Megint tök utolsó lettem – avagy miért szeretem a triatlont
Egy igazi amatőr triatlonista vallomása kedvenc sportágáról. Craig Newell írása következik a triathlonmagazine.ca oldalról, némileg rövidítve.
"Legalább a nagy piros teherautó megvárt, mielőtt elkezdték volna leszerelni a frissítőállomásokat és kilométerjelzéseket a futópályán. Jó félórája nem láttam egy teremtett lelket sem az úton, kivéve azt a hihetetlenül kedves házaspárt, akik a házukból kivezetett slaggal rögtönzött hűtőfürdőben részesítették a megfáradt versenyzőket. Amikor egy tíz kilométeres futás kétórás sétává változik, sok ideje marad az embernek gondolkodni. Gondolkodni azon, hogy miért is csinálja ezt az egészet.
Én a dicsekvésért csinálom. Na jó, nem igazi dicsekvés ez, de szeretek az embereknek a triatlonról mesélni, és aztán hallani az olyan válaszokat hogy „Ez fantasztikus! Én soha nem lennék erre képes”. Ez nem csak az egómnak tesz jót, de esélyt is ad nekem, hogy megpróbáljam rábeszélni őket a triatlonozásra. Mindig ugyanazt válaszolom nekik: „Ha egy olyan kövér pasi mint én képes rá, akkor te is meg tudod csinálni!” És teljes szívemből így is gondolom.
A triatlon szerintem az a sport, amit szinte mindenki, aki tud mozogni, űzhet. Láttam már kilencvenéves üknagypapát elrobogni magam mellett a futópályán, és lassított már le hozzám paratriatlonista versenyző, hogy megkérdezze, minden oké-e, amikor felfelé küzdöttem a binrgapályán. Volt már úgy, hogy láncleesést színleltem, csak hogy megállhassak és liheghessek kicsit egy meredekebb szakaszon. Ez van, én bizony képes vagyok görcsöt meg mechanikai problémát színlelni verseny közben, csak hogy néhány másodpercre megszabaduljak a szenvedéstől.
Mégis itt vagyok, és ha kell, neoprén ruhába préselt hurkaként küzdök előre a 16 fokos vízben. És teljes mellszélességgel kiállok a véleményem mellett: Ezt a sportot szinte mindenki űzheti. Csak egy bringa, egy futócipő és eltökéltség kell hozzá.
Az a nagyon jó ebben a sportban, hogy mindig van „könnyítési” lehetőség. Ha úszás közben elfáradsz, a hátadra fordulsz és lebegsz egy kicsit. A bringán, ha már nem megy a hegy, leszállsz és feltolod. És nem, egyáltalán nem szégyen, ha belesétálsz a futásba - hidd el nekem, én csak tudom.
Eddigi kilenc versenyemből nyolcszor utolsó lettem a korcsoportomban. De sosem adtam fel, akármilyen szörnyen éreztem is magam. Ha egyszer elindulok, mindig ráveszem magam, hogy folytassam. Egyszerűen csak menni kell tovább és kész.
Kilenc verseny után még mindig igent mondok a triatlonra, pedig teljesen tönkretesz. Nem tehetek mást. Szilveszterkor ugyanis a bal karomra tetováltattam a triatlont. Ha már rád festették a tűkkel, akkor elkötelezted magad. És ha futás vagy spinning óra után lenézek az izzadt karomra, mindig eszembe jut, miért is csinálom ezt a sok edzést…
Hogy tök utolsó lehessek.
De mindig célba érjek."
Forrás és kép: http://triathlonmagazine.ca
Hasonló cikkek
Elmarad a hétvégi K&H Tóúszás!
Triatlon - a fiatalság diadala Nagyatádon
Triatlon - francia és osztrák siker a budapesti 70.3 versenyen
Triatlon - új magyar rekord Tripla Ironman számban
24 hozzászólás
"A tri az, amit bárki meg tud csinálni." Azért ezzel a kijelentéssel vitába szállnék. :)
A nyáron beszélgettem egy triatlonistával, aki az én maratoni futásaimra mondta, hogy milyen nagy dolog. Én azt válaszoltam, hogy nézőpont kérdése, én a triatlonra mondom azt, hogy milyen nagy dolog: míg én "csak" egy sportágban igyekszem helytállni, addig a triatlonistáknak 3 sportágban kell jó teljesítményt nyújtani (mindenkinek magához mérten). Szerencsém volt tavaly 3 triatlon versenyen szurkolóként részt venni, hihetetlen élmény volt. De igen kicsi a valószínűsége, hogy valaha erre adnám a fejem. :)
Jó, természetesen a mindeki valóban nem a mindekit takarja, mert kell hozzá előfeltétel. Úgy gondolom, hogy aki úszik, bringázik, fut, az meg tud csinálni egy szintjáhez mért verseny. Itt nem egy Ironman-re gondolok, de az évadnyitó szupersprint távot minden gond nélkül, de még egy sprintet is le tud nyomni szerintem. Valószínűleg te is egy ilyen versenyzővel beszélgettél, aki rövidebb távon indul, így ezért volt nagy dolog neki. Persze nagy dolog is a maraton! De minden viszonyítás kérdése.
Hasonló cikkeket olvasva tényleg kedved kap az ember, hogy maga is triatlonozzon.
Bár, a cikk írója szerint, nem is kerül olyan sokba. Na azért ez nem teljesen így van, én személy szerint csak egy normális bringát szeretnék, amire fél éve spórolok.
De az egész leírásban van egy kedves báj, ami magával ragad. Valahogy ez a versenyzőtípus közelebb áll a szívemhez, mint az eltökélt "félprofi" sportoló....
Na előttem a példakép:-) Utolsónak is kell lenni... Persze én csak nagy távolságokban gondolkodom....
hát...ha a triatlont bárki meg tudja csinálni, akkor ez csomó más sportra is igaz :P
gondolom azért írja hogy nem olyan nagy cucc a triatlon anyagi oldala mert kanadai. Ott meg nem 100ezret keres egy átlagember havonta. 2-3hónap alatt meg van egy fullos minden igényt kielégítő kerékpár ára.
Épp a napokban olvastam valahol hogy egy amerikai ápolónő bruttó 400ezer forintot keres havonta és elégedetlen vele. Itthon egy főorvos fizetése ennyi 20év munkaviszony után (vidéken).
Vagy lehet, hogy azért mondja, hogy nem drága, mert nincs szüksége arra, hogy fullos bringája legyen a sport élvezetéhez.
Én sem azért költöttem tíz évvel ezelőtt nagyjából 300e Ft-ot a bringámra, mert szükségem volt rá, hanem mert hajtott az ego. Amatőr szinten egy öreg Csepel is elég ahhoz, hogy élvezd a kihívást, ráadásul mindenki csettint majd rá, hogy mekkora király vagy :)
A "mindenki tudja csinálni" dolog gyakorlatilag - néhány igazán extrém vagy nagy anyagi befektetést jelentő sporttól eltekintve - nagyon sok sportra igaz. A kosárlabda még olcsóbban megúszható, ráadásul szét lehet dobni a sporik között a laszti árát :))
Mindenesetre minden elismerésem az övé, igazi példaképe lehet a hozzá hasonló testfelépítésű embereknek!
Stojesz teljesen igazad van. Eddie Merckx 40 évvel ezelőtt képes volt mindent megnyerni,a mai szemmel elavult,és nevetséges kerékpárjával. Az ő teljesítményét nem sok amatőr csinálná meg,hiába a szuper kerékpár. Ez az ember pedig tényleg példa értékű. Persze a csúcs Szőnyi Ferenc!
En ismerem is ezt a feeling-et, hiszen eddig ket felmaratonon, es a Velencei to koron voltam utolso es utolso elotti. Es egyaltalan nem zavart! En is most eppen triatlonos alapozast tartok, es egyaltalan nem fog zavarni, ha a nyaron utolso leszek szintidon belul! De mindenkeppen arra a szintre akarok jutni, hogy ha a nyaron futnek esetleg felmaraton vagy Velencei-to kort, akkor mar ne az utolso legyek!
Merckx is az akkori csúcstechnikával nyert meg mindent. Illetve ha valaki tud 1milliót szánni egy kerékpárra, miért ne tegye? A triatlonvb óta tudom, hogy a külföldieknek semmi sem drága, vagyis rosszul fogalmazom, megengedhetik maguknak, hogy kerékpárvásárláskor a felső árszegmensben kezdjék a nézelődést. Vagy másfél órát sétálgattam a depóban és csak ájuldoztam, szinte az összes aktuális csúcstechnikát meg lehetett találni. Persze nem ezen múlik a helyezés, mindenki tudja, a legjobb az volt, hogy messziről ki lehetett szúrni a magyar versenyzőket a felszerelésük alapján :)
Kipage: Ezt én is csak megerősíteni tudom. Ha alu mezőnybringa jött és nem carbon időfutam, akkor ott a magyar versenyző közeledett. Elképesztő volt a felszerelésük! A legidősebbeknél is a legújabb cervélo időfuti volt játékszer. Természetesen aerosisak, teli kerék hátul elöl 3 küllős. Talán még Kis Gyula és Major Joe is irigykedve nézett volna rájuk.
Azt hiszem nem volt egyértelmű, amit leírtam.
A helyezéshez lehet, hogy számít a technika, ezt nem is kétlem.
Az érzéshez viszont, amit az ad, hogy teljesítesz egy kihívást, ráadásul egy "gagyi" technikával, nincs szükség milliós, de százezres technikára sem. Én lehet, hogy a tizenéves montimmal fogom végigtekerni a 180-at július végén.
Annyival egészítem ki Stojesz, hogy talán az első 20nál számít a technika. Ott azért tud dönteni ha pl van könyöklő vagy akár 1,5kgmal könnyebb a bringa, amit egy emelkedőn meg lehet lószolni könnyebben. Szombathelyen és Orfűn szűrtem le a saját technikai hátrányom (illetve nem hátrány, mert elég komoly gépem van, de nem időfutam sima országútim van minikönyöklővel) sík szakaszokon mindíg elment mellettem egy srác cseppsisakban 3küllős kerékkel aerovázzal, de a legrövidebb emelkedőkön megfőtt vele és ott simán megfogtam.
Egy 60 eFt-os használt acélvázas bringávali is lehet féltávot vagy Ironmant teljesíteni. Az előbbit bringás cipő nélkül, fürdőgatyában is :))
http://polythlon.elte.hu/content/view/426/154/
Csak mondom...
Erről szól a sport...A triatlon pedig főleg.Van akinek egy rövidebb táv is legalább akkora kihívást jelent, mint egy rutinos rókának a dupla iron. Ettől Ő semmivel sem kevesebb, hisz mindenki a saját "háborúját" vívja...Legfőképp önmagával. A másik pedig, hogy az utolsók időnként kétszer-háromszor annyi ideig vannak a pályán és a napon, mint azok akik a mezőny elején érnek a célba. Így ők is éppen olyan komolyan "felborulhatnak", mint az élmenők. Így hát az Ő teljesítménye is kiemelkedő, csak más mércével kell mérni:-) Azon tanakodni pedig, hogy ki, miért,milyen technikával és hogyan próbálja meg leküzdeni a távot, teljesen felesleges. Ahány ház, annyi szokás...:-) A versenytársakat pedig tisztelni kell..."Mindig, minden körülmények között!"
Nagyon ari, teljesen a szívembe zártam. :-) Le a kalappal, ha valakiben ekkora ambíció, pozitív életszemlélet és eltökéltség van. A bájos hurkái ellenére igazi sportember, kívánok neki még sok örömet és célbaérést!
Ez az! Legyen példa minden egyes mber számára!
Sok-sok ilyen ember kellene ide is, ebbe az országba. Mindenki vívja meg a saját harcát, legyen szó triatlonról, futásról, úszársról, bármilyen sportról. Csak sportoljunk már végre!!!
Bírom az ilyen embereket, akik nem érzik szégyennek, ha utolsók egy versenyen. Ez a megyek és csinálom szemlélet lehetne ragályos. Mindjárt többen lennének az amatőr versenyeken, legyen sz futás, triatlon, zsákbanfutás, akármi. Nagyon sok olyan kocogó van, aki megelégszik azzal, hogy körbefutja a tömböt hetente kétszer, megküzd minden lépésért, figyeli a mérleget, nézi a centit, örül, ha egyre kisebb számokat lát. De sose indulna el egy két kilométeres futóeseményen, mert fél attól, hogy utolsó lesz, hogy kinevetik, mert (neadjisten) kövér. Ha ezek az emberek több biztatást kaphatnának, alighanem többen mozdulnának el a tévé elől egy kis mozgás kedvéért. Sokan nem tudják, hogy a pályán egyenlők vagyunk. (Igaz, ott is van, aki egyenlőbbnek gondolja magát, de sebaj.)
Szóval egyenlők vagyunk, egyformán megküzdünk azokért a méterekért. Az egyik legfontosabb mondat a kanadai gyerek írásában szerintem az volt, amikor arról írt, hogy jó dicsekedni. Azt hiszem, ezt mindannyian tudjuk, akik hosszabb-rövidebb távokat letudtunk már. Akármilyen szerényen mesélünk is egy tíz klis verenyről, egy harmincas edzésről, egy maratonról, egy ironmanről, nagyon élvezzük, amikor elhűlve tekint ránk a beszélgetőpartner.
Én meg csak írogatok itt, pedig tegnap se futottam, meg ma se.
Na, ez szuper cikk volt! :) És totál igaza van a pasinak! :) A legkevésbé sem ciki utolsónak lenni! És tényleg: megyek és csinálom. Mindannyian így vagyunk ezzel, akik bármiféle sportot űzünk. Sokunknak nem a helyezés számít, hanem az, hogy MEGCSINÁLJUK - MEGCSINÁLTUK! Az ellenfél sokunknak önmagunk...az, hogy letudjuk-e győzni magunkat!!! És a versenyek hangulata...hát már ezért is el kell menni!!! :))))
És igen, én sem szégyelltem, hogy utolsó lettem tavaly Nőtincsen...de megcsináltam és nekem ez számított! Az persze már más kérdés, hogy az életben nem versenyzek többé tereptriatlonon! Én, aki félek bicajon? Az már önmagában vicces, hogy triatlonozok...piszok bátor voltam, hogy kimerészkedtem terepre! Persze, többször futottam a bicajom mellett, mint hogy tekertem volna azt...! :)))))) DE: annyira JÓ volt!
Ökimov: ne aggodj, nem csak Te nem edzettél az utóbbi napokban! Vagyunk így néhányan...én már lassan 1 hónapja dögrováson vagyok.:(
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét
1
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498
Első 5 kilométerem
498
Szerintem hatalmas jövője van ennek a sportnak. A tri az, amit bárki meg tud csinálni.