Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:15:37

Távolság

43.3 km Szint: 1265 m

Tempó

08:40 p/km (6.92 km/h)

Edzésleírás

Wass Albert 44, másodszor

Már 8 előtt Verőcére értem és egy kicsit el is kavartam, de legalább találkoztam Nicole-ékkal és nagyot BUÉK-oltunk, így jól indult a reggelt. Előneveztem a srácoknak és magamnak, aztán még volt időm csodálni a tornácról a hungarocell-szerű hóesést. Miután befutott Fekusz és Kisfiú, még bevizsgáltuk a szilvapáleszt, ami - Vagdalhusi garanci lévén - természetesen remeknek bizonyult. A Borbély-hegyre kaptatva már nem éreztem a kesztyű hiányát. Magyarkúton majdnem elrohantunk az EP mellet, atzán megkóstoltam az Irma-forrás remek vizét. A továbbiakban vendégmarasztaló sár fogadott, amivel való foglalatoskodás némi túlfutást eredményezett. A Nagy Kő-hegyre menet még egy darabig próbaálkozott a massza, de aztán csak felértünk a szélvihar-verte csúcsra, ahol RitaB fogadott minket ékes símaszkban. Szegény félig már megfagyott, így a részidőt felírni nem volt képes, de a szokásos vidámságából juttatott nekünk. A Nógrádra lezúdulás má az előző években is kedvencem volt, bár most ötbb szimpla és egy dupla megcsúszás is kijutott, szerencsére egyiknek sem lett csattanós vége. Nógárdon nápolyizás közben mondtam a pontőr srácoknak, hogy remélem, hogy sorshúzás alapján került Rita a hegyre. Nem, ő akarta - hangzott a válasz. Nógrádról kikapaszkodva ismét átfújt rajtunk a szél, de a Fatornyos felé robogás gyönyörűsége indenért kárpótolt. Nagy meglepetésünkre a recepciós Husi volt, aki vonzó csapdaként gulyásra és forraltborra invitált bennünket, aminek nem tudtunk ellenállni. Teli gyomorral nagyon nehéz volt továbbindulni, de viszonylag hamar elértük Királyrétet, ahol a pontőr kerek perec megtagadta a részidő felírását !?!? Kóspallagra érve kicsit már csoffadtunk, így kóláztunk egyet. Szokolya előtt levakartunk az immár több kilósra dagadt cipőinket, aztán végigkocogtunk a végtelennek tűnő községen. A Tarsa-mező az enyhe, de véget nem érő  emelkedőjével és a Csattogóra vezető út az egész estét betöltő sarával mindig is a mumusaim közé tartozot. Végül felértünk és immár hitelesen ígérhettünk Kisfiúnak, hogy immár csak lefelé kell zúzni. Tényleg kellemesen koccanva értünk le, de a templomhoz vezető kaptatót már nem futottuk meg. A Wass albert szobor felé tett kerülő miatt a 6:15-be már nem fértünk bele, de így is tökéletes nap volt napsütéssel, kék éggel, ritkás havazással és olykor "díszlethó-val borított tájjal. Virslizés közben Berzsóval és Gankival beszélgettem, aztán elindultam haza  capuccino-s fürdőtvenni :-)

Csodá nap volt, nem lehettünk volna jobb helyen !