Egy év futás a Föld körül - részletek egy különleges futós blogból

Bozót | 2012-11-22  | 8 hozzászólás

• cimkék:
• atlétika, 
• utazás, 
• ösztöndíj, 
• blog, 
• futóiskola, 
• futás 

Tweet

Érdekes blogra bukkantam az interneten barangolva, egy frissen diplomázott amerikai hölgy, aki természetesen sportoló, ösztöndíjasként nyakába vette a világot és nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy egy évig tartó „vándorútja” során az egyes vidékek „futókulturáját” tanulmányozza.

Becky Wade ez év júliusában indult el és jövő év augusztusáig nem is tér vissza egyesült államokbeli otthonába. Egy kerek évig utazik a világban a Watson ösztöndíjprogram keretében amely főiskolás-egyetemista végzősök számára nyújt egyedülálló lehetőséget. Becky elsőként az Egyesült Királyságba utazott, majd Írországban és Svájcban járt, jelenleg Etiópiában van, de hátra van még Ausztrália, Új Zéland, Japán és Finnország. Vizsgálódásának tárgya a futás szerepe az egyén, a társadalom illetve globális szinten, a meglátogatott országok sportéletének összehasonlító elemzésén keresztül.

A továbbiakban Becky kalandjaiból szemezgettem, részletek következnek néhány blogbejegyzéséből.

Augusztus 6 – Olimpia, női maraton

A tegnapi kitartó esőzés ellenére, szurkolók tömege öntötte el London utcáit, hogy bíztassa a világ legjobb női maratonistáit. A kordonok mentén 4-5 sorban álltak az emberek, alig találtunk talpalatnyi szabad helyet. Szerintem mind a 42kilométeren végig álltak a szurkolók az utca mindkét oldalán. Végül csak sikerült utat törnünk a tömegben és három különböző ponról is láthattuk a mezőnyt, kétszer az út mentén, egyszer pedig egy hídról. A rendezők folyton kérték a szurkolókat, hogy ne álljanak meg a hídon, haladjanak tovább, de hamarosan feladták, mert rájöttek, hogy senki nem megy el onnan ahol ilyen jó kilátás nyílik a mezőnyre. Nagyon tetszett amikor a versenyrendezőket is elkapta az esemény hangulata és hangosan szurkoltak az elhaladó futóknak, megfeledkezve a feladatukról.

Nehéz megfogalmazni, milyen fantasztikus volt a verseny. Hihetetlenül inspiráló volt látni a futók küzdelmét és szenvedését, az élbolyt és a leghátul sántikálókat egyaránt, és izgatottá tesz a saját maratoni jövőmmel kapcsolatban.

Augusztus 13 – újabb maratoni nap

A tegnapi csodálatos időjárás és a lelkes közönség igazán stílusossá tette az olimpiai játékok végét.  Ugyan rossz volt látni még két amerikai futó feladását (hat maratonistánkból így már három), a tény, hogy a férfi mezőny 20% nem ért célba sokat elmond a verseny nehézségéről. Másrészről izgalmas volt látni a görögből amerikaivá avanzsált 37 éves Meb-et – akit a Nike „dobott”, amint a 19.helyről feljön a 4.-re a verseny második felében.  Szintén klassz volt látni a három kenyait ahogy egymással beszéltek és összedolgoztak a végefelé. A nap hőse azonban Stephen Kiprotich volt aki hátulról előbukkanva megszerezte Uganda mindösszesen  második, és 40 év óta az első,  olimpiai aranyérmét.

Ahogy az utolsók is átlépték a célvonalat, kissé szomorúan gondoltam arra, hogy ismét négy évet kell várnunk a következő olimpiáig. Minden amit itt tapasztaltam, rendkívül inspiráló és felejthetetlen, a minden sarkon ott álló barátságos önkéntesektől, a pubokat estéről estére megtöltő lelkesedésig.

Négy év hosszú idő, de elegendő néhány nagyobb ugrásra, a sportban és a magánéletben egyaránt. Bárhol is talál engem 2016, biztosan örökké őrzöm majd a londoni emlékeket, életem első olimpiai élményét és a nagy utazásom első állomását.

Október 4. – Álom Zurich-módra

Jelenleg Zurichben tartózkodom, Beat Ammann, nemzeti akadályfutás edzőnél és barátnőjénél Julianál, aki szintén edző. A sétálgatáson, városnézésen túl, néhány igazán jó edzést is sikerült beiktatnom itt, házigazdáim háza mögötti dombokon, a folyóparton, valamint az egyesületük pályáján is.

Nagyon jó volt új emberekkel együtt futni és megismerni Beat múltját és edzésfilozófiáját. Módszerének egyik létfontosságú eleme, amit én igazán egyedinek és hasznosnak találtam, a mezítlábas futóiskola, melyet minden atlétájával elvégeztet az edzések végén. Hosszú sorba fektetett tornaszőnyegen csinálnak többféle ugrás-futás-rugaszkodás gyakorlatsort. A cél a futás monotonitásának megtörése, az izmok stimulálása és erősítése, valamint a regeneráció elősegítése. Jegyzetelek és videókat is készítek amiket hazavihetek, hogy megoszthassak majd mindent amit tanulok.

Október 20.  Fura pályaverseny és újabb futóiskola

St Moritz csodálatos tájain túl, az ittartózkodásom alatt megismerkedtem néhány merőben új dologgal is ami a futást illeti.

A Zürichbe való visszaérkezésem estéjén láttam egy iagzán különleges sportversenyt, a 2012-es TV Oerlikon atlétikaversenyt. A klub minden évben ezzel az eseménnyel zárja a versenyszezont. 250méteres pályán futnak, az egyes versenyszámok 1-től 4körig haladnak (4x250m, 3x500m, 2x750m, 1x1000m) , köztük 5 perc pihenőkkel. Kicsit keménynek, de egyszerűnek hangzik, ugye?

Nos, nem annyira. A verseny szépségét az adja, hogy a futók nem tudják, melyik távot futják, egészen addig, míg már csak fél kör (125méter) van hátra. Csak a harangot kezelő fickó tudja, ugyanis ő húzza ki az adott futó távját egy kosárkából amiben 10 cetli van. A keze mindig a harangon van amikor egy futó elhalad, de csak akkor csenget ha az adott versenyzőnek ez az utolsó köre. A bizonytalanság, valamint hogy a helyezés számít, de az időeredmény nem, gyakran igazán kreatív és csalafinta stratégiához vezet. Ha neked a hosszabb táv fekszik, talán megéri keméyen tolni az elejétől, de ha sokáig hagyod, hogy egy sprinter-típus a nyakadon legyen, a hajrában pórul járhatsz. A pontokat az egyes versenyszámok után, a helyezések alapján adják (minél jobb helyezés annál több pont jár) és végül az összesített legtöbb pontot szerzők pénzjutalmat kapnak.

Állítólag, a verseny egy italgőzös ötleten alapszik, de mostanra egy minden évben nagy izgalommal várt eseménnyé vált.

Ittlétem alatt igyekeztem kihasználni vendéglátóm szaktudását futóiskola, pliometrikus és egyéb kiegészítő futógyakorlatok tekintetében. Néhányat fel is vettem videóra, íme a kedvenceim: 

Forrás : beckyrunsaway.wordpress.com