Kis Gyula Hawaiira készül – interjú

pen | 2012-09-26  | 19 hozzászólás

• cimkék:
• világbajnokség, 
• Hawaii, 
• interjú, 
• kis Gyula, 
• triatlon, 
• ironman 

Tweet

Mint arról már korábban beszámoltunk, Kis Gyula idén nyáron Regensburgban kvalifikálta magát a Hawaii Ironmanre. Az idáig vezető útról kérdeztem illetve arról, hogyan készül a világbajnokságra.

Mikor kezdted el a triatlont és miért?

Éppen 20 éve, hogy elindultam életem első triatlonversenyén. Ez egy diákolimpia volt a Margitszigeten, és ha jól emlékszem, akkor nagyon hátul értem célba, a könnyeimmel küszködve. Akkor még a szüleim jobban akarták, hogy triatlonozzak, mint én, de később ez megfordult. Négy évvel ezután már a junior válogatottság kapujában jártam, és majdnem sikerült kijutnom a világbajnokságra. Mindig is későn érő típus voltam, így sokáig megmaradt a különbség a fejlődésemben.

Mikor fordultál a hosszabb távok felé, és miért?

2003-ban indultam életem első középtávú versenyén, Fonyódon. Tulajdonképpen már itt látnom kellett volna, hogy nekem a hosszabb távokra kellene sokkal inkább ráállnom, de erre a „felfedezésre" még további négy évet kellett várni. 2007-ben aztán az olasz klubom unszolására elindultam az olasz dupla-olimpiai távú bajnokságon, rendkívül erős mezőnyben, és óriási futással a hetedik helyen értem célba. Ezután a következő alapozást már teljes egészében a hosszú távú készülés jegyében kezdtem meg. Így 2008-ban sikerült győznöm az első zánkai féltávú versenyen. Innen ha jól emlékszem 40-45 nap volt hátra a nagyatádi ironmanig. A Balaton parti verseny utáni napokban döntöttem el, hogy belevágok, és felkészülök rá. Ez nagyszerűen sikerült, hiszen életem első ironman távján 8:48-as idővel értem célba! Egy szó mint száz, nagyon hosszú út vezetett idáig. Végül 28 évesen csináltam életem első ironman-ét, amit egyáltalán nem bánok, hiszen már kiforrott kész versenyzőként álltam a rajtvonalnál.

Mi a legnehezebb az ironman távban?
Nehéz kérdés. Két részre osztanám a kérdést, „legnehezebb-re" és az „ironman távra-ra". Szerintem egy hosszútávú versenyzőnek a felkészülés sokkal nagyobb kihívásokat, lemondásokat, és néha konfliktusokat tartogat, ezért szerintem ez a „legnehezebb". Magát az „ironman távot" teljesíteni is óriási dolog, de számomra ez a felkészülés megkoronázását jelenti. Amolyan ünnepnap, ahol megköszönhetem teljesítményemmel mindenkinek, aki mellettem volt. És legfőképp önigazolás magam felé, hogy képes voltam idáig eljutni. Persze a verseny közbe is jön ezer akadály, de ha fejben tiszta az ember, akkor könnyedén leküzdi ezeket. A legtöbb probléma egyébként a körülmények és a saját erőnk rossz megítéléséből adódik. Ha ezeket reálisan látjuk, akkor nem jöhet semmi gond!

Mennyi időt edzel, készülsz egy ironman versenyre?

Felkészülési időszakban (verseny előtt 2-10 héttel) 20-30 órákat edzek átlagban. Azonban vallom, hogy mindenki saját magából induljon ki és ne azt nézze, hogy a másik mennyit készül egy versenyre. A regeneráció a kulcs! Nem az edzéssel fejlődünk, hanem a pihenéssel. Nekem nincs edzőm, saját magam készülök, így ez még inkább megnehezíti a dolgomat.

Van valami speciális készülés, amivel a világbajnokságra készülsz? Folytatnám az előző gondolatmentet. A speciális készülés egyénre szabott, így nem biztos, hogy amit én csinálok „speciális felkészülés-ként" másnak is beválik. A keringési rendszerem és az alap-állóképességem mindig is jó volt, azonban az erő-állóképességben voltak és vannak is lemaradások, ugyanígy a technikai részekben. Így az előző hetekben, hónapokban ezt a részt próbáltam erősíteni. Persze ilyen rövid idő alatt nem lehet nagy fejlődést elérni (főleg ennyi év sportolás után), de ha egy kicsit is számít már előbbre léptem.

Miben látod a legnagyobb nehézséget a hosszú távú felkészülésben, mennyire komplex dolog ez?

Említettem már a környezet hatásait. Ezt tekintsük egy komplex dolognak. Ebben benne van a család, a munka, és minden egyéb más. Az ironman és minden extrém-állóképességi sport nagyon időigényes tevékenységek. Valljuk be, rendkívül önző sportok :) Nem lehet rá elég időt fordítani. Ha nem éppen az edzésre, akkor a regenerációra koncentrálunk. Mégis azt mondom, hogy a legfontosabb a lelki béke, nyugalom. Ha folyamatosan konfliktusok árán érjük el, hogy kiszakíthassuk a magunk idejét, az biztos, hogy előbb-utóbb zsákutcába vezet. Ha nincs egy támogató család, barátok...mögöttünk, akkor hosszú távon szakbarbárrá válhatunk, és a saját világunkban fogunk keringeni, vagy ássuk egyre mélyebbre magunkat. Így tehát azt mondom, hogy a legfőbb kihívás ezeknek a konfliktusoknak a megoldása, kezelése. Az edzés másodlagos dolog.

Melyek azok a motivációk, amelyek még ennyi idő után is hajtanak tovább?

Mi más, mint a sikeréhség! :) Szerintem az összes élsportolót ez hajtja tovább. Azonban nekem a példamutatás is egy nagyon fontos dolog. Immáron ötödik vagyok az ország egyik legnagyobb triatlon klubjának a vezetőedzője, mégpedig az ELTE-BEAC Polythloné. Főként egyetemistákkal foglalkozom, így nem lehet más célom, mint az hogy népszerűsítsem ezt a nagyszerű sportot a hallgatók között. Szerencsére azt kell mondanom, hogy ezidáig nagy sikerrel tettük ezt meg Székely Mózes szakosztályvezetővel. Lassan 150 tagot számláló egyesületünkbe csak özönlenek a sportolni vágyó fiatalok! Így a saját élsportolói motivációm lassan át fog fordulni a csapatvezetői tevékenységekbe.

Hogyan tudod beosztani az idődet, hogy jusson az edzősködésre is, miközben azért persze ott van a saját sportkarriered is?

Egyre nehezebben. Mint említettem lassan a kétszázas létszámot közelítjük meg, így rengeteg a munka. Heti 6-7 edzést tartok, így emellett egyre nehezebb időt szakítanom a felkészülésre. Nagyon sok segítséget kapok a Polythlonon belül, ezt nem tudom elégszer megköszönni a többi lelkes sportoló kollégának! Szeretnék még pár évig a hazai élmezőnyben maradni. Életem nagy célját elértem idén, mégpedig a Hawaii indulást. Ezzel egy álom vált valóra. Nem sokan mondhatják el, hogy kijutottak a triatlonvilág mekkájába, Hawaii-ra. Én kijutottam, méghozzá egy korosztályos győzelemmel kvalifikáltam magam! Amolyan „mikor nem, ha most" érzés van bennem, és ez óriási hajtóerő! Remélem minden rendben lesz a VB-ig. A versenyt egyébként élőben is lehet majd követni a www.ironman.com oldalon és természetesen a honlapomon is. A felkészülésem pedig itt követhetitek az edzésonline oldalán, Gyugyo néven írom az edzésnaplóm.

Gyulának köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk Hawaii-on!!