Edzésleírás

Kitörés
Idén 5-en indultunk neki. Szokás szerint nagy volt a tömeg.
Csacsi rétig egészen jól lehetett haladni. Onnan lefele Libasor a pirosig. Fel a piroson ismét jól lehetett menni. Viszont itt már Gabi kezdett lemaradozni. Jánoshegyről lefelé csúszós és köves. Torlódások, itt már előjött az embergyűlöletem. Kaán Károly kilátóhoz nem volt vészes felmenni, lejönni onnan már annál kalandosabb.
Újlaki hegynél 6 óránál voltunk, 20km. ezzel a tempóval itt úgy nézett ki, hogy nem lesz meg a szintidő. Gabi itt kiszállt, mert nagyon nem bírta, így négyen mentünk tovább.
Virágos nyeregtől Solymárig jött az első nagyobb pofon. Csúszós libasor. Bénáztak az emberek és nem lehetett haladni. Volt akinek az sok volt, hogy mondtuk neki, hogy csússzon le seggen és képtelen volt megtenni. Bár ő lehet részeg is volt.. A Sárga első szakaszát mi kikerültük a kéken, ezzel szerintem sokat nyertünk.
Solymáron a tanösvény egy jégpáncél volt. Volt, aki belecsúszott a patakba, de olyan is volt, aki önszántából ment bele. Kimondottan rosszul érintett, hogy a szögeket a cipőre sikerült otthon felejtenem. Egyébként szép volt ez a rész, de merőben kalandos. Solymáron szerintem sokan kiszálltak. Ahogy kilépünk Solymárról és elindulunk a Zsíros hegynek, van egy kis híd. Itt is láttam embereket visszafordulni, mert nem tudtak rálépni a hídra, annyira jeges volt. Nem vártam ki a sort, hanem a vízparton elsétáltam a sorakozók mellett és tartottam a kezem, hogy legyen mibe kapaszkodniuk.
Innentől viszont az útviszonyok egyre jobbak lettek. Már nem volt jégpáncél lehetett szépen haladni. Többiek kezdték sorjában elérni a holtpontjaikat, az enyém nem tudom, hogy mikor volt. Solymártól az ellenőrzőpontok egyre távolabb vannak egymástól. Szépen baktattunk és fogyasztottuk a kilométereket. Fehér útnál sikerült benéznünk egy kanyart, teljesen elfelejtettem azt a részt. Szerencsére csak pár száz méter extrát tettünk rá. Visszanézve, az az út is ugyan oda vitt volna. Hát mindegy, majd legközelebb.
Perbálon járunk, amikor feljött a nap. Elég meggyötörten haladtak már itt az emberek. Összeszedtük magunkat és egész jó tempóban sikerült eljutni Anyácsapusztára. Onnan már látszik a Kakukk hegy. Az utolsó mászás. Bíztunk benne, hogy idén nem kell felmászni a csúcsra. Szerencsére így is volt. Az utolsó ponttól már szépen becsorogtunk a célba épphogy a szintidőn belül. Jó nagy sor volt, amit ki kellett várni.
A meleg reggeli nagyon jól esett.
Hát most nagyon nem érzem úgy, hogy ez kéne jövőre is, de majd meglátjuk.
Hétfői úszást ellógtam, pedig felkelni sikerült..

1 hozzászólás

jocccc 2666 napja

nem baj, kell a pihenés! kalandos lehetett, állítólag az idő megszépíti az emlékeket :)