Avagy belevetettem magamat egy általam-anno- igen útálatosnak vélt sportba, nevezetesen a futásba.
Tettem mindezt azért, hogy fölös energiáimat levezessem, mikor nem jutok el úszni.
De hogy nehezítsem a saját sorsomat, befogtam magam elé a kutyámat.
Adott egy nem épp eltökélt gazda, aki zsigerből gyűlöl futni, még a busz után is, és egy tömeggyilkosnak -is- titulált kutya.
Csilla barátnémon felbuzdulva vágtam neki ennek a feladatnak. Egyedül unalmas, kezdő létemre képtelen lettem volna kocogás közben beszélgetni egy esetleges futótárssal, így jött a nagy ötlet CANICROSS(szerűség) (esetemben tovább nehezítendő a feladatot: zene).
Az első 5 km-es edzéstervet vettem célba, kutyástól, mindenestől. Velem semmi gond, tudom tartani- bár kihagyások vannak, a kutya néha problémásabb :)
1. nem húz a kutya, mellettem fut, lemaradozik.
2. fentiekből következik, hogy ellentmondok saját magamnak és mégis tudok beszélgetni egy "futótárssal"
3. buszmániás a kutya, ha meglátja akkor viszont észt veszve húz, azt gondolja lekéssük a járatot.
4. hiába van előtte eü sétán, néha azért belerondít az edzéstervbe :)
5. Tipikus kicsififikegazdik is megszépítik az edzéseinket, mikor ránk ront egy, néha kettő telitorokból ordító kutya, hogy megöl a maga elenyésző tömegével, ilyenkor van ám olyan max pulzusszám :DDD (hétfőn egy vizsla akart minket megölni, pontosabban engem, de olyat ordítottam rá, hogy visszaspurizott farokbehúzva a gazdájához, távozás közben szórtam az igét a gazdára is serényen )
Most ott tartunk, hogy húz: busz után, jól ismert terepen és a sarki kisbolt felé a jól megérdemelt túrórudijáért az edzés végén.
Átlagban mostanra 4-4,5-5 km távot futkározunk jó esetben háromszor egy héten.
Ami mindenképp pozitív, jobb a közérzetem, néha csak úgy rámjön és kimegyek futni, azóta sokkal-sokkal jobb a kapcsolatom a kis kormosképűvel is. (Azért kicsi hátulütője van, mégpedig a vádlim körméretének növekedésével fordított arányban jönnek fel rám a csinos téli csizmáim, de ez legyen a legnagyobb bajom az életben)
Végül, egyáltalán nem érzem cikinek a futkározást/kocogást így, hogy egy kutya is van velem. Merjenek beszólni :)))))))
Október 18-án átléptem az általam lélektani határként felállított 5km-t. Igaz, még nem egyben, de már az sincs olyan messze ;)
A kutya is szereti a túrórudit? Ezt eddig nem tudtam :o)