Edzésleírás

Az allergiás rohamot követően egész délután feküdtem az ágyon és olvastam. Viki vizsla a combomra tette fejecskéjét és elégedetten dünnyögött: itt szeretnek engem. Egy éteri hang megszólalt, s kábán, de felkecmeregtem az ágyból. Indulni kell. Viki vizsla felhúzta szemöldökét, majd megkérdezte: -Biztos vagy benne? Bólintottam. Nem féltem, mert éreztem, be tudom osztani az erőm. Lassan, csak nagyon lassan! Ugyanaz az érzés kelt újra életre bennem, mint a maratoni futás előtti utolsó Szigetfutáson. Behunytam a szemem, és elképzeltem a színeket: kék, az ég színe, amely hidegen, de ragyog a téli nappalokon. A piros, a melegség színe, amely lassan (ahogy most futok) idővel megérkezik a Földre. A zöld, mely elárasztja tavasszal a szigetet, életet és megújulást lehelve nemcsak a fákba, de belénk, futókba is. És a sárga, a nap ereje, erőt fog adni a további küzdelemhez. És a lila, a harmónia színe, amely április végén, az első maratoni futásomat követően beborította az egész szigetet. A lila, a megvalósuló képzelet színe. Mire megérkeztem nem volt éjszaka, színekben pompázott a világ, Viki vizsla pedig ebben a színpompában táncolt velem! És velem voltatok Ti is! Sikerült! 4 és fél hónap után lefutottuk az első szigetkört!

1 hozzászólás

Pierre 5656 napja

Gratulááááááááááálok!!
Szuper!
:-)))