramot és telefont, nem veszik igénybe a szociális juttatásokat, nem fogadnak el semmilyen formában anyagi segítséget az államtól és nem kötnek semmilyen biztosítást. Öltözékük egyszerű, a 18. századihoz hasonló. A nők mindig, még kemény télen is szoknyát viselnek, míg a férfiak hosszú sötét színű nadrágot, nadrágtartót és zakót hordanak.

A kevesebb megkötéssel élő csoportokban – ilyenek pl. a mennoniták - a családok autóval rendelkeznek, bevezetik otthonaikba az áramot, és változatosabban is öltözködnek, összességében kevésbé utasítják el a világi életet.

Bart Yasso-t többször is meghívták az amisok hagyományos teliholdas futásukra, melyet 2007 óta amolyan közös edzésként rendeznek meg rendszeresen minden teliholdkor. Az esti futásnak mindig van egy házigazdája, aki email-en invitálja meg a többieket. Ő felelős az útvonal megtervezéséért és ő szolgáltatja a futás végén a frissítőket is. Általában több mint harmincan vesznek részt egy-egy ilyen futáson.

A mennoniták futónadrágban és technikai felsőruhában futnak, míg az amisok fekete szövetnadrágot, fehér inget és nadrágtartót viselnek. A női futók hosszú ruhában és fejkendőben futnak. A lábán mindenkinek futócipő van. Az egyik, cipőeladással foglalkozó amis futó elmesélte Yassonak, hogy az ő közösségükben ahogy az utcai, úgy futócipőből is kizárólag a sötét színűt szabad vásárolni és viselni.

A teliholdas futás útvonala általában a Valley of No Wiresben (a vezetékek nélküli völgyben) vezet. A völgy onnan kapta a nevét, hogy az ott élő amisok egyáltalán nem használnak áramot, így nincsenek ott póznák és vezetékek sem.

Yasso szerint a futás közbeni beszélgetés pont olyan volt az amisok között is, mint bárhol a világban ha futók találkoznak: egyéni csúcsokról és verseny tervekről folyt a szó, míg az ismerősök barátilag ugratták egymást. Yasso-t faggatták a futók arról, hogyan lehet kvalifikálni a nagyobb maratonokra, egy 2:49-es maratoni csúccsal rendelkező fiatal pedig a különböző edzéstechnikák iránt érdeklődött nála.

Az amis közösségekben meghatározó érték a kemény munka, a kitartás, az erő, a szerénység, az alázat, az önellátás és a föld szeretete – mindezek remek alapot teremtenek a futáshoz. Az aktív életstílus természetes az amis közösségekben, egy tanulmány szerint míg az átlag amerikai 5000 lépést gyalogol naponta, addig az átlag amis 18425 lépést. És, bár a büszkeséget elítélik, az egyén által elért jó teljesítményt az amisok is megbecsülik. „Az iskolában jutalmat kapunk ha jól teljesítünk. Minket is arra bátorítanak, hogy minél jobbak legyünk." - meséli az egyik fiatal futó.

Yasso a teliholdas futáson az amis futókat figyelve arra gondolt, ha melléjük állna egy edző, ha megtanulnának megfelelően táplálkozni, és ha engednék őket futni szabadon, Istenért és a közösségükért, fantasztikus dolgokra lehetnének képesek. Futás után Yasso megosztotta gondolatait az egyik fiatal, gyorslábú amis futóval, aki szerényen mosolyogva így válaszolt: „Talán tényleg gyorsnak tűnhetünk, ha az olyan amerikaiakkal hasonlítanak össze minket, akik gyorséttermekben esznek és alig mozognak. De ha mondjuk a kenyaiakkal hasonlítjuk össze magunkat, már korántsem olyan fényes a helyzet."

Egyre több futóversenyre jelentkeznek az amis futók Amerika-szerte. Tavaly például egy hatfős csapat állt rajthoz egy 200 mérföldes váltóversenyen. Csapatuk a Vella Shpringa (kb. Fussunk!) nevet viselte. A versenyen 90 darab 12 fős és 16 darab hatfős, ultra csapat vett részt. A hatfős csapatoknak is ugyanannyi volt a táv, így nekik kétszeres távokat – 5 és 17 mérföld között - kellett futniuk. Az amisok megnyerték az ultra csapatok versenyét, és összesítettben negyedikek lettek.

Az utóbbi két évben már egy amis futóversenyt is szerveztek Bird-in-Handben. A Jim Smucker által megálmodott félmaratonon mintegy 100 amish és mennonita futó is rajthoz állt a 600-1000 fős mezőnyben. A versenyen lovaskocsik „nyulaztak" a futóknak, tradicionális amis ruhába öltözött gyerekek kínálták a frissítőket a versenyzőknek, a célban pedig többek között helyi recept szerint készült pizzát is kóstolhattak a futók. Az útvonal pedig a vezetékek nélküli völgyben kanyargott.

A 2012-es versenyt már hirdetik a honlapon. Szeretnék növelni a résztvevők számát, és minél több futó-turistát odacsalogatni saját környékükre. Óvatosan kell azonban bánniuk a népszerűsítéssel, ha nem akarják, hogy a futás is a baseball sorsára jusson.

A legtöbb amis iskola mellett találunk egy baseball pályát. Az amisok generációkon át nagyszerű baseball és softball játékosok voltak, oly annyira, hogy a negyvenes évektől kezdve többeket közülük meghívtak félprofi és profi csapatokba játékosoknak. Eleinte az amis sportolók álnéven játszottak és kerülték a médiát, nehogy kivívják közösségük ellenérzését. Ahogy egymást követték a generációk, a fiatalok aztán egyre bátrabban vállalták fel, hogy profi csapatokban játszanak és nyíltan viselték azok egyenruháját is. Ekkor a közösség életébe útmutatásaikkal keményen beleszóló „öregek" megelégelték a dolgot, és közbeléptek. Ennek eredményekén Lancaster megyében ma már csak a gyerekek dobálhatják a labdát, a felnőtt amisok számára viszont tilos a baseball és a softball.

Az amis futók természetesen nem szeretnék, ha sportáguk erre a sorsra jutna. Persze szeretnének gyorsan futni, szeretnének egyre jobb eredményeket elérni, és szeretnének győzni is néhány versenyen. De, mint mondják, számukra mindez másodlagos. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy példájukkal másokat is inspiráljanak, rávegyenek a futásra.

Smucker így vélekedik erről: „A bátyám lefutott egy maratont, erre 16 családtagja követte őt és húzott futócipőt. Gondolj csak bele, micsoda ereje van a jó példának - hogy elterjedhet így a futás az amisok között."

Forrás: RW, Wikipédia, bihhalf.com

Képek: lancasteronline.com, amishamerica.com, wikispaces.com