Eljött a nap, amire mindenki várt vagy ha nem is mindenki, én biztosan. Gondoltam, ha már ilyen ügyesen és becsülettel végigedzettem a telet, na majd most learathatom a babérokat. Haha! Ettől nagyobbat keresve sem tévedhettem volna. :)

Az utolsó napokban két dolog aggasztott: a logisztika és a meleg.

Eredetileg a Szigetet az Árpád híd felől akartam megközelíteni, de azt a részt nem ismertem és végül annyi nehezítő tényező jött össze, hogy az utolsó pillanatban mégis a hagyományos módszer mellett döntöttem és végigsétáltam a gyakorlatilag végigsétáltam a Szigeten.

A meleggel azonban nem tudtam mit csinálni, ráadásul ma felhősebb is volt az ég és elviekben nem is volt olyan meleg, mint ígérték, szóval nem adtam fel a reményeimet.

Edzésileg a héten már csak a rápihenés volt feladat, az meg simább ügy volt, mint 10 centi hóban résztávozni :)

Ezekkel az előzményekkel indultam neki. Minden tuti volt: tényleg úgy éreztem, hogy szépen felépítettem az edzéseket, hogy ki is pihentem magam utánuk. Odaértem időben, átvettem a rajtszámomat, nem volt sor a mosdónál, egész kultúrált formában lehetett öltözködni, leadtam a cuccom, odaértem a rajtba időben, tényleg semmire nem lehetett panaszom.
A rajtzónás rendszer is tetszett, bár nem volt teljesen egyértelmű, hogy az egyes rajtzónák hol kezdődnek és érnek véget, senkit nem érdekelt, ki hova áll be, sőt láttam 1-es rajtzóna jellel ellátott idősebb hölgyeket kb 6 perces tempóra beállni.

Mindegy, végülis én kb jó helyen álltam, nem éreztem, hogy akadályozva lettem volna a futásban és elég lelkiismeretesen el is indultam. Első 2 km 4:40 volt. Aztán 4: 49. Aztán 4:58. De ekkor már nagyon fáradt voltam, úgy éreztem, üt a meleg. És azt filóztam, én leginkább azért tudom sokszor elérni a saját céljaimat, mert erős vagyok fejben. Ha elhatároztam egy tempót, akkor végigviszem. De ma úgy éreztem,még egy 5 percen belüli km és megpusztulok. Belassítottam és hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Fájó szívvel bár, de elengedtem a 48 perces célt és mentem úgy, hogy ne fájjon annyira. És még az sem volt laza, végül olyan 5:15-5:20 tempó volt. 7-nél mentek el mellettem az 50 perces iramfutók, az megrázott kissé, pedig előtte már számoltam, hogy kicsúszok abból is. Viszont mindvégig úgy éreztem, hogy nagyon meleg van és nem vágyódtam a mentőautóban sem kikötni. Igazából ez járt a fejemben és így utólag már - hideg fejjel - nem is vagyok benne biztos, mennyire önigazolás volt ez vagy mennyire kifogás. 51:06-ra értem be, Péter Attila azt harsogta, hogy alig vagyunk kívül az 5 percesen és mekkor királyok vagyunk, én meg örültem, hogy végre nem kell futni :D

Az a helyzet viszont és most nyilván ezen kattogok, hogy nem is igazából tudom, mi volt a "baj". Hogy fizikailag nem voltam felkészülve? De annyi tapasztalatom és önismeretem már van, hogy úgy sejtsem, ez elég is lehetett volna. De persze futhattam volna még több km-t. A gyors edzések megvoltak és sokszor heti kettő is és most hosszabb iramfutások is voltak, amit korábbról tanulságként szűrtem le, hogy kellenek. Vagy ez volt a sok? Fejben nem voltam ma egyben? Ez valószínű. De miért? Kicsit azt éreztem, hogy azért, mert annyi fronton kell fegyelmezettnek lennem, hogy most nem megy. Ezért nem is hibáztatnám magam, ha úgy mentem volna oda, hogy örömfutok. De nem úgy mentem. Célom volt. Tényleg a meleg volt a zűr? Ez is benne lehet, mert az, hogy 2663 női indulóból 71. lettem, az önmagában nem a vállalhatatlan kategória. Vagy csak simán elfutottam az elején? A 48 perchez 4:48-as tempó járt volna én meg valóban bekezdtem 4:40-ben és aztán elég meredeken jött a visszaesés.

Önmagában az, hogy nem jött össze a 48 perc, nem borít meg. Majd lesz alkalom, amikor elérem a célomat, ennyire ismerem magam, hogy neki fogok még menni. De a hogyan továbbal kapcsolatban vannak bennem kérdések. Most nyilván úgy érzem, hogy nem akarok egy darabig nekimenni ennek, de közben meg egy ismerősöm kapacitált a Női futógálára. Mondjuk az meg május 27, délután majdnem 3-kor van a rajt, ugyanúgy meg lehet szívni, mint ezzel. Szóval inkább nem, mint igen. Lesznek itt kisebb helyi versenyek, és ha már fel vagyok készülve, azokat igyekszem megfutni. 
De úgy általában: kellenek nekem a célversenyek? Érdemes rászánnom ezekre a versenyekre egy szezont? Persze most is jóval többet futottam, mint egyébként futottam volna és ha most nem is győztem le önmagam, minden egyes alkalommal megtettem ezt, amikor olyankor mentem ki, amikor egyébként nem tettem volna. 
Nem lenne jobb inkább valami közepes, élvezetesebb tempóban futni ezeken a versenyeken?
Ezekre a kérdésekre válaszokat kell találnom az elkövetkezendő hetekben, hogy - bár míg a kis helyi versenyeken elindulgatok - kitaláljak egy olyan utat magamnak, amin érdemes járnom.

Azért izgalmas volt az elmúlt szezon és nem bánom, hogy küzdöttem ezért a 48 percért. 2 éve sokkal közelebb voltam hozzá, de ez van. Most pedig megyek és megnézem a kapott szóróanyagokat, hátha van bennük vmi jó kis 10 km-s edzésterv :D