Nagy Őszi Futócipő Teszt
10 hozzászólásRégóta foglalkoztunk a gondolattal, hogy különböző futófelszereléseket mutassunk be, de úgy, hogy hosszabb használat során le is teszteljük őket és ennek tapasztalatait osztjuk meg veletek. A Nyúlcipőbolt segítségével végre megvalósulhatott a terv, így útjára indítjuk Nagy Őszi Futócipő Tesztünket - avagy NÖFT :o)
Hat felhasználónk vállalkozott arra, hogy egy-egy Asics futócipőt több edzésen keresztül kipróbálva megossza velünk véleményét az adott modellről. Első cikkünkben tesztelőinket mutatjuk be Nektek, majd nemsokára jönnek szép sorban az általuk készített beszámolók is.
Gyaloggalopp
Név: Mazur Béla
Teszt cipő: Asics GT 2120
1978 áprilisának 13. napján születtem, pár hónap múlva pedig, ugyan anyám szerint járni még nem tudtam, de amíg a fejem vitt előre (pontosabban a falig), futni már próbáltam. Más dolgot (pl. pohárból inni önnön ruházatom benedvesítése nélkül) viszont azóta sem tanultam meg, ez leginkább futóversenyen ütközik ki a frissítésnél, de ha meg vagyok szorulva, kisebb családi eseményeken is szívesen előadom a produkciót mások nagy örömére. Amit még remekül tudok csinálni futás közben, az a csuklás, valamint saját nyálam félrenyelése. Szívesen és rendszeresen végzek tájékozatlansági futást, vagyis akárhol eltévedek, még egy jól kijelölt körpályán is, illetve feltûnôen sokszor üttetem el magam bicikliháton különféle autókkal. Triatlonos múltam erôteljes hiányához vezetett az is, hogy úszni eleddig csak lefelé tanultam meg, s ebben csupán az adott természetes vagy mesterséges tó feneke, illetve a jelentôs oxigénhiány szokott megállítani.
Magasságom egyenes tartással 177 cm, görbe tartással konvergál a nullához, nagy, ivós bulik után átcsap negatívba is. Testsúlyom kevésbé változatos, jelenleg 67 kilogramm, ennek azonban jelentôs pozitívumát az a tény biztosítja, hogy ha lapjával fordulok a napnak, akkor van áryékom, ha élivel, akkor nincs. Erdei számháborúzáskor ez külön elôny!
Kedvenc versenytávjaim széles palettájának két végpontja közül a rövidebbik szakasz a lakásunk és a csömöri buszmegálló közti 400 méter, melyen abban a pillanatban kezdek futni, amikor a buszvezető agya parancsot küld a kezének, hogy csukja be az ajtót, s igyekszem még annak előtte odaérni, hogy az ajtó hangos szisszenéssel odacsukja az orromat. Eme versenyt néha az utcánkban elôszeretettel megforduló kóbor kutyák színesíthetik. Egyébként pedig mostanában ráéreztem a maratoni távúaknál nagyobb futásokra, ha közelít a százhoz a kilométerszám, akkor már nagyon tetszik. Ennek pedig csak az egyik oka az, hogy hála az égnek, ilyen távot nagyon ritkán kell futni, s nem is kell túl gyorsan. De komolyra fordítva a szót: az ekkora távoknak már van egy hihetetlen varázsa, ha egy pontig eljutottam, akkor már szinte euforikus élmény tud lenni. Versenyen igazából csak két számszerû eredményt szedtem össze, egy 50- és egy 100 kilométeres időm van, igaz, ez első is a százas versenyen született, annak a felénél. Ezek szerint 50 kilométeren 4 óra 07 perc, 100 kilométeren 9 óra 03 perc a legjobb időm eddig. No jó, a legjobb maratonom 3 óra 14 perc.
Hetente sok kilométert futok. Újabban nem ritkán felmegy 150 kilométer fölé, s ebben jórész hosszú futások vannak lassan vagy gyorsan, attól függően, hogy sietek-e valahova vagy sem. Volt rá példa, hogy egy 55 kilométeres edzést azért próbáltam megpörgetni, mert utána dolgozni kellett mennem... De szeretek "csak úgy", kényelmesen is futni, néha csak pár kilométert. Ez van, nem lehet mindig edzeni. Más egyebet mit lehet még írni? A futáson túl beszélni szeretek, egyik kedvenc sportom a sportban, hogy hosszú perceket beszélgetek minden frissítőállomáson, ha csak lehet, illetve szívesen végigdumálok akármilyen futóversenyt. Korábban harcművészkedtem vagy hét évig, s közben kiskoromtól kezdve folyamatosan futkorásztam, de szigorúan hobbiszinten, ahogyan most is, csak mára időigényes hobbivá nőtte ki magát a régen még ártalmatlan időtöltés, pláne, mióta egy lábtörés után elkezdtem sokkal komolyabban futni, mint annak előtte. Újabban igen érdekes kísérletekkel foglalkozom, amiknek fô tárgya: mit lehet össze-vissza zabálni egy ultratávú versenyen futás közben? A kísérletek során látható voltam már kolbásszal a kezemben futva, fagyit nyalva futva, lekváros-grízestésztát kis porcelán tálkából kanalazva futva - illetve félrenyelt tortaszeletet köhögve lila fejjel a futópálya mellett görnyedve. A téma kimeríthetetlenségét mutatja, hogy sikerült az ellenponton is komoly tudományos kutatómunkát végeznem a nyelvészet területén, a készülô anyag munkacíme: Trágár mondatok délután kettôkor, negyven fokban, mikor a Pilis oldalán elfogy a vize a futóembernek... :)
Az eredményeim felejthetőek, ha a számokat nézzük, de az tény, hogy sokszor a nem futók számára talán extrém távokat próbálok legyűrni több-kevesebb sikerrel, ámbár eddig minden versenyt végigcsináltam, amit a fejembe vettem, pedig sokszor még magam is őrültségnek tartottam. Elôször tavaly a ‘96 óta tervezett Kinizsi 100-at futottam végig, aztán legutoljára ilyen dolog a szinén néhány éve tervbe vett Balaton körbefutás volt az idén elôször megszervezett Ultrabalatonon ahol egymagam alkottam egy egyszemélyes váltócsapatot, s így 112 és 100 kiométer sikerült futni két egymást követő napon, magaménak tudva a biztos utolsó helyet. A másik legkedvesebb futás a tavaszi kisbéri 100 kilométeres OB volt, ahol végül 5. lettem, s most először a nagyon nagy falat jön, egyéniben a Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaraton, ahol még arra sem futja a tapasztalataimból, hogy esélyeket latolgassak. Utána tavasszal újra a sárvári 24 órás futás, ahol tervezem, amit idén egy sérülés és saját balgaságom miatt nem tudtam megcsinálni: a 200 kilométer feletti teljesítést. Röviden hát ennyi.
A futás számomra még mindig nem technikai sport, nem vagyok híve a szuperkütyüknek, és a hiper GPS-eknek, úgy gondolom mindig, hogy én majd megmondom, mikor és mennyit, valamit hogyan futok. :) Azt gondolom, hogy semmi szükség nincs a legmodernebb technikára és az alkonyatkor is szakadásig hordott különleges sport-napszemüvegekre, karra csatolható zenelejátszókra és cipőbe épített mittudoménmikre ahhoz, hogy az ember egy igazán jót tudjon futni, ám ha valakinek kellenek, akkor kellenek. Én a legszívesebben félmeztelenül futok a napon, melegben, vagy pamutpólóban, mert azzal praktikusan meg tudom törölni az arcomat, ha kell. Egy dolog azonban nagyon fontos, mégpedig az, hogy milyen cipőben futok, mert bár futottam hajnalban kabátban és utcai bőrcipőben Budapest belsejéből Csömörre, ahhoz azonban, hogy a lábam ne tiltakozzon minden lépés ellen egy idő után, bizonyos követelményeknek meg kell felelnie az adott cipőnek. S miután a különböző típusú futásokhoz más és más cipők passzolnak a talaj, a táv vagy az intenzitás okán, úgy döntöttem, hogy igyekszem elkényeztetni valamennyire (már ameddig a pénztárcám engedi) a lábaimat. Így aztán jelenleg (és néhány napja) 4 pár futócipőm van, amit használok, mind a négy az ún. stabil cipők közül van. Ezek típusa sorban:
- Adidas Nova Control
- Adidas Supernova Control
- Asics Gel 1110
- Asics GT 2120
No mit írhatok még? Talán valamit a távoli jövôrôl...
Amikor már öreg leszek és ráncaimon megpattanik a cserebogár, ha nekirepül, valószínûleg hosszasan fogom gyakorolni, hogy rövidebb mondatokat vigyorgás nélkül el tudjak mondani. Amikor ez sikerül, akkor majd biztos elhiszik végre mások, hogy benôtt a fejem lágya, s ekkor elkezdem írni az emlékirataimat futós éveimrôl... Ilyen fejezetcímeket tervezek a jövôbeni nagy mûbe:
- Akár a vándorzenekar - avagy: sípoló a tödôvel és kopogó a szemmel a maratonon
- Futás a csillagok közt - válogatott szitkok abból azokon az alkonyati estéken, melyeken fejjel estem a fának (szószedettel)
- Táplálkozástudomány: a futás anyagcseréje - nyilvános vécék és villamos-alagutak Budapest belterületén (térkép melléklettel)
- Túl a csúcson - vagyis mi a szép abban, ha egy hétvégi hosszúfutáson véletlen rossz hegy tetejére futsz fel?
Biztos örömüket lelik majd a száz év múlva esedékes könyvben azok, akik akkor majd abban látják a futás szépségét, amiben mi most: hosszú, kemény munkával mondjuk egy maratonon elfutni valahonnan - ugyanoda.
Hauanita
Név: Hauberger Anita
Tesztcipő: Asics GEL-DS Trainer
Születési idő: 1979. szept. 21.
Magasság: 158 cm
Testsúly: 43 kg
Kedvenc versenytávok: 5 - 21km között bármi :)
Legjobb idők: 5km (22:14), 12 km (Vivicitta, 2007.: 54:50), 14 km (Jabil harmadmarathon, 2005.: 1:03:12), Félmaraton (NIKE2007: 1:38:50)
Heti km-szám: 40-60 km
Jelenleg használt futócipőim: NIKE (és izé, gyakorlatilag csak NIKE-ban futottam, mióta futok, azért is várom érdeklődéssel ezt a kis kirándulást a NIKE-n kívüli cipővilágba :)
Aztán 2002 nyarán valahogy végignéztem minden létező sport EB-t, VB-t a TV-ben, és a legutolsó nyár végén az atlétika volt. Akkor jutott eszembe, hogy meg kellene próbálni megtanulni futni. Nem akartam én versenyezni, félmaratonokat futni, meg egyáltalán igazából csak annyi volt a célom, hogy az íróasztal melletti üldögélést kiegészíthessem úgy heti 3-szor félóra kocogással. Ekkor jutottam el az Index FUTO bolondok topikjára, ahol egyrészt egy nagyon barátságos futó-kocogó edzéstervet javasoltak, amely fél év alatt juttatott (volna) el a folyamatos 5km lefutásáig. De itt ezen a fórumon egy olyan közösség tagjává is válhattam, amelynek az enyémhez hasonló érdekődési köre volt, ahol természetes a sport szeretete, és amely aztán magával húzott :) Nagyon hamar megszerettem a futást, a 6 hónap helyett már 4 hónap elteltével képes voltam fél óráig futni, amiről korábban álmodni se mertem. Állóképességem rohamosan nőtt, és 2003-ban már részt vettem a Vivicittán és teljesítettem első félmaratonomat, 2004. tavaszán pedig első maratonomat is.
2005-ben egy szegedi céges váltóval részt vettem a Bécs-Budapesten, ez ismét fordulópontot hozott az életembe, hiszem megismertem egy szegedi csapatot, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot, és nagyon sokat edzünk együtt. 2006-ban már az első napon regisztráltam az Edzésonline-ra, ahol szintén sok-sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, és ahonnan szintén nagyon sok erőt meríthetek.
Amire legbüszkébb vagyok: Nem tudnám megfogalmazni, mire vagyok a legbüszkébb. Mert büszke vagyok arra, hogy egyáltalán az 1 perc futás 2 perc séták környékén nem adtam fel, hanem eljutottam az első folyamatos félóráig. Mert azt hiszem, ez volt a nehezebb "feladat", és nem pl. egy maratoni felkészülés vagy annak teljesítése vagy jól sikerült egyéni csúcs. Mindenesetre büszke vagyok arra, hogy 5 éve futok, szinte rendületlen lelkesedéssel. :)
Terveim: Nem tudnék konkrétumot mondani, pedig vannak már elképzeléseim, ötleteim a sport területén a jövőre nézve. Mégis azt gondolom, nekem nem az a fontos, hogy esetleg egy alkalommal teljesítsek valami különlegeset, hanem hogy a futás, a mozgás továbbra is életem része maradjon és megszínesítse a szürke hétköznapokat :)"
Mariann
Név: Kovács Mariann
Tesztcipő: Asics Gel Nimbus 8
Magasság: 178cm
Testsúly: 58 kg
Kedvenc távok:
• 10 km, legjobb idő:43:26
• 7 km, legjobb idő: 30:15
• Félmaraton, legjobb idő: 01:40:08
Heti km szám: 30-50 km (a többi edzés függvényében változik)
Jelenleg használt futócipőm: Nike Air N'Sight
Rólam: 25 éves vagyok, egy éve végeztem a szegedi közgáz egyetemen. Mióta az eszemet tudom sportolok. Sokáig fociztam, közben karatéztam, majd a karatéból kick-boksz lett. Ennek a sportnak fontos része az állóképesség és alapozáskor a futás is. Utóbbi számomra sohasem volt teher, hanem kellemes keresztedzés. Ebből a kellemes keresztedzésből egyre inkább kellemes főedzés lett. A kick-boxban 3-szor sikerült felnőtt bajnoki címet nyernem. Sajna azonban megtapasztalva a már-már profi sportot (no nem anyagilag, inkább edzésmennyiségileg) a közeg taszítani kezdett. Érdekek és néhány húsos fazéknál lévő ember telezsebe dominált. A futás ezzel egyidejűleg pedig egyre inkább vonzott a futók között tapasztalható önzetlenségével is. No meg elkezdtem dolgozni és a táborokba, külföldi többnapos versenyekre nem tudtam eljárni. Így a kick-boksz maradt hobbi (de megmaradt), mellette pedig egyre fanatikusabban futok. Edzésen már futottam többször félmarcsit, de hivatalosan az idei Nike volt az első és így még büszkébb vagyok az 1 óra 40 perces eredményemre.
Célom ezt jövőre megjavítani, no meg a tavalyi Gatorade-n futott 10 kilis csúcsomat is. No és futni, jókat futni, további jófej futókkal megismerkedni és élvezni, hogy itt a sport, a futás és egymás szeretete, megbecsülése dominál.
Emellett bringázok és erősítek, ha netán nem lennék elég fáradt! ;)
Jövőre maraton, és majd egyszer sokára Ironman, azaz Ironwoman :)
Szasza
Név: Szász Norbert
Tesztcipő: Asics Gel-Noosa Tri
Születési idő: 1975.05.27.
Magasság: 180 cm
Testsúly: 77-80 kg között
Kedvenc versenytávok, időeredmények: Nincs kedvenc... félmaraton: 1:31:31 maraton: 3:28
Heti kilométerszám: átlagosan 50-52 km ebben az évben, heti 40-90 km
Rólam: 14 éves korom tájékán a nagybátyám -aktív futó lévén- sokszor levitt a pályára, elsajátítani a futás technikáját. Ekkor -1-2 alkalommal elindultam az akkori ötkarikás játékokon, ha jól emlékszem volt 21 km-es futás 50 km bicikli, 30 km túra stb. aztán 21-két évesen ismét elkezdődött egy amatör kocogási szakasz...komolyan erőnlét és eredmények, versenyek nélkül, majd egy bemelegítés nélküli novemberi edzés okozott némi térdbántalmakat, sok-sok vajúdás és több éves szenvedés kihagyás után kb. 4 éve kezdődött el egy újabb egyre intenzívebb futási láz... A Norbi is back premierje 2003 októberben BBP befutó.. volt 1:50 feletti idővel. Ez 2004 őszére 1:42 apadt. 2004 ben első maratonomon. 3:56 lett, ami meglepően könnyen ment.. a futás intenzítása egyre erősebb lett... ez nem csak a futótávok hosszába jelentkezett, hanem a tempóm is gyorsult. Igaz futóturista lettem. (Róma, Barcelona, Kassa, Firenze, Párizs városokban futottam maratont. Utóbbi időben a városi tömegrendezvényektől kissé távol a terepfutás vált a szívügyemmé, így a tavaly ősztől több maratoni távú vagy afeletti terepfutáson vettem részt. Ebben az évben kipróbáltam a közép (Kisköre) és hosszú távú triatlon (Nagyatád) versenyélményét is.
Terveim: Idei évben 1-2 maratont tervezek, illetve a BÉBU teljesítését tervezem párban, jövőre : T-100, illetve egy két alpesi hegyifutás, esetleg ironman...
Amire legbüszkébb vagyok:
- Tortúra ( Miskolc-Eger) 8:37 alatt
- Két triatlon verseny
Jelenleg használt futócipők: NB 1061, NB 900, NB 1221, Nike Pegazus, Nike Kayano, Asics (valami terep)
Urs
Név: Oravecz Orsolya
Tesztcipő: Asics Gel Trabuco
Születési idő: 1974
Magasság: 168 cm
Testsúly: 60 kg
Kedvenc versenytávok: A szigetkörtől a 24 óráig minden jöhet (10 km: (2005) 0:45:12, félmaraton (2006): 1:42:59, maraton (2005): 3:45:10, 100 km (2007): 10:14:00, Terep 100 (2006): 14:35:00, 24 óra (2007): 182 km).
Heti km szám: 40-100 km (egyéb elfoglaltságtól függően)
Rólam: Minden szerettem mozogni, de sosem sportoltam versenyszerűen. 18 évesen kezdtem teljesítménytúrázni, 22 évesen hegyet és sziklát mászni, a futás a hegymászás miatt kapcsolódott be rendszeresen, mint erőnlétjavító. 2002-ben futottam először félmaratont, eleinte a főleg utcai futóversenyeken, maratoni távig futottam, de hamar elkalandoztam a már ismert teljesítménytúrákfelé, ezúttal futóként. 2004-ben futottam először 50 km-es túrán. Az ultrafutás világába 2005-ben kóstoltam bele, egy Fertő-tó kör teljesítésével, tavaly pedig 12 órás körözéses versenyen és Terep Százas futóversenyen indultam, az év második felében pedig rövidebb versenyeken indultam. Idénre terveztem első 24 órás versenyemet, végül úgy alakult, hogy a madridi EB-n futhattam, ahol 8. lettem 182 km-rel. Ezt követően rábólintottam a kanadai 24 órás VB-n való indulásra is, de ez túl hamar következett Madrid után: ízületi problémák miatt 14 óra és kb. 100 km megtétele után fel kellett adnom a versenyt. Mivel betonon sokszor voltak problémáim, inkább teljesítménytúrákra és terepversenyekre szertenék koncentrálni a közeljövőben. Fizikailag számomra a legnagyobb kihívás a pamír egyik csúcsának, a 7134 m Lenin-csúcsnak megmászása volt, 2004-ben, erre vagyok a legbüszkébb, de büszke vagyok 10 km-es, 100 km-es és 24 órás egyéni csúcsaimra is (nyilván, nem profi eredmények, de számomra sokat jelentenek). Futás mellett tornázom és most ősszel szeretnék megtanulni gyorsban úszni is.
Jelenleg használt futócipők: Brooks, Asics
Zilaci
Név: Kisházi László (zilaci)
Tesztcipő: Asics Gel-Kinsei
Születési adat: 1967. június 17.
Magasság: 180 cm
Testsúly: 67 kg
Kedvenc versenytávok: régebben 800métertől (2:03) - félmaratonig (1:14) versenyeztem szívesen, jelenleg az ultratávok vonzanak.
Heti kilométerszám: 80 - 200 km között
Rólam: 1977 óta futok, tájfutó voltam, atletizáltam, aztán a sors, az edzőnk váratlan betegsége úgy hozta, hogy 1984-ben edzősködni is kezdtem. Innentől kezdve a „többiek" fontosabbak lettek önmagamnál.
Futócsaládban élek, a feleségemet futóedzésen ismertem meg, a fiam edzésidőben született, a lányom a futópályán tanult meg járni.
Két éve találtam új célt a saját versenyzésemben, azóta az ultratávú versenyek bűvöletében élek.
Az egyik nagy álmom 2006-ban teljesült: igaz, könnyek között, de célbaértem a Bécs - Budapest Szupermarathonon.
A másik nagy szerelem még várat magára, remélem, már csak egy évet.
Őt Spartathlonnak hívják, és 246 km hosszú.
Futócipőim jelenleg: NIKE Air Pegazus, Adidas Supernova, Adidas Supernova tr, Olympikus versenycipő, (de mindig is vágytam egy igazi Asics-re... :)
Kapcsolódó cikkek
Nagy Őszi Futócipő Teszt - Mariann tesztelt
Nagy Őszi Futócipő Teszt - Szasza tesztelt
Futócipő teszt 2008 - 17 modell tesztje
Hasonló cikkek