Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 54 486 644 km-t sportoltatok
Mindennapi élményeim, a futás+én

MÁSODIK

tomikaga | 2014-04-14 08:36:00 | 3 hozzászólás

Ahogy ígértem, most már össze tudom szedni a gondolataimat, úgyhogy neki is esek.

Aki pozitív leírást vár, az akár ki is léphet, mert ez nem az lesz, ez úgy volt kaki, ahogy volt. :(

Mondjuk nem tudom mit vártam magamtól, így, hogy a megálmodott edzéstervemet sem tudtam végigcsinálni, közben ezerféle bajom volt, valahogy mintha az élet nem akarta volna, hogy ez a félmaraton összejöjjön. Alig futottam, azt is minden rendszer nélkül, számtalan kis sérülés...

Előzmények:

Tavaly november óta tartok kerékpáros edzéseket a Lehel tér mellett, a heti két órát már eleve nehezen tudtam belevarázsolni az edzéstervbe, túl sok keresztedzésként jelent meg, viszont kellően lefárasztott ahhoz, hogy valamennyit tudjak pihenni és még a futásra is maradjon időm.

Mellesleg ugye elváltam, gyerkőcök Kecskeméten élnek, ami nekem kéthetente hétvégén párszáz plusz levezetett km-t jelent, meg közel nulla esélyt a futásra. De ez persze nem a gyerekek hibája, imádom őket, rendületlenül :) Csak tény. Sajnos néha nagyon fáraszt.

Tavaly év végén a lakásfelújítás alatt lényegében egy métert sem futottam közel két hónapig, ami azt eredményezte, hogy január elején (persze agyatlanul, szokás szerint) elkezdtem futni a semmiből, a csípőm meg a bal térdem egyből be is krepált, ami sokáig hátráltatott a későbbi futásban. A kerékpáros edzések meg mentek, tehát ízület pihentetés, regenerálódás esélye 0. Hogy miért nem hagytam a fenébe az órákat? Jó kérdés. Talán azért, mert akik jártak, járnak hozzám, számítottak, számítanak rám.

Ráadásul (aminek az okára a mai napig nem tudok rájönni), olyan szintű fáradtsággal küzdök év eleje óta, amivel sosem volt még gondom. Egyszerűen alig élek. Későn fekszem. Rosszul alszom. Rosszul kelek. Alig vonszolom magam. Munkahelyen megöl az ideg...stb....

Úgyhogy minden "ideálisan" előállt a ahhoz, hogy jót futhassak. Vegyük ezt összességében a 0.hibának.

No, ennyit az előzményekről...uncsi. Inkább a versenyről írok.

Versenyzmények:

Szomaton a tervezett energia feltöltés elmaradt, nem részletezem, miért, nincs jelentősége. Viszont biztos ittam elég folyadékot, mert egész éjjel a wc-re jártam. Pihentem is, eleget.

Reggel ébresztő, pakolás, öltözés, kávé, kaja, irány a metró. Szeigeten összefutottunk Briel Family-vel, szegényeket észre sem vettem, ezért utólag is bocsánat :(

WC előtt sorbanállás, aztán öltözés, kenőcsözés, közös céges fotó és irány a rajtzóna. Habár éreztem, hogy még egy pisi jó lett volna, de a tömeget látva inkább beálltam a zónámba, gondoltam úgyis elmúlik, mindeig el szokott. 1.hiba.

Mezőny megindul, azokásos szívmelengető érzés, végre futhatok. Ránézek a pulzusomra (240bpm), elnyomok egy anyázást a fogaim között és inkább átkapcsolom az órám távmérésre, hogy ne idegeljem magam, kvázi úgy futottam végig, hogy halvány lila gőzöm nem volt arról, mennyire ölöm meg magam. 2. hiba.

A tempó viszont szép volt, próbáltam kicsit túlfutni az elejét, hogy kikerüljek a tömegből, ami sikerült is, de aztán a tempóm meg is ragadt itt, nem lassultam vissza, ahogy terveztem. 3. hiba.

Persze a vizelési inger egyre erősebb lett, ahelyett, hogy elmúlt volna, nem is tudtam a futásra koncentrálni. Első adag mobil wc tömve, úgyhogy fog összeszorít, futás tovább. Második adagnál nem bírtam tovább, megtámadtam az egyiket. Ottmaradt legalább fél perc, hanem több, de hát ez van, legalább megkönnyebültem, legalább tudtam koncentrálni arra, amiért ide jöttem, a futásra. Ez a kili 6 perces lett, no, mondtam magamban, akkor kicsit húzzunk bele, hadd fogyjon a "pisiidő". 4. hiba.

Ez a hiba később bosszulta meg magát, de azért hiba maradt. Aztán eseménytelenül teltek a km-ek, szépen koptak. Nézelődtem, zenét hallgattam. Azt éreztem a 10. km után, hogy kevés lesz az alap energia, el is kezdtem lassulni, úgyhogy 12 km-nél megettem a gyümölcs szeletet, amit az övembe dugtam, kis folyadékkal leöblítve. Durva volt, egyből hatott. De nem sokáig. A Parlament épülete utáni frissítőpontnál már éreztem, hogy ezt kicsit elfutottam, mert az emelkedők nem úgy mentek, mint azt megszoktam, egyre szenvedősebb lett az egész, röviden kezdtem eléhezni. Sokadik hiba.. Frissítőpntnál észbekaptam, és ittam vizet is, izoitalt is (kegyetlen rossz íze volt), de ez az energia már annyit használt, mint halottnak a csók...

Utolsó 3 km-ből már csak a szenvedésre emlékszem, mp3ban kimerült az elem(lúúúzer), már nem volt, ami húzzon, néztem, ahogy szépen lassulok, jött az utolsó km és lassan bekocogtam a célba...Karlendítés megvolt, tavalyi eufória elmaradt, még úgy is, hogy jobb lett a vége, mint a tavalyi, a tervet meg bőven túlteljesítettem.

Utózmányok:

Ilyet sohasemnemtöbbetsem. :( Sem agyban, sem fizikálisan nem voltam seholsem.

A felsorolt hibákból következnek a tanúlságok...most gondolkodnom kell, hogyan tovább. Fejben átrendezni a dolgokat, helyrerakni magam ebben a kib*ott nagy világban.

Ez egy ilyen félmaraton volt. Ennyi. Ha megbékélek, írok még... :)

2014-04 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (2 bejegyzés)
2013-03 hó (1 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-03 hó (4 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2011-01 hó (2 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (1 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)