Jó kis hónap volt ez :)
A TRX nem volt rossz ötlet, de tény, ami tény, egymás után lenyomni az órákat elég fárasztó a hét végére. Sajnos, viszont, valahogy egyiket sem tudnám kihagyni jó szívvel, sőt, mivel amúgyis itthon vagyok, esétre még simán jöhetne valami.... a futással tényleg hadilábon állok, pedig hamarosan itt a félmaraton, aminek azért kéne egy kis felkészülés, nem úgy, mint tavaly, hogy pont akkor voltam beteg, amikor a legjobban kellett volna nyomni az edzéstervet és végül 3 hét nulla mozgással indultam el a félmaratonra. Oké, végig futottam megállás nélkül, de a végére csúnyán ki is ütött (és igen, ettől most is parázok...).
A hot iron továbbra is szerelem, bár sokszor akkor is le vagyunk baszva Ibivel, amikor amúgy tök teljes bedobással csináljuk, így néha már kicsit sok a lebaszás, dícséret meg hát, talán nagy ritkán, ha akad. De Krisztánál ez is inkább TRX-en igaz. Amúgy voltak hullámvölgyeim ebben a hónapban, leginkább, mert sok érdemleges eredményét nem látom a dolgoknak, persze, jó ideje már nem azért járok, hogy lefogyjak, hanem sokkal inkább, mert jó kedvem lesz tőle, elfáraszt és amúgy is, öröm a mozgás. De azért néha engem is elfog a dolog, hogy jó lenne jól kinézni, meg jó lenne, ha ennyi mozgásnak végre lenne eredménye is..... Ellenben azt is tudom, hogy igazából a kajánál van elásva a macska, mégse teszek érdemben semmit ezellen, mert az elmúlt években már úgyis annyit változtattam, annyi lemondással járt ez az egész, hogy azt a picit, ami maradt, már nem is akarom feladni. Így is minden egyes boltba vásárlásnál eszembe jut a csokis részlegnél, hogy te jó ég, de rég ettem már Twix-et, oooh és a Snickerst is......és áááááá, a Kinder Bueno :)))) és egyiket sem veszem meg, hanem szépen továbbmegyek csendesen. Nem sírok és nem rinyálok, a lényeget akarom kihozni, hogy nap mint nap hozok áldozatot azért, hogy egészségesebb életet éljek. Ami egy nagy kibaszás, mellesleg megemlíteném. Zárójelesen.
A hot ironnál is újabban konfjúúúúz a szitu, mert a múltkor le lettem baszva, hogy mióta dolgozok azokkal a súlyokkal, és hát igen, régóta. De így is nehéznek érzem. Emeltünk, oké, tényleg kell, mert fejlődni kell és na. Aztán ma meg Eszter mondta, hogy az egyik résznél jövő órán vegyünk vissza, mert úgy látja, hogy sok ez nekünk. WTF?! Nyilván, nincs az az ég, hogy visszább vegyek belőle, mert most tartok ott, hogyha akarom, akkor végigcsinálom a feladatot. De tény ami tény, sokszor megállok - úgyis lebasznak a végén, nem mindegy?! :D Na jó nem, persze, nem mindegy, de néha akkora kibaszásnak érzem az egész feladatot....amit másik oldalról meg tök élvezek, mondom, konfjúúúúz az egész. Lusta vagyok, talán ezt lehetne megfogalmazni ezekből. Ettől függetlenül töretlenül megyek, mert szeretem, ez van. :)
Néha akad változás is, a hónapban kettő óra volt, ami meglepő volt, az egyik, amikor Kriszta helyett Gábor tartotta a TRX-et, hát az valami brutál kemény volt, viszont minden percét élveztem és csináltam megállás nélkül. Örültem is magamnak. :)
A másik, amikor a pénteki Hot Iron elmaradt, mert Kriszta nem akarta megtartani 2 embernek, amit teljesen megértek. Akkor mentem az Oxygénbe, szintén Hot Iron2-es órára. Azok a színes tárcsák!!!! És a puha rúd, anyám!!!!! Hát a vigyort nem lehetett letörölni a fejemről :D Egyetlen dolog zavart, hogy nagyon messze volt a tükör és a Sugárba már megszoktam, hogy közelről gyönyörködöm (:D) magamban....sebaj. Anita elég jó órát tartott és nagyon sokszor megdícsért, hogy szépen csinálom az adott gyakorlatot és ez ezért marha jó érzés volt, mert nem ehhez szoktam. Hozzáteszem, a többiek eléggé lazán nyomták az órát, szenvedtek, mint az állat, de én, én töretlen vigyorral nyomtam le. Szerintem tudták, hogy idióta vagyok, de legalábbis gondolták, hogy nem vagyok százas :D De jó érzés volt az is, hogy ténylegesen végigcsináltam minden nyomorult gyakorlatot és az alkartámaszt is padon csináltam, iszonyat könnyen ment a többiekhez képest akik ráadásul mindezt a földön csinálták :)
Szerencsém volt a hónapban, mert a csuklóm is csak a TRX-en szórakozott velem és a térdem is egészen jól viselte a dolgokat, persze, voltak rosszabb órák, amikor a kitörésnél már minden izmom azon dolgozott, hogy megtartsa a térdem...de ez is megvolt, abbahagytam, amikor már tényleg gáz volt. A térdemnél már tudom, mikor meddig mehetek el, a kitörésnél általában a 13dik a végső, amit kibír, a gugolás viszont sokat javult. A csuklómra még nem találtam megoldást, mert az egy-egy gyakorlatot lehetetlenné tesz, ami igazán bosszant - persze akkor is le vagyok baszva, hogy nem csinálom a gyakorlatot csak félig. :D