A történelemi előtti korokban 3 évig úsztam, persze nem voltam még városi szinten sem sehol, mert nem 11 évesen kell az úszást elkezdeni. Akkoriban futottam is rendszeresen, a mezeiken, ki tud többet futnikon jó voltam. Aztán nem csináltam semmit semmit semmit... de ezt sokáig. Most szeptemberben pedig megszületett a kislányom. Jártam még szüléselőkészító tornára, no az nagyon jó volt, de az ember 4-5 hónaposan már nem fejlesztheti a kondiját. Aztán a szülés után meg is fogadtam gyorsan, hogy a következő előtt fit leszek erős és egészséges. Majd alig vártam hogy végre mozogni kezdhessek, és decemberben bele is vágtam. Felkerestem az uszodát. Az első 1 óra alatt 1500métert úsztam s hihetetlenül büszke voltam magamra, hogy mekkora parádés kezdete ez az úszás az új sportoló létemnek. Aztán jártam tovább egyre gyakrabban és egyre többet úsztam. 3600 volt a maximum, de általában olyan 2500-3000 között szoktam úszni. Két uszodába is járok az 50esbe meg a 25-ösbe. az 50-es jóval ösztönzőbb, de az sajnos hétköznapokon tele van, a 25ösben viszont nagyon jól lehet technikázni. Közben hetente kétszer konditornára is járok ugynaahhoz a gyógytornászhoz aki a kismamatornát tartotta.. nagyon profi, és rengetegmindent megtanít. (ezek a gyakorlatok kicsit jóga kicsit callanetics szerűek, alattomosan másnap gyilkolóak). No itt tartok most, és már hogy az időimet is mérem, tudom, hogy még van mit javulni, de van ám. sőt valahogy be is sokalltam, kéne inkább délelőttönként nyújtógyakorlatokat csinálni, és több pihenőnepot hagyni. Meg az állandó kialvatlanság is biztos sokat számít... Szóval most kell a kitartás, hogy fel ne adjam.