Gondolatok a női kerékpárversenyzésről
A versus.com oldalon találtam egy érdekes írást Neil Browne kerékpáros edző és újságíró tollából, a női és férfi kerékpárversenyzők közötti egyenlőtlenségekről. Kicsit utána olvastam a témának, és így kerekedett belőle ez a cikk.
Távok és bérek
Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve a munkaerőpiacon sem mindig érvényesül, hát még a versenysportokban. A kerékpársportban például igen kényes kérdés a férfi és női versenyzők eltérő értékelése. Különböznek versenytávjaik és különbözik a díjazásuk is. A versenyszervezők azzal szokták ezt indokolni, hogy a női mezőny általában kisebb létszámú mint a férfi, ezért a női versenyt kísérő média és szponzori érdeklődés is mérsékeltebb.
Az Atlanta 100K kerékpáros verseny jó példája ennek az egyenlőtlenségnek. A férfiak távja 100 km, összdíjazásuk $10.000. Ezzel szemben a női táv csupán 10 km, és az összdíjazás itt csak $2.000. Igazságtalanság ez a nőkkel szemben, vagy puszta realitás?
Adalék: Az USA-ban kb. ugyanannyi nő és férfi rendelkezik kerékpárral. A kerékpáros szövetség statisztikái szerint ugyanakkor az összes kerékpárversenyző 80%-a férfi, és csupán 20%-uk nő. (Forrás)
Még tavaly év végén készített interjút Chris Fauske (Daily Peloton) három női kerékpárversenyzővel. Anna McLoon, Brooke O’Connor és Clara Kelly véleménye összecseng a női kerékpárversenyzés helyzetét illetően.
Anna: „A férfiakéval összehasonlítva a női sportban sokkal kevesebb a pénz és a megbecsülés. Azért csináljuk, mert szeretjük. Elismerést csak a saját kis közösségeinktől remélhetünk. Ha az amerikai nők jól szerepelnek valamelyik versenyen, az eredményeket is alig lehet megtalálni az interneten. Persze, nagyon elszomorító, amikor azt érezzük, hogy a mi versenyünk csak egy utógondolat a férfi verseny mellett, amire senki sem kíváncsi. Csapatot találni is nagyon nehéz, nagyon kevés a női team. A férfiak számára az előrejutás is könnyebb, sokkal több lépcsőfok van, amiken keresztül eljuthatnak az amatőr helyi versenyző státusztól a profiig. Számunkra a két véglet között alig vannak szintek.
Persze azért vannak ennek előnyei is. Például a kisebb mezőnyben könnyebb megismerni az ellenfeleket, tudjuk ki mire képes. Egy-egy helyi versenyen csak végignézem a rajtlistát, és már sejtem is, ki hol fog végezni. És nagyjából biztosak lehetünk abban is, hogy közülünk senki nem a pénzre vagy a dicsőségre hajt, hanem egyszerűen csak szerelmes ebbe a sportba.”
Brooke: „Alig lehet olyan versenyzői státuszt találni, amihez járna fizetés. A díjak csak a töredékei a férfiakénak, sok versenyszervező egyszerűen nem is hirdet meg női versenyt. Nagyon nehéz szponzorokat találni."
Clara: „A legfőbb probléma szerintem pénzügyi. A női versenyzők kevesebb szponzort tudnak megnyerni maguknak. Az alacsony fizetések miatt a legtöbb női versenyző nem tud megélni a versenyzésből, és arra kényszerül, hogy munka mellett vigye tovább a sportkarrierjét. Elszomorító, hogy nincsenek egyenlő esélyeink még az amatőr versenyzésben sem, hiszen sok eseményen nincs is külön női verseny. Az egyetlen előny talán az, hogy mivel mi nem ebből élünk, kevésbé jelentkezik nálunk az az őrült teljesítménykényszer, ami a férfiaknál, és így a doppingolás is kevesebb a nőknél.”
Annának még volt pár érdekes gondolata a női kerékpársport jövőjéről is: „Teljes egyenlőséget kérni szerintem túl sok lenne. De azért annak örülnék, ha egy-egy új verseny megjelenésekor gondolnának a nőkre is. Ha már úgyis kifizeti a versenyszervező az útlezárást, a biztosítást, a bírókat, akkor mennyivel lenne nehezebb egy női számot is megrendezni? Azt is örömmel venném, ha a sajtó kicsit többet tenne sportágunk megismertetése érdekében. Ha minden versenybeszámolóban helyet kapnának a női eredmények, az emberek lassan megismernének minket és a női csapatokat is.”
A naptár
Neil Browne az egyenlősdi témát egy másik oldalról is feszegeti. Nemrégiben hirdették meg az előrendeléseket az interneten a 2011-es Cyclepassion naptárra. Ez egy olyan naptár, melyben elit női versenyzőket láthatunk szexi / provokatív öltözetben. Neil felteszi a kérdést, vajon egy ilyen termék segíti a női versenyzők ügyét vagy épp ellenkezőleg, lealacsonyítja a benne szereplőket? Következzen pár vélemény.
Heather Irmiger (Subaru-Trek Racing) szerint a modellkedés a Cyclepassion naptár számára „inspiráló volt. Rájöttem, hogy lehetek jó sportoló és emellett érezhetem magam gyönyörű nőnek is. Szerintem ezt a szponzorok is megértik.”
A Lotto Ladies Professional Cycling Team tagja, Veronica Andréasson is hasonlóan nyilatkozott, szerinte: „Mi női versenyzők vagyunk, és ennek előnyeit ki is használjuk.”
A Cyclepassion fényképésze, Markus Neuert a twitteren írta a következőket: „A női kerékpársport sokkal több, mint ez a naptár. Ez csak a szórakoztatás egy formája, ami együtt létezik a profi sporttal.”
Vannak persze más vélemények is. Nicole Johnson, a We Race kezdeményezés egyik alapítója és az amerikai női szenior időfutam OB bronzérmese szerint: „Nem, az ilyesmi nem segíti a sportot. A nők azt szeretnék, hogy sportteljesítményükért ismerjék el őket, és ne a testükért. Ehhez sportoló módjára kell viselkedniük. Ha a női kerékpárversenyzők is szenvedélyesen szeretik a sportágukat és keményen küzdenek a versenyeken, az a szponzoraik számára meghozza a pozitív PR-t. Mi azt szeretnénk elérni, hogy ezek a szponzorok a jövőben is a partnereink maradjanak, és büszkék legyenek ránk. ”
A We Race kezdeményezés
És akkor a végére pozitív kicsengésnek írnék egy kicsit egy, az amerikai kerékpáros szövetség támogatásával elindított kezdeményezésről, melynek elsődleges célja a női kerékpárversenyzés támogatása és a női versenyzők számának növelése.
A statisztikák szerint a női kerékpárversenyzők száma az USA-ban évről évre csökken. Ezt a tendenciát szeretné megfordítani a We Race projekt.
A projekt keretében tanfolyamokkal segítik a kezdő versenyzőket, ahol egy-egy fontos témakört járnak körül, beszélnek például a biztonságról, a verseny etikettről vagy a versenyzési stratégiákról. A szervezők szerint az információk mellett ezeknek a tanfolyamoknak fontos hatása az is, hogy a női versenyzők magukhoz hasonló helyzetben lévő sporttársakkal ismerkednek meg, valamint kapcsolatba kerülnek olyan szakértőkkel, akiktől a későbbiekben is kérhetnek tanácsokat.
A projekt vezetői szerint az első eredmények máris mutatkoztak. Hivatalos statisztikáik még nincsenek, de pár versenyszervező visszajelzéséből úgy tűnik, hogy az utóbbi hónapokban egy-egy versenyen a női létszámban már tapasztalható volt némi növekedés.
Forrás és képek:
http://carolinacyclingnews.com/2010/04/23/we-race-initiative/
Hasonló cikkek
Kerékpár - Ljubljanából indul az idei női Giro
Női verseny is lesz a Tour de France zárónapján
Kerékpár - keménynek ígérkezik az idei Tour de France
Kerékpár - litván győzelem a Tour de Hongrie harmadik szakaszán
11 hozzászólás
szerintem a legfőbb gond az, hogy a nők szervezete nem bírja azokat a durva szereket :)
Volt szerencsém az elmúlt évben a férfi és a női Giro d'Italia egy-egy szakaszán, szakasz előtti csapat készülődéseken live ott lenni.
Egy hatalmas szakadék van a férfi és a női Giro között...bármelyik paraméterét illetően. Az okokat szerintem teljesen felesleges boncolgatni.
Hazai szinten nincs profi női kerékpársport. Az amatőr női is gyökkettő értéken van megbecsülve...
Az a naptár azért nem olyan rossz......:)))
Miért? Teniszező ,úszó és tornásznők vetkőzhetnek ,illetve szerepelhetnek ilyen naptárakban ? Befutott világsztárokról van szó adott esetben!
A magyar kerékpáros viszonyokat annyira nem ismerem ,de Ms.Kate sportársnőnek igaza lehet......
naptár: nem vagyok prűd, sőt... de ez sztem ultragáz. a sportoló legyen sportoló, ne vmi más... :P
kipage: "egy fiatal férfi kerekes" - ezt írjuk át arra, hogy "egy fiatal női kerekes". probléma megoldva.
csúnya leszek:
milyen lenne már,ha egy női kerekesnek három cicije nőne a doppingtól?!
A fiúknak maximum dupla csomag nő...oda..mint Armstongnak....ezzel nem az edzésmunkát bagatelizálom el,de dopping nélkül nem tartana ott a profi kerékpársport,ajol ma tart.sajnos...
monerd, szerintem meg egy nő legyen elsősorban nő, aztán lehet még más. pl sportoló :)
pl ő:
http://ll.broadbandsports.com/images/Yelena-IsinbayevaRED-.jpg
Slybacsi: sztem meg nem ettől lesz egy nő nő.
de a kép amit linkeltél vicces :D :D
Az országúti viszonyokat nem ismerem, de a montisok között megbecsülik a lányokat nálunk. :) Hogy a díjazás tekintetében van-e különbség azt nem tudom, de minden versenyen gondolnak rájuk, és mindig szép számmal vannak a mezőnyben. Nem egyszer már a médiában is láttam a top versenyzőket, és a nevükkel a fiúk is tisztában vannak. Szóval éljenek a bringás csajok!!! :D
Isinbayeváról azért vannak jobb képek......nagyon jó teste van :) Nem sok atléta néz ki így, általában csontkollekciók vagy baromi férfiasak.
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét 1
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Ideömlesztek most egy hímsoviniszta maszlagot, aztán kiváncsi leszek a reakciókra:
-egyik oldalon megértem a nők helyzetét, mert elég rossz lehet kevesebb pénzért menni stbstb
-de a kerékpársport egy elég kemény sportág, évről-évre hozni kell az edzésmennyiséget versenyek megatöbbi, az elvégzett edzésmunka időtartamra is nagyon sok.
-egy fiatal férfi kerekes nem fog női példaképet választani és női bringásokkal kitapétázni a szobáját, meg bemenni a helyi kerékpáboltba, hogy "olyan kerékpárt szeretnék mint Nicole Johnsonnak" sokkal inkább azt fogja mondani, "olyan kerékpárt kérek mint Andy Schlecknek van"
-innentől kezdve szponzort is nehezebb találniuk, ez ilyen mókuskerék effektushoz vezet amit a cikkben is boncolgat Pen.
-ráadásul ott a szülési szabadság a családalapítás meg a gyerekek nevelése, egy női élsportólónak rengeteg áldozatot kell hoznia emiatt.
-vannak egyéb női sportágak ahol 25-26évesen már "öregnek" számít valaki pl úszás, torna stb. Sok női sportoló választja ezeket a sportágakat mert itt ki lehet bontakozni szép sportkarriert futni és 30évesen még a családalapítás sem késő. A kerékpársportban és általában a nagy állóképességet igénylő sportokban 28-30-35 évesen van az ember teljesítőképessége csúcsán, ergo itt fel kell áldozni a sport oltárán elég sok mindent, többek között a családalapítás is későbbre tolódik és mint tudjuk a petesejtek száma ittmár csak 15-20%a fiatalkori maximumhoz képest.
Tehát a konklúzióm: nem éri meg a nőknek a profi bringás karrier. :)