Szerintem a támadó kutyára nem a póráz-szájkosár kombó a megoldás, hanem a felelősségteljes kutyatartás és a kutyaiskola. Egy jól nevelt kutya nem támad meg másokat csak úgy, ezt a döntést a gazdájára bízza (aki általában a 'nem támadunk' álláspont mellett marad).
Ellenben a kötelező póráz a látszat ellenére veszélyesebbé teszi a kutyát. Kezelhetetlenebb, mert nem tudja levezetni az energiáit, nem hallgat a gazdára, mert az ellustult a póráztól és nem tanította engedelmességre. Épp az igazán veszélyes fajátk, mint a vadászó szánhúzó vagy a területét védő nagytesű pásztor ha nagyon akarnak, bármely gazdától elmennek (láttam már bőrpórázt szakító kutyát). Erre egyedül a 'láthatatlan póráz' nyújt megoldást, amikor a gazda szava tartja vissza, nem a fizikai akadályok. Persze ez sokkal több időt és energiát igényel, de másképp nem fogja tudni a gazda beilleszteni a kutyáját a társadalomba, a saját kedvencét teszi így közellenséggé. (Nem beszélve mások kutyáiról.)
Ha az önkormányzatok kötelező póráz/szájkosár helyett kötelező engedelmességi vizsgát írnának elő, sokkal kevesebb embernek kéne tartani a neveletlen ebektől. Viszont egy ilyen rendelet rengeteg gazdátalan kutyát eredményezne, nem tudom, hogyan lehet ezt megoldani. Amíg vannak felelőtlen kutyatartók, addig lesznek kutyatámadások is. Szerencsére vannak csoportok, amelyek már oviban tanítják a gyerekeknek, hogyan kell tartani a kutyát.
Én általában a gazdát nézem, nem az állatot. Ha a gazda nyugodt, de figyeli a kutyát, akkor a legritkább esetben van támadás. Ha ideges, kiabál vagy egyáltalán nem is figyel, akkor már van okom aggódni és a szájkosár meg kifejezetten vörös kód: nem véletlenül tették rá. Ugyanilyen a feszülő póráz: a húzó kutyát nem kontrollálja a gazdája, de azt sem, amelyik után vörös fejjel rohannak. Ilyenkor lassítok, magam mögé küldöm a sajátjaimat és lépésben, nyugodtan kikerülöm őket.
Szerintem a támadó kutyára nem a póráz-szájkosár kombó a megoldás, hanem a felelősségteljes kutyatartás és a kutyaiskola. Egy jól nevelt kutya nem támad meg másokat csak úgy, ezt a döntést a gazdájára bízza (aki általában a 'nem támadunk' álláspont mellett marad).
Ellenben a kötelező póráz a látszat ellenére veszélyesebbé teszi a kutyát. Kezelhetetlenebb, mert nem tudja levezetni az energiáit, nem hallgat a gazdára, mert az ellustult a póráztól és nem tanította engedelmességre. Épp az igazán veszélyes fajátk, mint a vadászó szánhúzó vagy a területét védő nagytesű pásztor ha nagyon akarnak, bármely gazdától elmennek (láttam már bőrpórázt szakító kutyát). Erre egyedül a 'láthatatlan póráz' nyújt megoldást, amikor a gazda szava tartja vissza, nem a fizikai akadályok. Persze ez sokkal több időt és energiát igényel, de másképp nem fogja tudni a gazda beilleszteni a kutyáját a társadalomba, a saját kedvencét teszi így közellenséggé. (Nem beszélve mások kutyáiról.)
Ha az önkormányzatok kötelező póráz/szájkosár helyett kötelező engedelmességi vizsgát írnának elő, sokkal kevesebb embernek kéne tartani a neveletlen ebektől. Viszont egy ilyen rendelet rengeteg gazdátalan kutyát eredményezne, nem tudom, hogyan lehet ezt megoldani. Amíg vannak felelőtlen kutyatartók, addig lesznek kutyatámadások is. Szerencsére vannak csoportok, amelyek már oviban tanítják a gyerekeknek, hogyan kell tartani a kutyát.
http://www.youtube.com/watch?v=CvXR7QEH6Zc
Én általában a gazdát nézem, nem az állatot. Ha a gazda nyugodt, de figyeli a kutyát, akkor a legritkább esetben van támadás. Ha ideges, kiabál vagy egyáltalán nem is figyel, akkor már van okom aggódni és a szájkosár meg kifejezetten vörös kód: nem véletlenül tették rá. Ugyanilyen a feszülő póráz: a húzó kutyát nem kontrollálja a gazdája, de azt sem, amelyik után vörös fejjel rohannak. Ilyenkor lassítok, magam mögé küldöm a sajátjaimat és lépésben, nyugodtan kikerülöm őket.