Gondolom elküldöm, hátha van valami ötletetek, mert én már kifogytam belőlük. A sztori hosszú, remélem van türelmetek végigolvasni. Még júniusban valszeg túlerőltettem az Achilles-em, de biztosat nem tudok, hogy mi a gond a lábammal.
Május végén kezdtem újra futni valamivel több, mint fél év kihagyás után. Heti 40k-val kezdtem 10+10+20 vagy hasonló felosztásban, gondoltam ráerősítek az állóképességre pár hónapot, mielőtt bármit csinálnék. A kihagyás előtt kb 2 évig csináltam csoporttal heti 2x 10-15km körüli futós + 1 erősítős edzést, blokk periodizációval, szépen felépítve 1 hetes mikro, 4 hetes mezo és talán 3 hónapos makrociklusokkal. Pontosan nem tudom, már régen volt, és nem voltam annyira képben edzéselmélet terén, mint most. Távra kapásból dupla annyit terveztem be, mert félmaratont, majd maratont akartam futni idén. Az elsővel nem is volt gond, simán lement egy-egy edzésen a 21k 2:05:00 körüli idővel (6:00/km). 1:45:00 (5:00/km) volt a cél az őszre, amit simán hoztam is volna, ha nem jön közbe ez a sérülés, mert a kezdeti 6:30/km-es tempóról 1-2 hetente javítottam 6:00-ra, majd 5:30, a végén meg már 5:15-re. Még az év elején vettem egy új cipőt, mert a régi cipőmből már évekkel ezelőtt kiment a csillapítás. Elég sok időt rászántam, mire találtam valami kényelmeset. Spuri szerint nekem neutrális 41-es kellett. Asics gel-t vettem, amit rajtam kívül is sokan szidnak azóta is. Levitte először a sarkamról a bőrt. Akkor jöttem rá, hogy nem érdemes bokazokniban futni, mert pont rossz helyen van a zokninál a visszahajtott rész, ami kidörzsöli a lábam ebben a cipőben. Utána kb 2 héttel a sérülés előtt már éreztem az előjeleket, reggel kelésnél recsegett a sarkam (ez még mindig megvan), és indulásnál az első 5 percben, amíg bemelegedett a rendszer, addig fájt is. Utána ez elmúlt, gondoltam nem komoly a dolog, mert számítógépes munkával járó állandó ülés miatt amúgy is már megszoktam, hogy néha-néha fáj valamelyik ízület. Hát tévedtem, június végén az egyik edzésen 10km után elkezdett belenyilallni a sarkamba egy-egy lépésnél. 6km-re voltam otthonról, 2km még lement, de utána fel kellett adnom, mert addigra már minden lépésnél egyre erősebben fájt. Észrevettem, hogyha leveszem a cipőt és mezítláb sétálok, akkor egy fokkal jobb, mert nem üti a cipő sarokmerevítése az Achilles-t. Gondoltam túl kemény vagy rossz kialakítású a sarok, esetleg kicsi a cipő a lábamra. Még 1km-t elbicegtem így, közben meg hívtam valakit, hogy hozzon nekem bringát vagy kocsit, mert nem tudok hazamenni. Nem voltam boldog. Utána viszonylag hamar elmúlt a dolog, talán néhány napig tarthatott a fájdalom, utána már csak ilyen meleg érzést éreztem a sarkam körül, meg mintha nyomnák belülről. Látható duzzanat nem volt, nem fájt, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam túl vagyok a nehezén. Utánajártam, azt írták, hogy a gyenge gázlóizom miatt könnyebben sérülhet az Achilles, ha valaki elkényelmesedik, nem lépcsőzik, és sarokra érkezős stílusban fut. Ez akár Achilles gyulladáshoz is vezethet, ami alattomos, mert recsegéssel, meg a futás első pár percében fájdalommal jár, ami aztán elmúlik. Ha nagyon túlerőltetik a lábat, akkor viszont beindul és állandósul a fájdalom. Ezen kívül még szóba jöhetett a nyáktömlő gyulladás a cipő sarok része miatt, de azt később elvetettem, mert arra jó nagy duzzanatot meg fájdalmat írtak. Az én sarkam tök normálisan nézett ki kívülről. Úgy döntöttem, hogy visszatérek a régi cipőmre, és mezítlábas stílusban futok, így egyszerre edzem a gázlóizmot a vádlimban, és a sarkam se veri szét a cipő. A dolog annyiban vált be, hogy 5 napos vádli izomlázaim lettek, amik aztán fokozatosan csökkentek. 1 hónap után 3 napnál jártam, ami már elfogadható volt, meg le tudtam futni kb 10km-t egyben úgy, hogy az 5. után elkezdett fájni a vádlim. Írták, hogy az átállás mezítlábas stílusra keserves, és fél évig tart, szóval ezeken nem lepődtem meg. Közben sajnos nem múlt el ez a meleg nyomó/húzó érzés az Achillesemen, sőt inkább átterjedt a régen eltört nagy lábujjamban lévő ínra, majd a talpamon futó ínra is, ami a kettő között van. Egyik edzés után végig éreztem ezeket az ínakat napokig a nagy lábujjamtól a talpamon majd a sarkamon át egészen a térdemig. Ugyanez elkezdődött a bal lábamon is, de ott csak a sarok részt éreztem. Mondom ennek már fele se tréfa, és inkább nem kockáztatok meg egy ín szakadást. Kihagytam pár hetet, aztán sorozatban sikerült szétverni úgy a lábam, hogy sebes lett, így végül az egész augusztus kimaradt. Annyi pozitívuma volt a dolognak, hogy egyre kevésbé éreztem az ínaimat. Közben elég sűrűn nyújtottottam is, az is érezhetően használt nekik. Kb 1 hete kezdtem újra futni, addigra már nem éreztem, hogy jelen lenne a probléma. Hát ismét csak tévedtem. Az első edzést 12k a régi cipőben futottam le, de csak lassú tempóban, mert 1-1.5 hónap alatt eléggé leépült a keringésem. Volt, hogy bele is gyalogoltam. A 10. km után ugyanúgy elkezdtem érezni, hogy belenyilall egy kicsit sarkamnál, ugyanúgy mint a sérülés előtt. Lassítottam a tempón, mire a fájdalom elmúlt. Edzés után újra elkezdtem érezni a lábujjam, mint szoktam, úgyhogy vártam egy hetet, meg úgy döntöttem, hogy többet nem használom ezt az új cipőt. Valszeg 42-eset kellett volna vennem inkább, annak talán nem ennyire passzentos a sarka. Visszatértem a régi cipőhöz, amit már ronggyá futottam. Mezítlábas stílusnál ez annyira nem számít, mert nem szükséges a sarok csillapítás ti. nem arra érkezem. Fogtam, átírtam az edzéstervem is, megszüntettem a blokkokat, meg az állóképességi edzések nagy részét, és heti 2 résztávozást + 1 hosszabb futást (8-15km) és egy felsőtest erősítő edzést terveztem be. Gondoltam ha csak rövidebb távokat megyek, akkor nem lesz para. Toltam egy kezdő résztávot 6x200-at 4:00 körüli tempóban kb 1 hete. Nem egy nagy táv volt, az egész edzés, összesen 3km se, viszont intenzitásra jóval nagyobb, mint az 5:30-as hosszú edzések. Utána szépen beálltak az ínaim, ahogy kell. Az újdonság az volt a dologban, hogy a talpamon lévő ín vonalában a talpam belső oldalán, kb hasonlót éreztem, mint egy kemény izomláz, meg nyomásra is rohadt fájdalmas volt. Ez az egész 5 nap után múlt el. Most tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak. Ha hosszút futok, akkor sem jó, ha rövideket, akkor sem. Ha abbahagyom az edzést, akkor meg a sok ülés miatt hidegek a lábaim, ami így, hogy jön a tél, különösen rossz. Próbálkoztam azzal, hogy minden 50 gép előtt töltött perc után mozgok 10 percet, ez valamit javít a helyzeten, de ez sem csodaszer. A lábamra szedek porc erősítőt, meg kenem fekete nadálytő krémmel. Egyik sem tűnik úgy, hogy használna bármit is. Van valami ötletetek, hogy pontosan mi ez, és hogy hogyan lehet anélkül meggyógyítani, hogy teljesen fel kellejen hagynom az edzést hónapokig?
Sziasztok!
Gondolom elküldöm, hátha van valami ötletetek, mert én már kifogytam belőlük. A sztori hosszú, remélem van türelmetek végigolvasni. Még júniusban valszeg túlerőltettem az Achilles-em, de biztosat nem tudok, hogy mi a gond a lábammal.
Május végén kezdtem újra futni valamivel több, mint fél év kihagyás után. Heti 40k-val kezdtem 10+10+20 vagy hasonló felosztásban, gondoltam ráerősítek az állóképességre pár hónapot, mielőtt bármit csinálnék. A kihagyás előtt kb 2 évig csináltam csoporttal heti 2x 10-15km körüli futós + 1 erősítős edzést, blokk periodizációval, szépen felépítve 1 hetes mikro, 4 hetes mezo és talán 3 hónapos makrociklusokkal. Pontosan nem tudom, már régen volt, és nem voltam annyira képben edzéselmélet terén, mint most. Távra kapásból dupla annyit terveztem be, mert félmaratont, majd maratont akartam futni idén. Az elsővel nem is volt gond, simán lement egy-egy edzésen a 21k 2:05:00 körüli idővel (6:00/km). 1:45:00 (5:00/km) volt a cél az őszre, amit simán hoztam is volna, ha nem jön közbe ez a sérülés, mert a kezdeti 6:30/km-es tempóról 1-2 hetente javítottam 6:00-ra, majd 5:30, a végén meg már 5:15-re. Még az év elején vettem egy új cipőt, mert a régi cipőmből már évekkel ezelőtt kiment a csillapítás. Elég sok időt rászántam, mire találtam valami kényelmeset. Spuri szerint nekem neutrális 41-es kellett. Asics gel-t vettem, amit rajtam kívül is sokan szidnak azóta is. Levitte először a sarkamról a bőrt. Akkor jöttem rá, hogy nem érdemes bokazokniban futni, mert pont rossz helyen van a zokninál a visszahajtott rész, ami kidörzsöli a lábam ebben a cipőben. Utána kb 2 héttel a sérülés előtt már éreztem az előjeleket, reggel kelésnél recsegett a sarkam (ez még mindig megvan), és indulásnál az első 5 percben, amíg bemelegedett a rendszer, addig fájt is. Utána ez elmúlt, gondoltam nem komoly a dolog, mert számítógépes munkával járó állandó ülés miatt amúgy is már megszoktam, hogy néha-néha fáj valamelyik ízület. Hát tévedtem, június végén az egyik edzésen 10km után elkezdett belenyilallni a sarkamba egy-egy lépésnél. 6km-re voltam otthonról, 2km még lement, de utána fel kellett adnom, mert addigra már minden lépésnél egyre erősebben fájt. Észrevettem, hogyha leveszem a cipőt és mezítláb sétálok, akkor egy fokkal jobb, mert nem üti a cipő sarokmerevítése az Achilles-t. Gondoltam túl kemény vagy rossz kialakítású a sarok, esetleg kicsi a cipő a lábamra. Még 1km-t elbicegtem így, közben meg hívtam valakit, hogy hozzon nekem bringát vagy kocsit, mert nem tudok hazamenni. Nem voltam boldog. Utána viszonylag hamar elmúlt a dolog, talán néhány napig tarthatott a fájdalom, utána már csak ilyen meleg érzést éreztem a sarkam körül, meg mintha nyomnák belülről. Látható duzzanat nem volt, nem fájt, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam túl vagyok a nehezén. Utánajártam, azt írták, hogy a gyenge gázlóizom miatt könnyebben sérülhet az Achilles, ha valaki elkényelmesedik, nem lépcsőzik, és sarokra érkezős stílusban fut. Ez akár Achilles gyulladáshoz is vezethet, ami alattomos, mert recsegéssel, meg a futás első pár percében fájdalommal jár, ami aztán elmúlik. Ha nagyon túlerőltetik a lábat, akkor viszont beindul és állandósul a fájdalom. Ezen kívül még szóba jöhetett a nyáktömlő gyulladás a cipő sarok része miatt, de azt később elvetettem, mert arra jó nagy duzzanatot meg fájdalmat írtak. Az én sarkam tök normálisan nézett ki kívülről. Úgy döntöttem, hogy visszatérek a régi cipőmre, és mezítlábas stílusban futok, így egyszerre edzem a gázlóizmot a vádlimban, és a sarkam se veri szét a cipő. A dolog annyiban vált be, hogy 5 napos vádli izomlázaim lettek, amik aztán fokozatosan csökkentek. 1 hónap után 3 napnál jártam, ami már elfogadható volt, meg le tudtam futni kb 10km-t egyben úgy, hogy az 5. után elkezdett fájni a vádlim. Írták, hogy az átállás mezítlábas stílusra keserves, és fél évig tart, szóval ezeken nem lepődtem meg. Közben sajnos nem múlt el ez a meleg nyomó/húzó érzés az Achillesemen, sőt inkább átterjedt a régen eltört nagy lábujjamban lévő ínra, majd a talpamon futó ínra is, ami a kettő között van. Egyik edzés után végig éreztem ezeket az ínakat napokig a nagy lábujjamtól a talpamon majd a sarkamon át egészen a térdemig. Ugyanez elkezdődött a bal lábamon is, de ott csak a sarok részt éreztem. Mondom ennek már fele se tréfa, és inkább nem kockáztatok meg egy ín szakadást. Kihagytam pár hetet, aztán sorozatban sikerült szétverni úgy a lábam, hogy sebes lett, így végül az egész augusztus kimaradt. Annyi pozitívuma volt a dolognak, hogy egyre kevésbé éreztem az ínaimat. Közben elég sűrűn nyújtottottam is, az is érezhetően használt nekik. Kb 1 hete kezdtem újra futni, addigra már nem éreztem, hogy jelen lenne a probléma. Hát ismét csak tévedtem. Az első edzést 12k a régi cipőben futottam le, de csak lassú tempóban, mert 1-1.5 hónap alatt eléggé leépült a keringésem. Volt, hogy bele is gyalogoltam. A 10. km után ugyanúgy elkezdtem érezni, hogy belenyilall egy kicsit sarkamnál, ugyanúgy mint a sérülés előtt. Lassítottam a tempón, mire a fájdalom elmúlt. Edzés után újra elkezdtem érezni a lábujjam, mint szoktam, úgyhogy vártam egy hetet, meg úgy döntöttem, hogy többet nem használom ezt az új cipőt. Valszeg 42-eset kellett volna vennem inkább, annak talán nem ennyire passzentos a sarka. Visszatértem a régi cipőhöz, amit már ronggyá futottam. Mezítlábas stílusnál ez annyira nem számít, mert nem szükséges a sarok csillapítás ti. nem arra érkezem. Fogtam, átírtam az edzéstervem is, megszüntettem a blokkokat, meg az állóképességi edzések nagy részét, és heti 2 résztávozást + 1 hosszabb futást (8-15km) és egy felsőtest erősítő edzést terveztem be. Gondoltam ha csak rövidebb távokat megyek, akkor nem lesz para. Toltam egy kezdő résztávot 6x200-at 4:00 körüli tempóban kb 1 hete. Nem egy nagy táv volt, az egész edzés, összesen 3km se, viszont intenzitásra jóval nagyobb, mint az 5:30-as hosszú edzések. Utána szépen beálltak az ínaim, ahogy kell. Az újdonság az volt a dologban, hogy a talpamon lévő ín vonalában a talpam belső oldalán, kb hasonlót éreztem, mint egy kemény izomláz, meg nyomásra is rohadt fájdalmas volt. Ez az egész 5 nap után múlt el. Most tanácstalan vagyok, hogy mit csináljak. Ha hosszút futok, akkor sem jó, ha rövideket, akkor sem. Ha abbahagyom az edzést, akkor meg a sok ülés miatt hidegek a lábaim, ami így, hogy jön a tél, különösen rossz. Próbálkoztam azzal, hogy minden 50 gép előtt töltött perc után mozgok 10 percet, ez valamit javít a helyzeten, de ez sem csodaszer. A lábamra szedek porc erősítőt, meg kenem fekete nadálytő krémmel. Egyik sem tűnik úgy, hogy használna bármit is. Van valami ötletetek, hogy pontosan mi ez, és hogy hogyan lehet anélkül meggyógyítani, hogy teljesen fel kellejen hagynom az edzést hónapokig?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Lali