Biztos voltam benne, hogy ,,soha" többet nem fogok itt előfordulni. :)

És, mivel kimontam a varázsszót: soha, már meg is történt.

Néha elég egyetlenegy emberi lény, hogy az ember átértékeljen

dolgokat a világáról, a világukról, egy népcsoportról, egy internetes

fórumról, vagy talán az egész életéről. :)

Többek között ez is egy szép dolog ezen a mocskos világon. :)

... Áprilisban történt. Bevettek egy kenu csapatba, ami egy céges, amatőr versenyen

indult, és nagyon rövid időn belül kiderült, hogy én tudok valamennyire kormányozni,

hogy egyáltalán nem tudnak evezni a többiek, kivéve egy embert, és rajtam kívül

senki nem tud úszni. Na bazzzz........ innen szép nyerni. :)

Erre sokan kérdezhetnéte: Minek? A kérdés jogos, bár költői, a válaszom rá: miért ne?

Valami különös, vezetett állapotba kerültem, és rákattoltam az edzésonline listájára,

onnan is az előző napi edzésekre, és rászűrtem a vizisportokra. Három esélyes jelölt volt a listán.

Egy olyan sporit választottam, akinek rendszeres, szimpatikus edzései tűntek fel a ráckevei

Duna ágon, bár adatlapja teljesen hiányos volt, se név, se kor, se semmi. :)

Csak ennyi: SALAPI. Már kattoltam is tovább. :D

,,Helló! Mamba vagyok. Nincs kedved velem foglalkozni? Kormányozni tanulok."

SALAPI már látta lelki szemei előtt, ahogy a haverjai, sörrel a

kezükben rötyörésznek a monitor előtt, válaszra várva, és fogadásokat kötnek,

,,vajon beugrik, vagy nem" ??? :o)

A válasz nem maradt el, a fogadtatás barátságos, és közvetlen, a telefonszámok

hamar kicserélődtek, és már indítottam is a hívást. :) A vonal másik végén erőteljesen

vigyorgó hang, a párbeszéd vicceskedő, és még mindig hitetlen. Mint utóbb kiderült,

Laci egész addig azt hitte, hogy valami jól szervezett összeesküvés áldozata, amíg

meg nem jelentem Kiskunlacházán, a Tücsök presszó előtt. :)

Két alkalommal vettem külön edzéseket, és sikerült megtanulni kormányozni,

már amennyire egy amatőr versenyszitu megkívánja, nagyon sokat nevettünk,

és hálás voltam a sorsnak, hogy vezette a kezemet, amikor kiválasztottam

a tanítómat. :) Megismertem Laci gyerekeit, máskor az evezős barátait, és a

sokadik látogatás alkalmával már egészen otthonosan mozogtam a kis csónakházban. :)

Hamarosan visszatértünk a csapattal. Tanultuk kiegyensúlyozni a kenut, egyszerre evezni, hatékonyan húzni, és legyőzni a félelmet a borulástól, mert ugye, aki nem tud úszni, azt a mellény se nyugtatja meg ugyebár. :D Az meg kevés, hogy ,,majdénkimentelekneszarjbe"! :))

Jöttek a srácok, gyerekek, süti, tollas, és hamarosan megszálltuk Lacit, vittük a kenuját, kajakját, meg vittük őt is. :)) Egy idő után elhittük, hogy menni fog, és nagyon sokat fejlődtünk. :)

A lányok nem féltek már a víztől, Lacit nagyon megkedveltük, nagy lelkesedéssel készültünk, és minden vágyunk volt, hogy jól szerepeljünk. Semmi több, csak hogy meg tudjuk mutatni, mit tanultunk.

Legtitkosabb vágyunk viszont az volt, hogy elhozzuk SALAPI-nak a dobogó egyik érmét, és fröccsözzünk egy jót a Tücsökben. :o)

Sajnos a dolgok nem alakultak túl jól.

Nem írok hosszasan a verseny szervezésről, és arról, hogy menniyre sportszerűtlen volt az egész. Legyen elég annyi, hogy középre kerültünk, és tökéletesen bedaráltak minket azok, akik képtlenek voltak egyenesen haladni. Három beborítási kísérlet után is a vízen maradtunk, hála a kiképzésnek, azonban tökéletesen leszorítottak minket a pályáról, nem kis közelharc után. Nem jöhettünk jól ki a helyzetből, így végül lemaradtunk, és szörnyen elszomorodva kászálódtunk ki a partra.

Van, hogy az ember mindent belead, és mégsem sikerül. Az egész történet mesébe illő volt, és olyan sok szeretet volt benne, hogy még most is megkönnyezem, ha rá gondolok. :)

Mindenképp szerettem volna nyilvánosan is megköszönni SALAPI-nak ezen a fórumon a támogatását, és hogy ennyi időt szánt ránk. Ő egy spori itt köztetek, itt vezeti csendben az edzésnaplóját, és szép példája annak, hogy egy szerencsés kattintás mennyi élményt és tanítást hozhat az ember életébe.

Megváltoztatta bennem az érzést, aminek hatására elhúztam innen, és megtanította, hogy néha elég csak egy ember, hogy megérje valahol jelen lenni, vagy valamit képviselni.

Neki köszönhetjük azt a szenvedélyt, amivel készültünk, és ami velünk marad örökre! :o)

Köszönjük Laci! :o) Soha nem felejtjük el! :o)

Szeretettel:

Mamba