Nárcisz futás 2007.
Egy újabb remek versenybeszámolót olvashattok háziszerzőnk :o) iSTVán tollából. A jól biztosított, családi hangulatú, 13 kilométeres versenyt Barcs és Babócsa között minden évben megrendezik a helyiek.
Sárvár előtt nem nagyon gondolkodtam azon, milyen versenyekre menjek el májusban, de utána pár nappal már elővettem a versenynaptárat. Megakadt a szemem a Barcs-Babócsa közötti „Nárcisz futáson". Miért éppen nárcisz? - tettem fel magamnak a kérdést, és gyorsan utánanéztem.
Babócsa határában - a török időkre visszaeredeztetve - hatalmas területen található nárcisz, szépszámú történelmi emlék romjaival megtűzdelt mezőn. A helybeliek most már egy évtizede megrendezik a „Nárcisz nap"-ot, amelyet a nárcisz virágzásának idejére próbálnak időzíteni. (Idén meglehetősen mérsékelt sikerrel, a természet jó háromhetes előnyt szerzett.) Igazi turistacsalogató rendezvény, és a helybelieknek is nagy esemény.
A futás tehát ehhez a naphoz igazodik, amely sajnálatos módon egybeesett a középiskolai ballagás napjával (hétvégéjével), így szerintem jóval kevesebben voltunk, mint lehetett volna. Reggel elég szomorkásra állt az idő, így eltartott egy darabig, amíg rászántam magam az indulásra. Az indulás végül összejött, de a fényképezőgép itthon maradt, nem akartam eláztatni. (A fotó régebbi.)
Az utazás kicsit hosszabb lett, mint terveztem (elszámoltam magam egy negyedórával, pedig tudtam, hogy 90 km-nél több autózás vár rám), ráadásul be is kavartam kicsit (úgy néztem, a főút jobbra fordulásánál kell megállni, de ami a térképen jelentős különbség, az a valóságban jóval kisebb - túlmentem a vasútállomásig, onnan fordultam vissza), de végül időben megérkeztem a Polgármesteri Hivatalhoz. (Amikor visszafelé értem a két rendőrautóhoz, már sejtettem, hogy ez az a hely, amit keresek. A szomszédos bolt mögötti parkolóban tudtam hagyni a kocsit.)
Gyors nevezés a bejáratnál lévő versenyközpontban (kicsit aggódtam út közben, mert előző este olvastam csak, hogy előnevezni kellett volna, de végül nem volt belőle gond), aztán a folyó ügyek intézése az épületben (elvileg öltöző is volt benn, de nem volt rá szükségem), egy pici óvatos kocogásra is volt idő, aztán bő tizedmagammal beálltam a két rendőrautó közötti képzeletbeli rajtvonalra. Megkaptuk az eligazítást: az első utcán jobbra, annak a végén balra, és az út egyenesen a Basakertbe vezet minket.
A pisztolylövéstől csak kicsit megijedve megindultunk. A második helyre helyezkedtem, néhányan igyekeztek mögöttem is. Az élen álló versenyző két percig hagyta, hogy „lógjunk rajta", és akkor, amikor éppen azt kezdtem érezni, hogy megint „összeáll" a bal lábam, robbantott. Hadd menjen, gondoltam. Talán „fénykoromban" tudtam volna tartani vele az iramot, most „öngyilkosság" lett volna megpróbálnom. Öt-hat percig még éreztem magam mögött lihegés és lépések hangját, de aztán elmaradtak az utánam lévők, a városszéli virágzó akácsor illatát már egyedül futva élvezhettem. (Később is jó volt a levegő, csak időnként tettek próbára a lovaskocsisok hátrahagyott bombái.)
Az időjárással szerencsénk volt. Az elején ugyan egyet-egyet cseppent, de nem esett, aztán az utolsó 3 km-re jutott napsütés, amely megmaradt a nézelődéshez is. (Hazafelé beleautóztam egy kiadós záporba, szóval érhetett volna sok minden futás alatt.)
Az útburkolattól kicsit féltem, nem főút, magyar viszonylatban ilyenkor már nem árt óvatosnak lenni. Ezzel szemben meg kellett állapítanom, hogy ilyen jó aszfaltot már régen éreztem a talpam alatt. A 13 km-en egyetlen kátyút, gödröt vagy akár a legkisebb hibát sem találtam. (Mint utóbb kérdésemre elmondták, két éve készült el az új aszfalt, előtte elég gyenge volt. Üröm az örömben, hogy a jó út hajlamosít a gyorshajtásra, így mióta elkészült, három halálos baleset is történt; ez korábban nem volt jellemző.)
A forgalom nem kicsi, de nem is nagyon nagy, a széles úton elfértünk egymás mellett az autósokkal. Ráadásul így, hogy a mezőny előtt is, mögött is rendőrautó, elég kényelmes volt futni. (Volt még kísérő záróbusz is, ami igény esetén visszahozott volna Barcsra, de ilyen igény sem részemről, sem a többiek részéről nem volt.)
Az első 4 kilométeren nem nagyon volt szint, a lejtők-emelkedők százalékban nem is nagyon fejezhetők ki. Utána ugyan akadtak már kicsit „húzósabbak", de rövidek, így a kilométeridőimet nem befolyásolták. A két útba eső faluban akadt némi szurkolás, de a legtöbbet mégis az egyik futótárs kísérői produkálták e téren.
Komlósdon a baloldalon gyülekező rövid távú mezőnyt néztem (20-30 fő, némileg biztattak is), így csak az utolsó pillanatban vettem észre a jobboldali kis asztalt, amelyen poharak voltak vízzel. Előtte már ráhangolódtam, hogy frissítés nélkül lesz a futás, így nem álltam meg. (Már csak 3 km volt hátra.) Az út végén kellett még kicsit tanakodnom, mert egy körforgalomba futottam be, és csak balra vagy jobbra lehetett belőle kijutni. A pályaleírásban az szerepelt, hogy egyenesen előttünk lesz a kert, ami így is volt, de hogy melyik oldalon van a bejárat, már csak az utolsó pillanatban derült ki a számomra, amikor beláttam az egész utat. Természetesen balra kellett futni, mivelhogy megérzésem alapján jobbra tartottam a körforgalom előtt. Már csak 250 m volt hátra, így 53:43 alatt teljesítettem a távot, 4 percen kicsit kívüli kilométerekkel. A célban egy pohár szódavízzel vártak, ami jól esett, a buborékok ellenére.
Ezután kicsit körbenéztem. Meglátogattam a még nyíló pár szál nárciszt, előtte végigsétáltam a „teljes fegyverzetben" felsorakozott árusok között (kürtöskalács, színes édességek, fafaragások, festmények, ékszerek, bőrdíszmű stb.), megnézegettem a színpadot, a hatalmas sátrakat a rengeteg asztallal. Nagy bulinak nézett ki, és már gyülekeztek is a vendégek. A belépő 500 Ft, a verseny résztvevőinek viszont ingyenes, pontosabban a 300 Ft-os nevezési díjban benne foglaltatott a belépés is.
Megérdeklődtem, hogy tényleg 11.45 lesz-e az eredményhirdetés ideje, és mivel volt még két órám, úgy döntöttem, visszafutok a kocsiért Barcsra. Egy-két embert megleptem a dologgal (Tán eltévedtem? :-)), de jó volt, kényelmes ötpercesben végigfutottam a távot, hogy a mennyiség is meglegyen erre a napra. 1 óra 4 percig tartott a futás, ebből az látszik, hogy nagyon gyors volt a mezőny: amikor 75 perccel a rajt után visszaindultam, már mindenki beért.
Autózás előtt bementem a boltba vásárolni, itt futottam össze az egyik hölgyfutóval (aki sietett haza, aranyérmét elkérte az eredményhirdetés előtt), tisztáztuk, hogy az almamelléki kisvasutas futásnál találkoztunk pár éve.
Aztán autóval negyed 12-re már visszaértem Babócsára (parkoló a bejárat után 50 m-re balra nyíló kaszálón), és ahogy a színpadhoz értem, a zenekar belekezdett a Himnuszba. Kezdődött a megnyitó, Somogy vezető politikusai megjelentek, és a helyi polgármester mellett köszöntőt mondtak. Ezután kopjafaszentelés volt, a régészeti feltárások során előkerült csontokat közös sírban helyezték el. A műsor egy vitézi énekkel folytatódott: Tinódi stílusában egy helyi esemény feldolgozása, a költő korabeli öltözékben és meglehetős beleéléssel adta elő. Középkori virágénekek következtek egy debreceni együttes előadásában, zene, tánc, ének - élettel, vidáman, szépen. Kicsit bosszantó csak az volt, hogy az utolsó két szám alatt a mazsorettek is elkezdték műsorukat az 50 m-re lévő színpadon, némileg összekeveredtek a dolgok.
Ezután következett az eredményhirdetés. A gyerekeknek 800 m-es verseny volt több korosztályban, és a hosszabb távokat is (13 ill. 3 km) korosztályonként értékelték, így elég sokan lettünk a végére a színpadon. Korosztályos aranyérmet nyertem, az abszolút 2. helyem nem érdemesített díjazásra, csak az abszolút első kapott kupát. (Kb. 4 perccel előzött meg, egyenletesen futhatott 20-30 másodperccel gyorsabb kilométereket nálam. Meglepetés volt, hogy a környékünkről is volt még futó rajtam kívül, bár ő inkább a strandolásra hegyezte ki a napját, nem a futásra.
Én mindenesetre indultam haza, mert már vártak, a délutáni sokszínű programról lemaradtam.
Összefoglalva: kellemes futás volt, egy olyan verseny, amely rendelkezik még tartalékokkal, bátran ajánlom mindenkinek, aki az ilyet szereti. Sokszínű hétvégi program építhető rá.
Forrás:
http://www.babocsa.hu/index.php?mode=41
http://www.barcs.hu/site/?p=sport&id=3&tid=1748
http://mars.elte.hu/varak/babocsanarciszos/narciszos.htm
Hasonló cikkek
Érdekes helyszínek, versenyek : Bondi Beach tengerparti mezítlábas futóverseny
Normafa Futócentrum Terepfutás - beszámoló
Veresegyházi Futóverseny és Gyalogtúra beszámoló
MILÁNÓ MARATON – 2010. április 11.
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét 1
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Jó futás, információgazdag beszámoló! Folyt. köv. :)