Mi az abszolút lehetetlen?     Hepe-hupás után egyás után két hepe.

(Csak azt nem tudom, hogy a hepe a völgy, vagy a csúcs?? )

A fenti ősi kínai bölcsességet alapul véve a hullámvasutam el kell, hogy induljon fölfelé. A térdműtét mellé még volt egy-két egyéb dolog, ami nagyon nem hiányzott, így most már statisztikus alapon is csak valami jó jöhet.

A doki szerint a jövő héten elkezdhetek bringázni és február végén, március elején óvatosan kocogni. Ha véletlenül még nagyon hideg lenne és hó, jég, sár, akkor türelmes leszek és megvárom, amíg futható lesz a Népliget vagy az Orczy park. A többi lehetőség (Duna part, Kopaszi gát) kilőve, az aszfalt szigorúan ellenjavalt.

Egyenlőre a doki szerint nem kell injekciós kezelés, elég lesz a Condrosulf kúra a porcot megerősíteni. Bízom benne, hogy a kb. 25 éves sportolókon szerzett tapasztalata nem most hagyja cserben!

Mivel mind a két térdem túl van sebészeti tortúrán (igaz 30 év különbséggel), optimizmusom határtalan. Mondjuk bajban lennék, ha négylábú, esetleg százlábú lennék, mert akkor lenne még esélyem további térdproblémákra is, de így.........!

Csütörtök, reggel 8.

Az anesztes doktornő nyugtázza, hogy minden OK! Enyém a 12-es kórterem. 2 ágyas, de az ürge aki bent fekszik már megy haza. Kimotyózok, mikor jön egy 2 méteres, kétajtós beteghordó. Beszállok a taxiba, irány a műtő. Legalább nem kell sokáig parázni. A műtőben kapok egy branült a kézfejembe, rákötnek egy liter infúzióra. Aztán hátba szúrnak. Pedig ismerősök. Így bízzon az ember....... :)

Perszere elsőre nem sikerül. Másodikra sem. Harmadikra már igen. Innentől kezdve deréktól lefelé el vagyok altatva. Szegény doki meg szabadkozik, hogy mindig sikerül neki elsőre. Tudom. Mondta a feleségem. De ez már csak ilyen. Ismerős, kolléga esetén mindíg van valami malőr. Odhúzzák a monitort. Látom, amit nem érzek. Tiszta National Geographic. Sajnos nem szép a látvány. A leszakadt porcon kívül a patella belső felszíne is avítt és a tibia felszínén is van egy szép behasadás. Mint amikor az elemes bútor felszínéről hámlik a külső réteg.

30 perc és kész. Fizikailag és lelkileg. Ebből egyhamar nem lesz futás. És ami szomorú, hogy ezt sportorvos mondta. Százával csinál hasonló műtéteket élsportolókon, tudja, hogy mit beszél.

A délutánt és az éjszakát a kézilabda meccsek segítenek részben átvészelni, de nem sokat alszom. Hajnali 4:30-kor már olvasok.

Reggeli vizit -jól van? - jól vagyok ' oszt ennyi. A reggeli kicsit tovább tart. Pont annyival, ameddig elnyammogom. Főnővér, aneszteziológus, nagy levegő be, térdemből a drain ki. Gyógytornász be, kis egrecíroztatás. Aztán elárulom neki, hogy szerdán még edzettem egy kicsit, a kondi nem rossz, a combom elég izmos. Meg is mutatom neki, de nem gerjed be közép-európa hajdan volt legszebb csülkére. Bokalengetés, láblengetés, felállás. Minden elsőre sikerül. Csókolom.

3 hét múlva ellenálás nélkül tekerhetek spinning bringán, 1 hónap múlva lehet rá ellenállást tenni. Ja, és kell valami injekciós kúra is, ami segít regenerálni a porcot. Csak így picivel az 50 előtt kissé szkeptikus vagyok, hogy vajon ténylegesen használ-e valamit?!?!?

Péntek dél. A beteg saját lábán mankó és bot nélkül távozott.

Valamikor október közepén jelezte a kedves, hogy valami nem stimmel. Nem erőltettem a dolgot, úgy gondoltam, hogy elmegyünk szakemberhez, majd segít. Nem tudott kibékíteni. Múlt héten csütörtökön még volt egy utolsó próbálkozás, de 20-ára kitűzték a válást. Holnap, azaz csütörtökön eufórikus állapotban megválok a velem együttélni nemtudó alkatrészemtől. Kiveszik a leszakadt porcot a térdemből. Ha más nincs, akkor tavasszal újra futok. Ha porcplasztika is lesz, akkor nyáron. Ha valaki nem hajlandó együttműködni velem, az így jár! Remélem a többi alkatrész jobb belátásra tér és a hátralévő időmben nem rendetlenkednek!