Nekem is volt kiskoromban egy dalmatám. Ő sem volt igazán edzésben, ezért ha néha elmentem futni vele - már idősebb korában - akkor az elején írtó nagy lelkesedése kb 10 perc után annyi lett, hogy egyre inkább maradozott le mögöttem, és sehogy sem tudtam visszakönyörögni. Volt, hogy már kb 100m-re mögöttem kullogott. :))

De gondolom Bodzát már nem zavarja annyira, mikor hazaér, bizonyára kifutja magát. Régen, mikor a szüleimnél még két kutya volt, és mi is kivittük őket futni, akkor volt, hogy az öregebbik, amikor már megelégelte a mókát, elindult hazafelé, és ha mi nem követtük, egyszerűen leült az árokpartra :-)  kénytelenek voltunk hazavinni :-)

:) Ez jó kérdés. De ilyenkor hagyok az otthonmaradónak egy kis kajás játékot. Ezzel egy darabig elvan, és talán már nem látja olyan borúsan a helyzetet. ;)

Egészségedre! Pimpa hogy viseli, hogy nem ő az első? Vajon azt hiszi ilyenkor, hogy ő egyáltalán nem megy majd ki? Akárhogy is, de nagy lehet a boldogág, mikor útnak indulsz vele is :-)

:D:D:D Egészségetekre!!!