Év elején kicsit megijedtem, mikor kiszámoltam, hogy soha többé nem kezdődik az éveim száma négyessel. Nem tudom más hogyan van ezzel, engem nagy elhatározásokra sarkalt.

1. Átúszom a Balatont

2. Lefutom a maratont.

Ebből a Balaton tűnt a nagyobb kihívásnak, mert úszni elég ritkán jártam, és különben már legalább 5 félmaraton a hátam mögött volt. Munkám miatt is elsődleges a tervezés, ezért megpróbáltam olyan programot összeállítani, ami megvalósítható, és elegendő.

Hát mit mondjak. A Balatont átúsztam. Köszönhető ez annak, hogy egyrészt isteni idő volt, másrészt, meg mikor már éppen azon gondolkodtam, hogy mégis hátat fordítok az egésznek, találkoztam néhány kedves kollegával, és ezek után nem égethettem magam, hogy ott voltam de mégse, leúsztam, de mégse. Szóval sikerült, méghozzá három órán belül, amire azóta is nagyon büszke vagyok.

 Sajna a maraton teljesítését prolongáltam. Ahhoz kicsit több energiát kellett volna belefeccölni, meg talán az elszántság az első cél teljesítése után alábbhagyott.

Érdekes dolog ötven fölött. Még koránt sem érzem magam ennyinek, szóval nem is gondolok többet rá, és jövőre lefutom a maratont. 

Nem terveztem  ilyet írni, de ez most ki kívánkozott belőlem. Nézem az edzéslistát, és a születési dátumok általában 1970, vagy azon is túl. Na már megint a korral foglalkozom. Hess. Ha valaki 50 fölött futotta le első maratonját kérem írjon, milyen volt? Mennyit készült, és mit érzett utána!! Nehogy túl sokat várjak tőle.