A maratonfutásról - interjú Szűcs Csabával
A magyar maratoni csúcsot 1993 óta Szűcs Csaba tartja, 2 óra 12 perc 10 másodperces idővel. Vele beszélgettem a csúcsról és az odáig vezető útról.
Eredetileg 3000 akadályon versenyeztél. Miért váltottál maratonra?
1988-89-ben, amikor én 3000 akadályt futottam, volt két olyan jó akadályfutó – Vágó Béla és Markó Gábor – akiket nem nagyon volt reális esélyem legyőzni. A hosszú edzések viszont jól mentek, és a felmérő futásokon azt láttam, hogy a maratoni futókkal teljesen jól bírom a tempót (1986-ban még nyertem junior OB-t is 30 kilométeren). Ezért határoztam el 1988 végén, hogy egy évet rászánok erre, végigcsinálok egy megfelelő alapozó időszakot és kipróbálom magam a maratoni távon.
Csak sportoltál vagy dolgoztál is ezekben az években?
Érettségi után elvégeztem a Bánki Donát Gépészeti és Műszaki Főiskolát, majd félévig katona voltam. 1982 januártól - azaz gimnázium harmadik osztály második félévétől – a Vasasnál voltam igazolt atléta, és katonaság után nálunk kaptam egy sportállást. Ez azt jelentette, hogy papíron dolgoztam ugyan, de a gyakorlatban koncentrálhattam az edzéseimre. 1989-ben megnyertem az OB-t, majd 1990-ben átigazoltam a BVSC-be, és abban az évben is megnyertem az OB-t és magyar csúcsot is futottam. 1991-93 között Japánban éltem, ott viszont keményen dolgozni kellett az edzés mellett.
Hogy kerültél Japánba?
A Suzuki 1991-ben nyitotta meg a gyárát Esztergomban. A magyar gyári dolgozók egy részét, mintegy 60-70 fiatalt, már fél évvel a gyár megnyitása előtt kivitt magához a Suzuki Japánba, hogy ott hat hónap alatt megtanulják a gyártási folyamatot. Gépészmérnökként ezeknek a fiataloknak segítettem odakint eligazodni, megtanítottam nekik a kinti élethez és munkavégzéshez szükséges tudnivalókat.
Japánban nincsenek sportklubok, inkább gyári csapatok vannak és a Suzuki a magyar gyár megnyitásához kapcsolódó marketing akcióként egy-két magyar futót is bevett a saját gyári csapatába, köztük engem is.
Hogyan edzettetek odakint, milyen volt a japán futókkal együtt készülni?
Mivel reggel kilenctől délután háromig dolgoztunk, edzeni munka előtt és munka után volt lehetőségünk. A reggeli futást fél hét körül kezdtük, a délutáni edzéseket pedig fél négykor.
Általában heti kétszer közösen edzettünk a japánokkal, a komolyabb edzéseket csináltuk meg együtt. A többit pedig külön futottuk, de mivel ekkor én már megszereztem az edzői képesítésemet, és két éve már saját magamat edzettem, az önálló edzés sem okozott semmi gondot.
A japán futókra már akkor is az volt a jellemző, hogy igen magas heti kilométerszámokat teljesítettek. Ők elsősorban az odakint nagy kultusszal rendelkező ekiden váltókra készültek. Ezekben a váltókban 3-14 kilométer közötti távokat kellett futni, amire a japán futók 150-200 kilométeres hetekkel edzettek.
És Te a maratonra milyen heti kilométerszámmal készültél?
Én akkoriban 250 kilométeres heteket csináltam, ami néha felment 300-ig is. Japánban a maratonfutók között ez a kilométerszám még a nőknél sem ritka. (Csaba 1993-as edzésnaplójából egy hosszabb részletet itt tudsz megnézni.)
Mennyire figyeltél oda a táplálkozásra és a pihenésre?
Akkoriban olyan étrend kiegészítők, energiaszeletek, gélek, mint manapság, még nem voltak. C vitamint és multivitamint szedtem viszonylag rendszeresen, illetve versenyeken izotóniás italokat ittam.
Pihenőnapot nem tartottam, csak ha beteg voltam. A regenerációt segítendő hetente egyszer igyekeztem eljutni egy gyúrásra vagy szaunázni.
1989-ben egy év alatt hét maratont futottál..
Ez egy emlékezetes év volt versenyzés szempontjából. Eleve több versenyt terveztem, és még menet közben is „becsúszott" néhány. Először is futottam az országos bajnokságon, ahol meglepetésre sikerült nyernem. Azt hiszem, kicsit én magam is meglepődtem, milyen jól sikerült (2:15:36, Szeged).
Utána a következő tervezett versenyem a francia Les Herbies maraton lett volna április végén, de előtte nem sokkal szóltak, hogy lenne még előtte Meranóban is egy verseny, ha érdekel. Így történt, hogy egy héten belül kétszer futottam maratont: az olasz versenyen csak éppen annyit, amennyi a győzelemhez kellett (2:17:10), Franciaországban pedig egy elég kemény pályán 2:14:29-et, amivel abban az évben a magyar ranglistát is vezettem.
Ezután egy másik francia verseny következett, amit 35 fokban, nagy előnnyel sikerült megnyernem (2:17:37, Gagny). Aztán jött Capri (Olaszország, 2:15:48, 1. helyezés), majd Lille (Franciország, 2:17:06, 6. helyezés). Ez utóbbihoz kapcsolódik egyik legemlékezetesebb fejreállásom: magyar csúcsot szerettem volna futni, így nagyon bekezdtem. 20 km-nél még 2:11 körüli tempóban futottam, 30 km-nél még másfél perccel vezettem, de végül nagyon elfogytam és csak hatodik helyen értem célba.
Végül az utolsó, a birminghami maraton úgy került a naptáramba, hogy Babinyecz Józsi megkérdezte, nem lenne-e kedvem kiutazni erre a versenyre vele együtt. Kimentem, rajthoz álltam és harmadik lettem (2:14:45, Birmingham).
Egy évben hét maratont futni semmiképp sem nevezhető ideálisnak. De akkor még fiatal voltam és jól bírtam a terhelést. Persze az is hozzá tartozik, hogy akkor voltam olyan formában, hogy egy 2:17 körüli maratont nem volt túl nehéz megfutnom, hamar regenerálódtam belőle.
1990-ben futottad az első magyar csúcsot.
Igen, Szegeden az országos bajnokságon. Emlékszem, elég nagy szél volt, valahol 27-28 kilométernél volt egy fordító, addig elég lassan futottunk, onnantól viszont én elkezdtem közel háromperces ezrekkel futni. 30 kilométerig Váncsa Dénes jött velem, onnantól pedig egyedül futottam végig (2:12:20).
Még szintén 1990-ben 11. lettél az Európa-bajnokságon.
Igen, ez is egy elég meleg, nyári verseny volt, augusztus végén Splitben, a tengerparton futottunk. Kicsit elfutottam magam a táv elején, mert a négy körös, hepehupás pályán nem volt könnyű pontosan belőni az iramot. Az Európa-bajnok egyébként Gelindo Bordin lett, 2:14:02-vel, én pedig 2:20:48-at mentem (eredménylista itt).
Akkor ennek az eredménynek itthon nem volt túl nagy visszhangja és én sem úgy éltem meg, hiszen ugyanitt az EB-n Nagy Jutka [Földingné Nagy Judit – a szerk.] ötödik lett, és azt ünnepeltük nagy magyar sikerként. Ma már visszatekintve nagy dolognak tartom, hogy sikerült ilyen helyezést elérnem.
Az egyéni csúcsodat 1993-ban Párizsban futottad.
Japánból '92-ben és '93-ban is átmentünk az USA-ba, Albuquerque-be (Új-Mexikó) magaslati edzőtáborba és ott 1500-2000 méteren edzettünk a francia verseny előtt. Meggyőződésem, hogy '92-ben jobb állapotban voltam, mint '93-ban, de akkor a verseny körülményei nem alakultak a legjobban számomra: nem volt jó tempót diktáló boly, amivel futhattam volna, és a kései odautazás miatt nagyon megviselt az időeltolódás is (2:12:34, 4. hely).
Amikor a csúcsot futottam, 1993-ban Párizsban tökéletes futóidő volt, 12-13 fok, emlékszem rövidnadrágban, trikóban és kesztyűben álltam oda a rajthoz. Az első 20 kilométeren 3:06-os ezrekkel mentem, 20 km-nél 62:10, 40 km-nél pedig 2:05:15 volt az időm. A táv legvégén, az utolsó 100 méteren egy orosz, egy angol és egy francia sráccal négyesben nagy hajráversenyt rendeztünk a 7., 8., 9. és 10. helyért. Egy-egy másodperc különbséggel futottunk be a célba, 2:12:09 és 2:12:12 közötti időkkel. A versenyt egyébként a lengyel Leszek Beblo nyerte, 2:10:46-tal.
1994-ben abbahagytad a versenyzést – miért?
Egyrészt kialakult egy gerincproblémám, ami miatt nem tudtam már száz százalékos munkát végezni, így pedig nem tudtam tovább javulni. Másrészt ekkorra már elegem lett az örökké utazós, több-laki életmódból. Később még kétszer megpróbáltam visszatérni, de ahogy komolyabban elkezdtem az edzéseket, az egészségügyi problémák újra jelentkeztek.
És manapság kocogsz még?
Igen, ez a helyes kifejezés. Hetente kétszer - háromszor még kimegyek és kocogok 5-10 kilométert, vagy kísérem a kisfiamat, amíg ő biciklizik. A munkámnak köszönhetően azért a hazai futóélettől nem szakadtam el.
Szeretnéd egyszer még valamelyik igazán nagy maratont lefutni?
Bevallom, erről még teljesen nem mondtam le. Most már úgy gondolom, vagyok olyan öreg, hogy nem ciki, ha három órás idővel bekocogok [mosolyog]. Csak időt kellene találnom rá valamikor..
SZŰCS CSABA
Született: 1965. január 29.
Egyesületei: Honvéd Kun Béla SE, Vasas SC, BVSC,
Edzői: Kustor Zsuzsa, 1989-től maga írja edzésmunkáját
Nevelő edzője: Kerék Csaba
Egyéni csúcsai:
1500 m: 3:49.3
5000 m: 14:10
félmaratoni: 63:29
maratoni: 2:12:10
3000 m akadályfutás: 8:35.80 (ifjúsági csúcstartó)
Maratoni magyar csúcsai:
2:12:20 (Szeged, 1990)
2:12:10 (Párizs, 1993)
Magyar bajnok maratoni távon:
1989 (2:15:36)
1990 (2:12:20)
Maratoni versenyei:
1989
2:15:36 (Szeged/HUN) 1. hely
2:17:10 (Merano/ITA) 1. hely
2:14:29 (Les Herbiers/FRA) 1. hely
2:17:37 (Gagny/FRA) 1. hely
2:15:48 (Capri/ITA) 1. hely
2:17:06 (Lille/FRA) 6. hely
2:14:45 (Birmingham/GBR) 3. hely
1990
2:12:20 (Szeged/HUN) 1. hely
2:17:37 (Brüsszel/BEL) 1. hely
2:15:01 (Párizs/FRA) 6. hely
2:20:48 (Split/CRO) 11. hely - Európa-bajnokság
2:14:48 (Capri/ITA) 7. hely
1991
2:14:24 (Reims/FRA)
1992
2:13:40 (Beppu-Oita/JPN)
2:12:34 (Párizs/FRA) 4. hely
2:13:48 (Reims) 2. hely
Egyetlen maratont adott fel pályafutása során: a barcelonai olimpia döntőjében 1992-ben izomszakadás miatt kényszerült megállni.
1993
2:15:39 (Beppu-Oita/JPN) 8. hely
2:12:10 (Párizs/FRA) 8. hely
2:15:22 (Caen/) 3. hely
2:14:24 (Lille/FRA) 1-2. hely
1994
Párizs
Los Angeles
Hasonló cikkek
Atlétika - 50 éves lett Szűcs Csaba, magyar maratoni csúcstartónk
Atlétika - 20 éves a magyar maratoni csúcs
Atlétika - eltiltást kapott a Boston Maraton korábbi győztese
Jótékonyság - diplomaták versenye a K&H váltón
10 hozzászólás
Csak azon gondolkodom, hogy ezt a rekordot olyan 20-30 éven belül lesz aki megdönti.
Bocs csak a szokásos cinizmusom.
@TÉZÉ: Ha honosítunk egy kenyait vagy etiópot, vagy ha egy tehetséges magyar fiatal futó kimegy Amerikába tanulni .... :(((
Kovács Tomi most 2:16 körül fut, és még felszálló ágban van, megy Londonba is. Akár megtörténhet. Persze ezen a szinten 4 perc brutál sok.
Azért van itt néhány szám ami önmagában is elképesztő:
pl "250 kilométeres heteket csináltam, ami néha felment 300-ra"
vagy a kedvencem:"2:17 körlüli maratont nem volt nehéz megfutnom, hamar regenerálódtam belőle"
Csak hogy az az utóbbi mit is jelent: Budapest Maratonon utoljára 1998-ban futottak 2:17-nél jobb időt. TÉZÉ hozászólása egyáltalán nem cinizmus, hanem ez van.
Remek cikk, olvastam volna még sokáig. Megdöbbentő számok. Azt még el tudom fogadni, hogy valakinek megvan a szorgalma ahhoz, hogy ennyit edzen. De az nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet hónapokon kersztül heti 250 km körül futni fásultság és túledzettség nélkül. Legtöbbünknek a fele is elég lenne, pedig mi elvileg már edzett, sportos emberek vagyunk...
Egyetértek! Ezekre a dolgokra már én is nagyon régóta kíváncsi voltam. Köszi a cikket!
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét 1
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
na végre, ennek már évek óta meg kellet volna jelenie, :)