Sport

(verseny)

Edzés ideje

07:02:00

Távolság

43.27 km Szint: 1570 m

Tempó

09:45 p/km (6.15 km/h)

Edzésleírás

Népek Tavasza 42 - avagy a Hóvirágtúra Már 4-kor elindultunk Elm-mel, hogy készülődéssel együtt is 7 órakor el tudjunk indulni a túrán, de ebbéli szándékunkat egy csattanás az M3-ason és az ebből adódó kényszervárakozás meghiúsította. A szervezők kedvesek, az adminisztráció és az információs táblák precízek voltak. Az Emlékpark kerítése melletti enyhe emelkedő kellemes bemelegítést biztosított, majd elvétvén a zöld sávra balra való betérést, átsüvítettünk a műút hídján. Visszanézve egy túratárs már mutatta a helyes irányt, így megvolt az első - szerencsére minimális - elkavarásunk. Fehérkőlápától gyönyörű volt a kilátás, aztán jólesett a zúzás a szerpentinen Lillafüredre. Nagy meglepetésemre középkorú túratársak kispistázták a szerpentint :-( Vadmalac és Vadmalacné jelezte is a helyes utat, aztán Lillafüredről beindult a mászós kaptató 1.5 km-en, majd lankásan haladt felfelé 20 km-ig, amely csalóka, alattomos módon vette ki belőlem az energiatartalékokat. A táj a hűvösebb részeken foltokban volt csak hóvirágos, de a naposabb részeken egész hóvirágmezők ehevertek az út mindkét oldalán, néhol meg még az út közepén is kibújtak a napvilágra a kis életek. Csipkéskút és Bánkút kifejezetten hangulatos volt, aztán jólesett leereszkedni Nyírkőre. Itt már kezdtünk kicsúszni a szintidőből. A Farkasnyaki völgyben a fatörzseken és gallyakon való átbucskázás, valamint a hatalmas sár tovább rontotta pozíciónkat. A Jubileum forrástól Garadnáig egy kisebb intermezzó kivételével szépen tudtunk lefelé gurulni. Egy alattomos hurokalakú inda ügyes gánccsal blokkolta a bal lábam, így egy hatalmasat estem, szerencsémre nem a fél méterrel arréb lévő kövekre. A Garadnai EP-n nagyon vendégmarasztaló volt a hangulat, de szintidő teljesítése így is kezdett köddé foszlani. Kb. fél óra, negyven perc alatt kellett volna Örvénykőre felérni és utána a maradék 12 kilin 5-6 percesben lezúzni. A gyakorlatben azonban számomra a Garadna-Örvénykő szakasz a Dobogókő utolsó kék szakaszához, vagy Prédikálószékre való mászás gyötrelmeihez hasonlított. Az Örvénytői EP-nek már nem is igazán tudtam örülni, a kaját nem kívántam, az italomból is elegem volt, de ittam, mert tudtam, hogy azt nem lehet kihagyni. Az Örvénykő-Csókás szakaszt is csak részben futottuk, főleg miattam, a Kesekny-lyukhoz felvezető rövid szakasz már csak kegyelemdöfés volt. Az utolsó 4 kilit aztán bezimbie-sodva, légszomjjal, hányingerrel küzdve gyalogoltam végig, futni csak a célban futottam. A 7:02-vel igencsak kifutottunk a 6 órás szintidőből, de amikor DJ Rushboy 5:45-ét meghallottam, már nem is éreztem olyan rossznak az eredményt. A bőséges ellátmány (oklevél, kitűző, baseball-satyi, póló) átvétele után kihevertem a napsütötte fűbe és továbbküzdöttem ingereimmel, amelyek csak lassan hagytak magamra. Végül már megkívántam a hagymás zsíroskenyeret is, így kedélyem is lassan helyreállt. Csodálatos, jól szervezett túra volt, számomra kicsit szoros szintidővel. Köszönet spetinek szaktanácsokért, Elmnek a jó társaságért, a tájékozódásért és a utolsó szakaszon tanúsított végtelen türelméért és humoráért.

1 hozzászólás

Cicó_ 5951 napja

hajrá Maci :)