Ez hosszú lesz, mint a verseny.

Egy karácsonyi ajándék bringafelszerelés (azaz egy pár) megpecsételte az idei évemet. Tavaly már amúgy is elgondoltam, hogy 2009 a bringa éve lesz, mert elég gyatrának éreztem. Dehát 1 év tekerés után mit is várjak. Kisebb keresgéléssel és segítséggel aztán rátaláltam erre a versenyre. Földrajzilag tökéletes elhelyezkedés, a kellemeset (?) összekötöm a hasznossal (?), így talán a család is könnyebben elfogadja.

Bringabőrönd bérlés, pakolás, érkezés. Kedves baráti segítséggel rajtszám és póló felvétel stb. Másnap korai rajt Bruges-ből, sorban állás sok-sok száz bringással együtt a rajtnál az első „lukasztáshoz”. Kis technika és utána usgyi.

Később megtudom hogy a hosszú távon 3500an indultak (!!). Az összes távon 19.000-en. Tessék???? (http://www.sport.be/cyclingtour/rondevanvlaanderen/2009/fr/) Itthon egész évben összesen nem indulnak tömegsportrendezvényen ennyien. Hiába, Belgiumban, legalábbis Flandriában, a kerékpár a nemzeti sport.

Az idő rosszabb, mint, ahogy készültem . A rajtnál Bruges-ben 9 fok, aztán közben  12-13. Nap nuku, pára, köd, olyan belga cucc. (Előző  nap 23 fok és másnap is nyílván verőfény, napsütés, meleg.) Így aztán öltözködés hosszúba. Viszont a lényeg: szél gyakorlatilag zéro (legalábbis belga viszonylatban).

Na most már tényleg irány Ninove. Óra lenyom: reggel 8. Itt nincs chip-es időmérés, meg egyáltalán nincs is időmérés. Itt magáért megy a bringás, több ezred magával. Ez cyclotourism. Itthon sajna nincs ilyen azt hiszem. Vagy bringás teljesítménytúra? Csakhogy itt végig biztosítják az utat, ami 250 kilin keresztül lássuk be nem piskóta , 4 frissítőállomással, izogyárral, sütivel, goffrival stb. Nevezés: 20 euró (!!)

Első 130 kili hatalmas élmény. Még sosem mentem bolyban, nem indultam bringaversenyen. Itt folyamatos a peleton, több száz fősek, aztán kisebbek, megint nagyobbak, épp ahogy leszakad, vagy éppen felkapaszkodik az ember. A táj nem különleges. Néhol a Tintin képregényekből ismerős nagy zöld legelők birkákkal, lovakkal, máshol inkább egyszerűbb szegényebb farmok, utak. Nagyjából, vagy teljes egészében sík. Jó tempót megyünk. Élvezem a lószolgatást, húzzad-eresszed. Főként azért a bolyok végén vagyok J. Közben ismerkedés. Rengeteg olasz, 10-20as csoportokban, spanyol, holland. Minden csoport legalább 3-4-en. Persze vannak még ilyen fekete lovagok, mint én, de azért nem jellemező. Nyílván tudnak valamit. Később én is megtudom, hogy 250 kilit finoman szólva nem jó tökegyedül letekerni.

Még mindig jó tempó. 130 körül jön az első holtpont. Mégis gyorsabb volt, még így bolyban is, mint, amit talán elbírok? És persze a tél nem múlik el nyomtalanul. Azaz nyomtalanul múlik el. 2 hónap teljes kihagyás bringában, a leghosszabb egyszeri táv 100 kili a felkészülésben. Egy Balaton kör még betervezve március közepére, 3 héttel a verseny előtt, de az idő totálisan elmossa. A felkészülés, meg az egész komoly ostobaságnak tűnik verseny közben. Utána már megszépíti a teljesítés, de hát tényleg..

130 után jön a fekete leves. Elkezdünk hullámvasutazni és megjön a 28 kili macskaköves részből az első szakasz. Jön az első hupli is. Hegynek azért még azok után sem nevezném. Otthon előtte megnézve a leírásukat, megmosolyogtam az 1 kili hosszú emelkedőket. (http://www.sport.be/cyclingtour/rondevanvlaanderen/2009/fr/parcours/hellingen/)

Ha-ha, tavaly nyárom hetente legalább egyszer mentem Dobogókőre, meg a Paprétre. Igen ám, csak épp a dőlésszögüket (?) nem néztem meg. Átlag 12%. Max 20-22%. Ja és macskakő a 17 huppliból 10. Ezeken kívül vannak hosszabb pavés egyenesek és lejtők. Ezek talán nekem még nehezebben mennek. Nem készültem én erre. Nem tudtam, hogy nagytárcsán erőből kell túllenni rajta, mint ahogy később olvastam. Épp az ellenkezőjét csináltam. A vesém kiesett, az ujjaim a végére rendesen feldagadtak. Minden méternél kiesett kulacsok, szemüvegek stb. És a huplik. Hiába mondták itthon, hogy itt még néha a profik is tolják felfele, valahogy elengedtem a fülem mellett. A 17-ből 3-at én is feltolok. Macskakő 20%-os lejtőn stoplis cipőben. Huhh J. Mint a Mont Blanc körön szögesben futni. Azért a fontosabb hágókat megcsinálom.

Le-föl, le- föl. Amikor 45-el kanyarodsz rá a felmenő macskakőre a lejtőről.  Na az nem egyszerű nekem. Ja, meg itt nincs már boly. Néhol 5-6 kilin át összejön egy-egy kisebb csapat. Hosszabb egyenes nincs kb. 100 kilin keresztül. A huplik teljesen szétzilálják ezt a brutál sok embert.

A macskakő miatt és rázatástól már hangosan káromkodok, páran hátrafordulnak mit kiabál az arc. 160 és 200 között teljes összeomlás. Miért kell macskakőre vinni az utat? 100 évvel ezelőtt ok, hogy még csak ez volt de ezek nem vették észre, hogy közben történt egy s más? Többször ki akarok állni, de csakazértsem adom fel. Sokszor megfogadom, hogy soha, de soha nem indulok 130 feletti versenyen. Hétfő délután már persze a netet nézegetem J. 200-nál telefon barátnak, hogy lassan indulhat, már csak kb. durván 2 óra J

A vége felé megkérdek egy társat, hogy gondolom ez már az utolsó hupli volt. Felejtsem el most jön a két legnehezebb. És igaza van. Muur-Kappelmuur meg az Bosberg. Csakazértis felnyomom. Nem kérdés, nekirugaszkodok. Fent még nekünk is, a nap végén, tömeg van és hajtanak, kiabálnak. Másnap a profiknak őrjöngés. Nagy élmény. A kápolnát megcsinálom, de a végére már zsibbad a kezem, 190 feletti lehet a pulzus. A felküzdés után gurulok le és az Ironman célba érkezésének a feelingjét érzem. Könnyben lábad a szemem. Durva, pedig ez csak egy kis bringázás. És összességében több mint 3 és fél órával rövidebb verseny. És mégis. Brutális. A Bosberget már könnyedén megcsinálom és az uccsó 15 kilire még marad erőmmegtolni.  200 felett már már most szuperkompenzál a szervezet, eltűnik a fáradtság. Még baromkodunk egy olasszal, aztán a városba érve már várom a végét. És hopp el is jött. Kész vagyok teljesen, de nem fizikailag. Fejben nem készültem erre rá, pedig tudtam, hogy nehéz lesz.

Atádod most kismiskának érzem (igaz, azt –nagyképű tudom – kiráztam a kisujjamból). A Ronde-t viszont a legnagyobb sportteljesítményemnek. A Paris-Roubaix-t viszont tuti nem csinálom meg J Másnap nézem a profikat és bámulok. Pár peccel kevesebb, mint  10 óra tekerés volt nekem. Nekik 6. Hööö?? Azóta voltam 3 x tekerni, de még most is regenerálódok.

Vannak, akik azt mondják, hogy nem minden terhelés jó. Remélem ez nem igaz. Én ebből akarok fejben is és fizikailag is bringán építkezni idénre J.