Vékony jégen
A következő cikket Peter Sagal, amatőr futó (maratoni PB: 3:27) írta: saját történetén keresztül mesél a kövérség és a sportolás közötti kapcsolatról. Kicsit rövidítettem rajta.
Vékony jégen
A tükörnek sosem hiszel. Állsz előtte, forogsz egyik majd másik irányba, azt remélve, ha elég gyorsan nézel vissza, meglátod majd magad pont olyannak, amilyennek a többiek látnak. Persze ez sose működik – te meg csak állsz, bámulod a tükörképed és közben azon töprengsz: Vajon körvér vagyok?
„Ha valaha is voltál kövér, akkor vagy egész életedben kövér maradsz, vagy életed hátralévő részében azon fogsz aggódni, nehogy újra meghízz.” – hangzik el egy 20 évvel ezelőtt íródott színdarabban. Jómagam kövér kisgyerek voltam, és nagyon zavart a dolog. Akik gyerekként ismertek, összeráncolnák a szemöldöküket erre a kijelentésre, mert többségük szerint alig egy kicsit voltam csak húsosabb az átlagnál. Én viszont magamat rémesnek láttam. Lassú voltam, puhány és nevetséges. Minden csapatba utolsónak választottak be. A ruhaboltban az XL-es szekcióban kellett vásárolnom. Gömböc volt a becenevem - de nem tiltakoztam ellene, mert úgy éreztem, megérdemlem. Még nevettem is rajta. De hát mit is tehettem volna?
A dolgok 15 éves koromban változtak meg, amikor elkezdtem futni. Minden nap 7 mérföld volt az adag. Az első fanatikus futós időszakomban 18 kilótól szabadultam meg, és husiból sovánnyá változtam - annyira sovánnyá, hogy édesanyám ijedtem szaladt velem az orvoshoz, aki megnyugtatta, hogy teljesen egészséges vagyok.
Azt persze nem meséltem el az orvosnak, hogy akkoriban egyfolytában éhes voltam, és másra sem tudtam gondolni, csak az evésre. Ahogy azt a böjtölést ismerő emberek már tudják, az éhség egy idő után átveszi az irányítást az agyunk fölött. Így történt, hogy bár általában kihagytam az ebédet, helyette a sulikönyvtárban egy szakácskönyvet olvasgattam. Éjjelente a reggelimről álmodoztam, nappal pedig azokat az ételeket főztem meg gondolatban, melyeket soha életemben nem ehetek már meg. És a sok-sok éhezés, futás és önmegtagadás mellett minden este levettem a pólóm, odaálltam a tükör elé, megnéztem a kiálló bordáimat és a csontos csípőmet, és azt mondjam magamnak: Még mindig túl kövér vagy. A szívem szakad meg ha akkori önmagamra gondolok – hiába értem el azt amire mindig is vágyakoztam, hiába sikerült lefogynom, egyszerűen túl őrült voltam hozzá, hogy felfogjam, sikerült.
Ennek az időszaknak csak a főiskola vetett véget, ahol jöttek a sörök, a barátok, a színház, az írás, és főként – a lányok. Mivel minden más területen elmerültem az élvezetekben, valahogy már nem koncentráltam annyira kétségbeesetten az aszkétizmusomra sem. Leálltam a rendszeres futással és fokozatosan visszamásztak rám a kilók. Onnantól kezdve aztán hosszú évekig folytattam küzdelmemet a súlyommal, egyszer kövér és boldog voltam, majd újra szomorú lettem és lefogytam valamennyit, és így tovább. És közben folyamatosan kerestem az igazságot a tükörben.
A felnőttkori futós fellángolásom pont úgy kezdődött, mint gyerekkoromban. Egy orvosi vizsgálaton ráállítottak a mérlegre, és ahogy az orvos ráírta a kartonomra hogy „91kg”, alig tudtam elfojtani a feltörni készülő kiáltást. Újra elkezdtem futni. Sokat edzettem, majd elmentem az első versenyre, majd a másodikra, majd az első maratonra, majd a Boston Marathonra. 14 kilót adtam le (na jó, a ma reggeli mérlegelés szerint csak 12-t) és átkozott legyek, ha még egyszer visszaszedem őket.
Vagy talán úgy kéne mondanom: még átkozottabb. A súllyal kapcsolatos megszállottság ugyanis egy igazi átok. És az amatőr sportolók között sokkal gyakoribb probléma, mint gondolnánk. „Azért futok, hogy ehessek” – mondjuk, de nem igazán élvezzük az ételt, amit a sportolással „megkeresünk” magunknak. Inkább egyfajta immunitást szerzünk: meg merjük enni a sült krumplit a hús mellé az ebédnél, mondván, „ma is futottam egy tízest”. Azt érezzük, hogy ha rövid időre is, de mi is Normális Emberekké válhatunk, akik ehetnek édességet és zsíros ételeket is anélkül, hogy belül bűntudatot és tagadást éreznének.
Itt nem a kövérségről van szó. Hiszem ismerek mindenféle testsúlyú embereket, akiknek az önképét nem köti gúzsba a saját testsúlya. Itt arról van szó, hogy rettegünk, mivé válhatunk, ha elengedjük magunkat, ha elgyengülünk és lelassulunk. Ma már több célom is van a futással: szeretnék fitt maradni, jobb időket elérni, szeretnék a barátaimmal együtt lenni, és szeretném érezni a mozgás örömét. De legbelül mélyen tudom, azért is futok, mert minden lépéssel egyre távolabb hagyom magam mögött Gömböcöt. És attól félek, ha valaha is megállok, ő utolér és felfal engem végtelen étvágyával, és akkor újra az ő kétségbeesett szemeivel kell majd a tükörbe néznem.
Forrás: RW 2011. március
Hasonló cikkek
Minden ötödik felnőtt férfi túlsúlyos hazánkban
Történetek a mezőny hátsó traktusából - Derek Mitchell
Újdonság a talpi bőnye problémák kezelésében
22 hozzászólás
Igen elkondolkodtató,de nagyon igaza van..122-kg voltam amikor azt mondta az üzemorvosom,ha még három kiló rám jön eltilt a foglalkozásomtól..7.éve rendszeresen futok átlag napi tizet...jelenleg 80 kg vagyok és soha nem szeretnék annyi lenni..mert valóban felfal a kisgömbőc...
Hát ezt akár én is írhattam volna..:((.meg ismerek még pár futót aki hasonlóan érez:(
Csatlakozom az előttem szólókhoz...bőven 100kg felett voltam amikor elkezdtem, most a súlyom éppen 90 felett van, hátra van még egy 10-es. Megváltozott az életem mióta intenzíven sportolok futok és bike-olok. Ez jó, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben...(igaz sokba került a ruhatár csere, de kit érdekel :DDDDDDD
Furi, nekem nem teljesen ez a tapasztalatom.
Azért kezdtem el futni, hogy jó kondiba kerüljek és ehez hozzá tartozott hogy fogyjak. Fogytam. Volt amikor hetente ötször álltam a mérlegen. Ez elmúlt. Nem is nézem a súlyomat. Új célok kerültek előtérbe. Bizonyos versenyek teljesítése, új egyéni csúcsok elérése és ilyenek.
És nem azért futok hogy ehessek sültkrumplit, vagy csokit (egyébként is eszem) hanem a mozgás nyújtotta örömért. Ha valaki csak a túlsúlya miatt fut hosszú ideig az előbb-utóbb ráun vagy belefásul.
Kopi Zoli! Akkor Neked szerencsére nincs sem étkezési zavarod, sem testképzavarod:) Irigylésre méltó!:)
Hát én is a súlyom miatt kezdtem el futni, 135 kg voltam, most 110 kg ,de a sulyómhoz azért a magaságom is társul 210 cm :) . Én Kopival értek egyet , anyira megszerettem a futás a mozgás öröméért, és nem tudok meglenni nélküle felfrisülök testileg-lelkileg egyaránt!
"Annak, hogy miért fussunk, legalább annyi oka van, mint ahány nap egy évben, ahány év az életemben. De leginkább azért futok, mert ilyenkor állat, gyermek, művész és szent vagyok egyszerre. Te is az lehetsz! Találd meg önmagad a futás által, és azzá válsz, akivé teremtettél."
én is úgy vagyok vele mint kopi zoli. csak annyi különbség, h nem akartam fogyni. ettől még fogytam, de nem kilóban hanem zsírból. :)
Én legtöbb 92 kiló voltam (2009. december). 89 kilogrammosan kezdtem futni (2010. március-április), de nagyon meglepődtem, hogy mennyire hatékony "fogyasztószer" a futás, mikor szeptemberre már csak 76 kilót mutatott a mérleg. :)
Télen igaz csak szinten tartás volt, de most már inkább engem is a minél jobb időeredmények motiválnak. A testsúlyt is a minél jobb időeredmények miatt figyelem és szeretném idén 74-76 kg közt stabilizálni.
Akár én is írhattam volna... :)
Én 90-ről futottam le magam 71kg-ig, majd kimentem Dublinba, hogy meglátogassam egy régi barátomat. Nem ismert meg a reptéren... :( Akkor tükörbe néztem és én sem ismertem magamra...Azóta 75-re lőttem be a súlyom és megeszem úgy a csülköt, mint a kelkáposztafőzeléket. De mindig ott az agyrágó bogár a fejemben és amikor elhagyom a 77-et, mindig bizserget, hogy lassan elég lesz az evésből :)
én lassan 4 éve futok ... fogadásból kezdtem... majdnem vertem a 100-ast 38"-ról 34" re csúsztam vissza.
Sovány nem vagyok. 87-88 kg. A legkevesebb 85 volt. Attól függ mennyit nasizom.
A Kaja jó barátom, mindig is az volt. Az a baj, h. jól főzök és azt jó étvággyal meg is eszem. De a futásos fogyás csak mellékhatás! A vérnyomásom a nagyobb gömbőc, mert ha nem futok akkor emelkedik. Bogyőkat pedig már nem vagyok hajlandó szedni ...
2010. jan 1-én 93 kg-osan úgy döntöttem, hogy le fogok "okosan" fogyni a futás segítségével. 2010. február 1-re 87kg voltam, 2010. március 1-re 81 kg, 2010. április 1-re 79kg. Közben megfáztam, ami lassította fogyásom. 79 kg-nál gyengének éreztem magam,
ezért úgy döntöttem, hogy vissza szedek pár kilót és megpróbálom azt tartani.
2010 év többi részében 80-81 kg voltam, úgy hogy mellette ettem és futottam is eleget.
Augusztusban lesérültem és az év végi nassolás hatására elértem a 82 kg-ot.
2011. január 1-től újabb kilóktól szerettem volna megszabadulni. 2011. február 1-én 77 kg lettem. Február első hét végéjére a 75-76 kg-ot is elértem, de nem éreztem jól magam.
Most 76-77 kg vagyok, amit megtartok, amíg a hidegek tartanak és vigyázok,
hogy ne fázzak meg.
Célom, hogy a 75 kg-ot elérjem és azt megtartsam 2011 év végéig és jobb maratoni és félmaratoni időket fussak.
Türelem rózsát (75kg-ot) terem.
Én 100-ról ficcentem le anno. Most 72-75között mozgok. de ha 74körül vagyok már rettegek.. az uccsó bekezdés nagyon passzol rám is:)
Igen, időközben az embernek lesz sok más célja, sok barátja é rengeteg pozitív tapasztalata.
De az agyrágó bogár tényleg sosem áll le...
Nos, ez a "félek" dolog nem csak a túlsúlyosokat érinti.
Én soha sem voltam kövér, de az évek előre haladtával jöttek a kilók. Most sem vagyok kövér 168 cm/61-62 kiló. De a "versenysúlyomhoz igen". És, mivel egyszer sikerült megszabadulnom attól a nagyon nehezen leadható utolsó 5 kilótól, -akkor 55-56 kiló voltam- a futásban szárnyalni kezdtem. Most is jó lenne leadni az "utolsó kilókat", és újra jobban-gyorsabban futni, de nem megy.
A munkából este érkezem haza, gyakran 2 áthajtott spinning edzés után. Hazaérve a szalonás tükör-tojás illata lengi be a lakást, indítja útjára az üres gyomromat. És jön a küzdelem. Éhes vagyok, de nem lenne szabad vacsiznom, max egy almát vagy joghurtot. De spinningeltem, megérdemlem a tojást.....És jön a 2 tojás, 3 nagy szelet szalona, 3 karéj kenyér, két bögre kakaó. Egyszerűen nem tudom abbahagyni az evést! Miután tele a pocom, jön a lelkiismeret furdalás, hogy gyenge vagyok. Minden este felállok a mérlegre. Bár pontosan tudom, hogy mi várható, mégis, mitha valamiben reménykednék. Aztán jön a fogadkozás, majd az ördögi kör.
És tényleg sokszor az hajt ki edzeni, hogy akkor nyugodtabban ehetek.
akkor:
http://kataca.hu/sport/uszas/czene/
és most:
http://letoltes.forumcsoport.hu/223/uszoeb_2010_3_czene_attila.jpg/uszoeb_2010_3_czene_attila.jpg
és itt a sportembert nézem, aki elhagyja/elhagyta magát...
Én 120 is voltam, de 112 körül kezdtem futni, most 100 körül vagyok... persze most is szeretek enni, de jó lenne 5-6 kilóval könnyebben futkározni... de nem azért kezdtem el futni, hogy fogyjak, csak mert jólesett, most viszont azért szeretnék könnyebb lenni, hogy jobban tudjak futni... de ami jólesik azt azért megeszem.
Próbálkoztam mindenféle fogyókúrával, de nem bírom a szenvedést...
nyaff. szerintem nyugodtan egyél tojást, az nem hizlal :) és jaaaaaj most megyek és eszem szalonnát meg tojást, nagyon meghoztad hozzá az étvágyam. ;)
nagyon ismerős a téma...
@nyaff: tojás mehet, szalonna helyett tegyél bele sovány sonkát és 1 szelet kenyeret, meg kakaóbol is egyet...és akkor ez mehet lelkiismeret furdalás nélkül...:-)
nyaff!
Pont ugyanígy vagyok! Leszámítva, hogy a kakaóról évek óta lemondtam és hogy reggel állok a mérlegre... Én is azt a 4-5 kilót szeretném csak leadni. De az ember így már elfogadja magát, szerintem ezért nem megy. Mert amíg nagyon utálod magad, akkor nem eszel.
Pedig nekem is oda van készítve a joghurt meg a gyümölcs, de mindig hagynak ott valami finomat, amikor hazaérek amibe muszáj belecsípni (hiszen úgyis tornáztam vagy futottam) és aztán nincs megállj...
Úgy látom sokan magukra ismernek a fenti cikkből. így vagyok én is ezzel és nagyon egyetértek, aki egyszer kövér volt fejben az is marad.
4 gyermekem van és én is voltam már 95 kg. 5 éve változott meg az életem, mert sikerült lefogynom (3 gyermek után), most 2 éves a 4. gyerkőc, de max 3-4 kg felesleg van rajtam az ideális súlyhoz, de ez is zavar, pedig sokan még 1 gyereket se néznek ki belőlem. Nincs se hasam se semmi ami megkeseríthetne, de mindig kövérnek érzem magam.
3 hónapja kezdtem el edzeni személyi edzével és most ismerkedem a futással is. Isteni érzés, igazán a rabjává lehet válni! Most már nem érzem magam végre kövérnek és ez az edzésnek és a futásnak köszönhető!
Még több címke
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498
Elgondolkodtató...