Köszönet és hála a Szegedi Sport és Fürdők Kft.-nek a szokásos nagyszerű szervezésért. Szeretem ezeket a rendezvényeket, mert mindig olyan jók, és azt kapjuk, amit ígérnek. Már kábé egy hónapja tudtam, hogy ezen szeretnék részt venni. Bár tegnap elbizonytalanodtam, mert sokat kéne dolgoznom, ahelyett is, hogy ezeket a sorokat írom.

De aztán este hívott A., akivel már egyszer túráztunk, márciusban. Jött a lánya is, kis A., meg Puszi, aki pumi, de csat van a hajában. Hát, így mi négy nők nekivágtunk a távnak. Az órát megint később sikerült elindítani, így a táv volt 23 kilométer is, bár 22-nek hirdették. A hivatalos idő 5 óra 4 perc lett, de sokat álldogáltunk, nézelődtünk, zenét hallgattunk az ellenőrző pontokon. 6 óra volt a szintidő. Kaptunk térképet, de igazándiból mindig voltak láthatósági mellényesek, akik útba igazítottak bennünket. A Vörösmarty Iskolától indultunk, sokáig a töltésen mentünk, aztán éles bal kanyar után a Tiszaszigetre vivő úton találtuk magunkat. Elég hamar teli lett vízhólyagokkal a lábam talpa, ahogy Marci mondaná. Nagy valószínűséggel az okozhatta a gondot, hogy nem volt elég szorosra kötve, a cipőfűző természetesen, de mire ezt kiokoskodtam, addigra már megvolt a baj.

Beértünk Tiszaszigetre és zúztunk tovább a templom felé. Itt adtak tájjellegű pogácsákat és háromféle ásványvízből lehetett választani. Persze, ismét megfogadtam, hogy nem viszek máskor vizet magammal, bontatlanul hoztam vissza a másfél liter ásványvizet. Ráadásul még az esőkabát-esőnadrág felszerelésemet is képes voltam magammal cipelni, holott hagyhattam volna az autóban is. De legalább a csokik jó szolgálatot tettek, amiket ugyancsak cipeltem. Megnéztük a templomot, vécére mentünk, ettünk-ittunk, hallgattunk élőzenét egy férfi és egy nő tolmácsolásában. Énekeltek és érdekes hangszereken játszottak.

Zúztunk tovább és nagyon hamar Újszentivánon találtuk magunkat. Invitáltak, hogy nézzük meg a szerb templomot, ez szerintem nem volt benne az eredeti programban. Érdekes keskeny ülések vannak benne, kicsit szűknek is látszott, de még én is belefértem. Sőt a pap bácsi (srác) még a szemközti múzeumot is megmutatta, ahol mindenféle régi szerszámokat, korcsolyát, babákat, népviseleti ruhákat is megtekinthettünk. Ezt csak ritkán lehet megnézni, búcsú és nagyobb ünnepek alkalmával.

Zúztunk tovább és megnéztünk az új templomot Újszentivánon. Ez római katolikus, idén nyáron adták át. 110 millió forintból épült, valamint egy millióba került az orgona. Ezt egy bácsi mesélte, aki talán pap lehet. Egy néni, aki nem pap, de tudja a viszonyokat, pedig azt mondta, hogy fűthetőek az ülések, de intelligensen, csak ott kapcsolódik be, ahol valaki ráül a padra. Érdekesen egyszerű, ellentétben a szokásos díszes templomokkal.

Zúztunk tovább, és hopp már Szőregen voltunk. Egy helyen kaptunk vizet, egy másik helyen meg kekszet. Felmásztunk a dombra és itt is megnéztük a római katolikus templomot.

Innen aztán már tényleg zúztunk tovább és visszaértünk a suliba, ahol kaptunk kekszet meg vizet. Benyeltem pár magnézium tablettát, aztán hazaindultunk.

Gyanútlanul mentem az autóhoz. A rengeteg eszemmel kigondoltam, ha odaállok a várakozni tilos tábla elé, akkor elém már nem áll senki, királyság, biztos el tudok indulni könnyen, ugye majdnem szőke vagyok, meg nem tudok vezetni, autót.

De látom ám, hogy autóval rendelkező honfitársam nem nagyon zavartatta magát, beállt a táblával tiltott részre, viszont így nekem alig maradt helyem kiállni, addigra már hátul is állt valaki. Ha most g… lennék, akkor el lehetett volna vitetni, oszt hagy fizessen. De nem vagyok g…, szóval kiküzdöttem valahogy az autót onnan, többet izzadtam, mint a túra alatt, de sikerült.

Aztán zúztam haza és egyszer csak hazaértem. Gazdagodtam egy újabb jó élménnyel meg néhány vérhólyagba ágyazott vízhólyaggal, csak lábra állni ne kelljen két napig, más nem fáj, az izmaim jól bírták.