Így belegondolva, nem az volt a problémám, hogy ott volt egy reklám. Inkább a tartalma verte ki a biztit, egy olyan cég, aminek semmi köze a sporthoz, reklámoz egy olyan terméket, aminek szintén semmi köze, és ehhez a futás népszerűségét akarja megcsapolni, kihasználni. Végső soron lejárat valamit, ami nem az övé, amit nem ő épített fel, amiért nem fizetett. Ezt etikátlannak találom. Ehhez még hozzájött az idegesítő flash.

Csatlakoznék run-ka hozzászólásához. OK, hogy szükségetek van a reklámra, de a privát edzésnaplómban nagyon zavar. Különösen ez a futópárbaj, amiben olyan mondanivalót érzek, ami ELŐL menekülök a sporthoz.

Javasolnám megfontolásra, hogy vegyétek fel a gyaloglást az edzésnaplóba, mint új sportágat. Lehetnének alkategóriái is, mint nordic walking, versenygyaloglás, séta, stb. Én mostanában elég sokat csinálom edzésképpen, futógépen és a szabadban is, és kicsit furcsa ezt túraként bevinni.

Talán az is mellette szólna, hogy növelné ennek az edzésfajtának az elfogadottságát, ahogy a blogokat olvasom, sokszor az az érzésem, hogy sokan futni próbálnak, akiknek pedig egészségesebb lenne a gyaloglás, akár véglegesen, akár addig, míg megerősödnek, lefogynak.

Safarival is előfordul. IE-vel eddig még nem.

Sziasztok,

Mikor a súlyzós edzéseimet akarom bevinni, az erősport/testépítés alá, kötelező a súly megadása. Szerintem jobb lenne ezt opcionálissá tenni, így nem tudom értelmezni. Jobb ötlet híján a testsúlyomat írtam be :-)

Testépítő értelemben vett aerob edzéshez 100-120 közötti pulzust olvastam. Annál semmiképpen nem kell magasabb, mint amiből egészen kényelmesen meg tudsz csinálni egy órát minden nap. Persze ez nem futás, hanem gyaloglás vagy szobabicikli. Egyszerre jó hosszútávfutó és testépítő biztosan nem lesz az ember, egymással összeegyeztethetetlen képességeket kéne fejleszteni.

Semmi gond, alacsonyabb a max pulzusod, mint az átlag. Nincs különösebb szükség rá, hogy tudjad, pontosan mennyi. Máshogy nem nagyon lehet meghatározni, mint hogy futsz, ahogy bírsz. Versenyen vagy dombra fel persze könnyebb felvinni egy kicsit.

Az is lehet, hogy száraz és nem jól érintkezik. Futás közben is próbáld ki, mikor izzadsz. Megpróbálhatod szorosabbra is húzni.

Én a legmagasabb értékeket olyan 5-10 km-es versenyek végén mértem, ahol még maradt erőm a végére belehúzni párszáz métert. Edzésen ezt soha nem tudtam megközelíteni, hiába próbáltam max pulzus tesztet. Kell hozzá a versenyhangulat.

Edzeni, edzeni, edzeni :-) Ha az aerob képességeidet akarod fejleszteni, vagyis viszonylag alacsony pulzussal is normális tempót elérni és sokáig tartani, akkor ebben a zónában kell időznöd.

A szívednek nem árt, de a fejlődésednek lehet, hogy igen. Hogy neked mi az aerob pulzus, arról sokféle vélemény van, de azért az biztos, hogy 180-nál sokkal alacsonyabb.

Mondjuk mit tippelsz, milyen pulzussal tudnál lefutni egy maratont anélkül, hogy behalnál a végén? Valami ilyesmi pulzust kellene alulról közelíteni az aerob edzéseken. A tippem 150-160. De ha lassúbb, az sem baj. Van pl. a 180-életkor képlet.

Jól értem, hogy kétszer futsz egy héten? Ebben az esetben felesleges korlátozni magad, fuss, ahogy jólesik. A kevés de gyors futás tekinthető edzésnek, de ha szintén keveset futsz és lassan, az még kevesebbet ér. Ha pulzuskontrollal fejlődni akarsz, ami ugye alacsonyabb intenzitást jelent a mostanihoz képest, akkor legalább háromszor kéne vagy többször. Legjobb, ha majdnem minden nap.

Az Alpokban nincs parlagfű. Még Burgenlandban sem, az elterjedés határa kb. a magyar határ. Nem azért, mert kiirtják, hanem vagy a klíma miatt, vagy mert még nem ért oda, ott nem terem. Az 50-es években Magyarországon is botanikai ritkaság volt.

Ahol asztmásokat kezelnek parlagfüves területen (Pl. Mosdós) ott jól telenyomják őket szteroidokkal.

Na, kibontottam az UB rajtcsomagban lévő vörösbort, betettem egy chill out CD-t, kint csendesen esik a meleg eső. A gyerekek a nagymamánál, ez már önmagában egy chillout, a reggeli kísérőm még Varsóban van, nagyjából ennyi :-)

Minden embernek vannak dolgai, amiket magától értetődőnek érez, ezeket nem tudja és nem is akarja megkérdőjelezni vagy tudományos módszerrel megvizsgálni. Ilyenek a vallás, a politikai hovatartozás, a dohányzáshoz vagy az eutanáziához való jog, vagy éppen a tudományos módszer érvényességének elfogadása. 

A futók esetében, többek között, ilyen a nyújtás. Van, aki hisz benne, van, aki nem, de a két tábor soha nem fogja meggyőzni egymást. Bárcsak minden értékkonfliktus ilyen ártalmatlan lenne :-)

Köszi, persze én is el tudok képzelni ilyesmiket, buzgó rádióamatőr voltam középiskolás koromban, és a mostani szakmámtól sem idegen az elektronikai cuccok nem rendeltetésszerű hack-elése :-) Most talpra lettek állítva a régi polárjaim, ezekkel elleszek egy darabig.

Vannak ezek a GPS-es órák olyan pontosak, hogy tényleg használhatóak legyenek? Nekem egy régebbi túrázósom van (garmin etrex legend cx), ami remek egy túrán tájékozódni, meg van egy divatosabb is telefonban, de egyik távmérése sem pontosabb, mint amit érzés/pulzus/stopper kombinációval meg tudnék saccolni. Hasonló aggályaim vannak a footpod-dal kapcsolatban is. Főleg a mai pedométeres időkben, mikor pillanatok alatt ki lehet kattintgatni egy útvonalat.

Ettől függetlenül még lehet hogy megkockáztattam volna egy GPS-est, de az végképp elriasztott, hogy azokra a távokra, mik érdekelnek, nem elég az üzemidejük.

ntomm,

A két cipő, amiket nézegetsz, eltérő lábtípusra való. Szerintem legalább első alkalommal, míg nincs tapasztalatod a választásban, menj szakboltba. a powerhiker.fw.hu -n is találsz egy cikket a futócipőkről.

Leírom a saját elképzeléseimet a bicajosok biztonságáról. Talán felkészültebb vagyok az átlagnál ilyen szempontból, kezdve ott, hogy a 82-ben, serdülő korcsoportos kerékpárversenyzőként láttam meghalni a legjobb barátom az országúton, majd azóta is több kevesebb megszakítással tekertem elég sokat. Vezettem is közel félmillió kilométert. Közben egy bicajost sem ütöttem el :-)

 Ma is bicajozok, terepen és országúton is. Van két kisgyerekem, akiket fel kell nevelnem még.

 Szóval:

- Van bukóm, fel is szoktam venni.

- Ahol van kerékpárút, használom, felfogható résztávos edzésként is :-)

- Van gyakorlatom, pl. hátra tudok nézni anélkül, hogy befelé kacsáznék az úton.

- Sötétben általában nem megyek, de ha megtenném, nagyon nagyon komoly világítást szerelnék fel, meg persze a mellényt is használnám.

- Kétszámjegyű főúton soha nem tekerek, legfeljebb lakott területen belül, ha nagyon szükséges.

- Mindig tudatában vagyok annak, mi történik körülöttem. Szereltem tükröt az országútimra, de előtte is állandóan hátranézegettem. Ha közeledik egy autó, szemmel tartom, ha látom, hogy indexel, beljebb húzódik, magyarán észrevett, akkor örülök. Ha valami furcsát csinál(na), pl. szemmel láthatóan nem vesz észre, részegen kacsázik stb. vészhelyzetre készülök, szükség esetén megyek az árokba.

 - Soha nem megyek pár centire az út szélétől, mert ekkor az autósok egy része nem vesz rólam tudomást, gázelvétel és kormánymozdulat nélkül előz. Mindig 1-1,5 métert tartok az út szélétől, ekkor az autósnak muszáj reagálni és szabályosan előznie, szembejövő forgalomnál lelassítania. Mikor már előzésbe kezdett, persze lehúzódok, akkor is kellő oldaltávolságot elérve, ha ő ezt nem adta meg.

- Próbálok feltűnő és szokatlan lenni, hogy az autós felfigyeljen és felébredjen. Pl. Élénk színű mez, esetleg nappal is működő villogó, vagy amikor a távolban közeledik egy autó, direkt bemegyek a felezővonalra, hogy megijedjen és komolyan vegyen. Persze, mire odaér már nem vagyok az útjában.

- Ha úgy ítélem meg, hogy az előzés veszélyes lenne, szigorúan megakadályozom, pl. keskeny sáv, szembeforgalom esetén a sáv közepén maradok, míg biztonságosnak nem érzem az autó elengedését.

- Nem hajtok autós elé pl. kerékpárúton, ha nem győződtem meg, hogy észrevett.

- Eddig még nem vertek meg, de inkább az legyen, minthogy elüssenek.

- Autósként félek a biciklistől, mint a tűztől, ha van hely, 3 m oldaltávolsággal előzöm, ha nincs, úgy lelassítok, hogy alig legyen sebességkülönbség.

Az első kettő országútis volt az egykori MÁV DAC-ban, ahol én is tekertem a 80-as évek elején (Norbi Csöre volt, nem Csőre, rosszul írtam). Mindketten edzésen haltak meg balesetben. Ujj Zoli nem volt versenyző, csak montizott az erdőben. Én is éppencsak megmaradtam, megrepedt léppel hazajöttem 20 km-ről, meg másnap reggel az orvoshoz bicajjal. Ez az a sérülés, amiben általában elvéreznek, mire kiér a mentő. Veszélyes sport, na. Most is van országútim, de nem érzem jól magam az autók között.

Sajó Péter akkoriban nagyon menő ifi volt, aztán elszakadtam a balesetem miatt a sporttól, csak sokkal később csodálkoztam, hogy van Sajó Péter emlékverseny. Volt Klena emlékverseny is valamikor, van is onnét egy ezüstérmem.

Nem lenne jó statisztikát látni arról, hány évvel csökkenti az életkilátásokat, mikor valaki sportszerűen biciklizni kezd. Ki emlékszik már az én időmből Csőre Norbira, aki a legjobb barátom és edzéstársam volt, vagy kicsit korábbról Klena Attilára csak itt Győr környékén. Mindketten edzésen haltak meg. Vagy éppen a közelmúltban Ujj Zoli.

Kihívást kell keresni, versenyre készülni, futótársakkal futni, lejárni futóklubba, ha semmi sem működik, csökkenteni a távokat, de azért nem abbahagyni.

Állómunkához fel szoktam venni a kompressziós zoknit, használ.

Végül is jó úton jársz, heti 3-4 alkalomal ki kell menni, futni 5-10 kilométert, nem erőltetni, aztán úgyis javulni fogsz, ha egészséges vagy és megvan a rendszeresség. Ha meg már ez kevés, akkor akár megnézheted a közös szerdai edzéseket a futobaratok.hu -n és ott kaphatsz szakszerű edzői segítséget akár.

Szerintem teljesen mindegy, milyen beosztásban futod. Csak fuss :-). Heti több, mint háromszor jobb lenne.

Ha az elején futsz 2-3 kilométer bemelegítést, teljesen jó lesz. Hajrá! Persze csak óvatosan.

Igen, a szint a mászások szintkülönbségének összege. A lefelé nem számít bele.

Alkalmas lehet, főleg, ha jól osztod be az erőt, és tudsz egy hosszú sprintet csinálni a végén.

A magasabb kategória nem szükségszerűen azt jelenti, hogy puhább, stabilabb vagy akár kényelmesebb. Néha előfordul, hogy felpróbálok egy 30-40 ezres csúcsmodellt és akkor se venném meg, ha 10 lenne, mert nekem nem olyan kell.

Ha nincs tapasztalatod a választásban, legalább először menj el egy szakboltba, mint a Saucony vagy a Spuri, és kérj segítséget a választásban, sok kidobott pénztől és vízhólyagtól kíméled meg magad.

Szerintem túléled :-) Persze, a mindenféle hülye betéteket ki kell dobni. Vagy megnézni, miért bánt, talán késsel meg kell faragni egy kicsit. Már a második Nike cipőmmel járok úgy, hogy megtörik a betét széle, és piszkálja a lábam. Nem vártam vízhólyagra, kidobtam, és betettem egy régi Saucony-ét, azzal jó.

Ilyen értelemben, hogy nem érzed, nem hiszem, hogy el kéne zsibbadni a vádlinak a futástól. Ez kissé orvosi dolognak tűnik, szerintem vizsgáltasd meg.

Úgy látszik, viszonylag alacsony a max pulzusod. Ez nem jó vagy rossz, hanem egy tulajdonság. Attól, hogy edzettebb leszel, nem valószínű, hogy emelkedik, sőt, inkább még csökkenni szokott. Ha nehezen megy fel a szokott szintre, az túl sok edzéstől, kimerültségtől, fáradt lábaktól is lehet.

A VO2max nem azonos egy ember számára mindenféle sportágban. Ha nincsenek meg az adott mozgáshoz az izmai vagy a technikája, akkor hiába erős a keringése. Ezért nem lenne jó Tergat biciklin.

1. Persze. Lance Armstrong és Paul Tergat VO2max-a hasonló volt. Mégis van durván háromnegyed óra a legjobb maratoni idejük között. Azt nem tudjuk, Tergat hogy biciklizne, de feltételezem, hogy a különbség legalább akkora lenne, csak ellenkező irányba.

2. Az edzéssel javul a gazdaságosság. Bizonyos oxigénfelhasználással ma hatperces ezreket futsz, lehet, hogy jövőre ötperceseket.

Oliva olajas tonhalat vegyél inkább.

Leves, marhaság, sör :-)

Szerintem olvasgass a témáról az interneten. Ha nem akarsz annyira elmélyedni a témában, keress egy edzéstervet és alkalmazd kreatívan, ne légy a rabja azért. Ha ennél is komolyabbak a szándékaid, fogadj egy edzőt vagy járj le egy futóklubba. Itt egy hozzászólásban nem lehet futókönyvet írni, meg ki tudja, ért-e hozzá egyáltalán, aki tanácsokat ad :-) Hajrá!

Ne viccelj, belenéztem az edzésnaplódba, bőven 5 percen belüli kilométereket futsz 7 kilire. Ez azt jelenti, hogy mondjuk hatpercesben még ma este le tudnád futni a félmaratont. Csak az a kérdés, milyen időt akarsz.

Ha a panaszokat okoz, akkor az orvosi dolog, meg kell vizsgáltatni, aztán megoperálni, vagy kompressziós zokni hordani.

Ha nem, akkor szerintem a futás csak segít. Nem is igazán jellemző, hogy futóknak ilyen problémájuk legyen. A bicikli talán kicsit problémásabb, nekem olyan 15 éves korom környékén egy rövid, talán féléves időszak alatt nagyon keméyn kerékpáros edzéstől, vagy inkább túledzéstől, eléggé kijöttek az erek a lábamon. Ez azóta csak jobb lett, bármennyit futottam, az nem rontott rajta.

Talán a kerékpáros testhelyzet vagy az ülés gátolhatja a vérkeringést, persze ez csak spekuláció.

Az ascent a szintkülönbség. De erre a GPS nagyon pontatlan eredményt ad, barometrikus módszerrel szokták mérni, ez be van építve bizonyos sportórákba és egyes túrázós GPS-ekbe is.

Nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Ha van heti egy fallabda, meg egy foci, akkor még mellette kimész kétszer-háromszor kényelmes tempóban kocogni, oszt' kész :-) A vége felé meg két-három hetente legyen egy hoszzú, ami összemérhető a versenytávval, mondjuk félmaraton esetén 15 vagy 20. Anaerob munkának elég a fallabda meg a foci, ha nem akarsz valami látványos időt futni. Hajrá!

Hát, nem hiszem, hogy van itt a fórumon olyan ultrás, aki 11-12 km/h sebességet fut 24-re, legalábbis átlagban nem. Itt már nem olyan nagy gond az evés, mert alacsony az intenzitás. Egy Ironman-en vagy 100 kilis futáson nagyobb a probléma, nem is ritkaság, hogy kihányja valaki, amit megevett.

Az izmokból már nem jut vissza cukor a keringésbe. Éhezőknél lehet, hogy igen, nem tudom, de sport közben nem. A keringésből juthat az izmokba, de csak nagyon lassan, ahhoz nem elég, hogy fuss belőle. Talán Kurosz.

Két dolgot különválasztanék. Az izmokban tárolt glikogén kifogyása, amihez erős tempó mellett mondjuk másfél-két óra kell, nem eléhezés. Ha az izmok kimerülnek, akkor bemerevednek, csökken a teljesítményük. Ettől még lehet magas az energiaszintünk, érezhetjük jól magunkat általában, csak éppen futni nem tudunk. Ekkor már hiába eszünk akármit, talán másnapra töltődik vissza.

Mikor valaki kimegy futni, és egyszer csak leesik a vércukra, és azt hiszi, sosem ér haza, az azt jelenti, hogy a májban tárolt glikogén fogyott ki, és az idegrendszere éhezik. Ennek semmi köze az izmokhoz, a lefutott távhoz vagy akár a tempóhoz. Ezen az evés gyorsan segít. Vagy úgy indulok, hogy előtte kajálok, vagy viszek egy-két műzliszeletet.

Szerintem nem csak a távtól függ, sokszor volt, hogy egy stresszes, össze-vissza kajálós nap után kimentem futni, és 20-30 perc alatt úgy eléheztem, hogy alig botorkáltam haza.

Nem biztos, hogy a tartósság a fő megkülönböztető jegy a márkák között. Illetve, a sima kínai, vékony gumitalpú tornacipő valószínűleg a legtartósabb, mert addig lehet használni, míg ki nem lyukad a talpa. Nekem volt több kalenji is, az egyszerű minimálverziókból, tartósnak tartós, de hogy neked alkalmas-e a stílusodhoz és a lábadhoz, így látatlanban nem tudhatjuk.

Én éppen most vettem egy Nike Pegazust 14900-ért az M3 outletben, úgyhogy ha valakinek nem nagyon sürgős, és nyitott szemmel jár, azért megúszhatja a 26000-es cipőket. A Spuriban is egész meglepő leárazások vannak néha. És nehogy túl kicsit vegyél, mint szinte minden kezdő.

Amíg nincs nagy tapasztalatod, addig jobb, ha bemész a Spuriba vagy Sauconyba, nehogy teljesen mellényúlj. A viszonylag jó márkák közül, ha a leárazásokat nem nézzük, valószínűleg a Saucony a legolcsóbb. A jobb Kalenjik se olcsóbbak.

Úgy is lehet értékelni a cipőket, hogy mennyi esély van rá, hogy úgymond visszahozza az árát. Szinte minden, Magyarországon elterjedt márkát próbáltam már. Minden márkából ki lehet fogni jót, de Asics-ban és Nike-ban nem csalódtam még olyan értelemben, hogy idő előtt, még jó állapotban nyugdíjazni kellett volna, mert nincs kedvem felvenni, vagy bántja a lábam.

Hányat lépsz egy perc alatt? Könnyű, pici, relaxált lépések, lehetőleg 170-180 percenként. Mindenhol relaxáció, de térd alatt és vállban aztán tényleg. Talajfogáskor a sípcsont függőleges vagy előre dől, semmiképpen nem hátra. Térd alatt semmiféle tudatos izommunka, mint előfeszítés, erőből ellépés, nem kell. A lábad a földre lazán leteszed, ahogy megy előre a testsúlyod, a vádli, achilles rugóként megfeszül, ellépéskor ezt visszaadja, de ez reflexszerű dolog, neked csak relaxálnod kell, nem pedig elugrani és becsapódni a talajba.

Megpróbálhatsz egy madzagot hátulról a nyakadba akasztani, a megfogni, és a kezeidet olyan pályán mozgatni, ahogy megengedi. Vagy legalább elképzelni, hogy így teszel.


Ha már megsérültél, akkor pihenni vagy sétálni, míg egészséges nem leszel, míg el nem múlik a fájdalom.

A súlyzós edzésnapok a futás szempontjából majdnem pihenőt jelentenek, ha bírja a lábad, nem kell külön pihenőnap.

Ha bírod, növelni kell az edzésidőt, a félóra még elég kevés állóképességfejlesztésre. Egy óra jobb lenne, de csak, ha bírja a lábad.

A periodizációra két elmélet van, az egyik szerint elég a gyors, anaerob, versenytempójú futásokat végezni az utolsó 1-2 hónapban. Addig meg csak gyűjteni kell a kilométereket, építeni az alapot. Én inkább ennek a híve vagyok, biztonságosabb, talán könnyebb és egészségesebb.

A másikban a könnyű és az erős futások már az elejétől szerepelnek, persze kevés erős és sok könnyű arányban, aztán, ahogy fejlődsz, párhuzamosan növelheted mindkettőt. Ez a módszer több sikerélményt és motivációt adhat, hiszen már az elejétől érzed a fejlődést hónapról hónapra. De könnyű vele túllőni a célon.

A nyújtásnak nincs jelentősége, ha jólesik csináld, de ettől nem fogsz gyorsabban futni.

Lehet bringázni is. Minél többet fut valaki, annál jobb, de csak addig a határig, amíg friss marad a lába. Ha már fájogat vagy merev, akkor sok volt a futás, jöhet a keresztedzés. Hajrá!

Milyen érdekes ez különben, van, akinek sikerül. Bontovics Timi és Lubics Szilvi elképesztő eredményeket értek el kisgyerekek mellett, míg engem és Mercit teljesen a süllyesztőbe küldött futás szempontjából a gyereknevelés.

Nagyon frusztráló tud lenni, ha felnőtt programot akarsz csinálni gyerekekkel. Ha nem tudod elhelyezni, akkor ez most nem a futás ideje, nem fog menni. Sajnálom, én sem vagyok ilyen okos, csak a saját káromon már kitapasztaltam. Egyetlen, amit ilyenkor el tudok képzelni az a szobabicikli és az erősítés, csendes és nem veszélyes. Nekünk régebben volt futógépünk, de gyerekek mellett, vagy mikor aludtak, nem lehetett használni.

Én a Spuriban kapható sajátmárkást, vagy a legolcsóbb Decathlonost. A Spuris jobb.

Nem csak azért, mert csóró vagyok, többször is vettem már drága zoknikat, de mindig csalódás lett.