Ezt a kis bejegyzést írhattam volna akár a fülig ér a szám című fórumba is.

Tudnivaló, hogy egy roppant udvarias ember vagyok, igyekszem kerülni a bajt, nem vagyok egy olyan beszólós fajta, de tegnap este futás közben elkövettem első aszfaltbetyárságomat.

Nagy nehezen erőszakot vettem magamon és egy dilis nap után elmentem futni, hogy kiengedjem a fáradt gőzt. Az útvonalam az új Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája mellett visz a Lágymányosi híd felé. Estefelé, ha valamilyen program van, akkor elég sok ember sétál a két neves műintézmény felé, többnyire a hely szellemének megfelelő öltözetben. Közöttük elég feltünő a futó gönc.

A nagy tömeget már elhagytam, amikor a távolban egy szembe futó alakra lettem figyelmes. Sötét is volt már, a szemüvegem is otthon maradt, de gondoltam, majd jól ráköszönök a sporira. Ahogy igen jö tempóban közeledett kezdett valahogy furcsának tűnni a szerelése. Jéééé! Ezen rövid bőrkabát van! Meg szoknya, olyan mini szerű... És harisnya. Meg magassarkú csizma, hóna alatt meg egy női táska. No erre már jobban odafigyeltem. Hát, mit ne mondjak, igen csinoska volt. Olyan -kicsi a bors, de vannak barátai- féle. /Én is szivesen lettem volna :) / És akkor kibuggyant a számon:

-Hajrá! Oltári jó a futócuccod!..

A  kiscsaj rám mosolygott, talán érezte, hogy nem a soroksári szatír vegzálja, aztán tempóján mit sem változtatva továbbfutott a színház felé. Nekem meg eztán végig vigyorra állt a szám és futottam egy jóízűt.

Szóval azon tanakodtam magammal, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Egyre több a környezetemben az influenzás ember. Szeretném nem elkapni. Ehhez mázli is kell, meg egy kis ellenálló képesség. Vitamin, az van. Reggel valódi, frissen facsart gyümi meg sárgarépa lé. Délben egy vitaminbogyó. Nincs éjszakázás, van rendes táplálkozás (lehet, hogy a jövő héten induló drasztikus fogyókúrát is elnapolom), és van kondi is. De lehet, hogy most inkább visszaveszek a km hajkurászásból és inkább laza, könnyedd, jóleső távokat (5-6 km) fogok csak futni. A túlzott fizikai terhelés csökkenti az immunrendszer védekező képességét.

Ha valaki olvassa, amititt agyalgok, érdemes elgondolkodni rajta. Meg beszerezni egy jó vírusirtó szoftvert.

Influenza mentes jó napot mindenkinek! 

A fenti cím kicsit megtévesztő lehet, mert nem igazán a klasszikus triatlon számokról van szó, de mindenesetre három sportág szerepel benne. És hogy mi a cím apropója? Aki ma kint járt az utcán azt minden bizonnyal megérintette a tavasz lehelete.

    Akkor is ilyen idő volt. Talán '75 vagy '76 februárja volt. Ragyogó napsütés, 9 C-fok, szélmozgás semmi. Délután háromkor már mindenki átöltözve várta, hogy megjöjjön edzőnk, akit a háta mögött csak úgy emlegettünk: Gyula, a Duna fura ura. Hogy miért, az külön sztori, majd máskor.

Az első sportág:

A  nap még fönt járt a Hármashatár hegy fölött, amikor megjött, és vártuk az ukázt: 2 kör futás a Margitszigeten aztán erősítés. De nem! A zsebéből elővette a garázs kulcsát, széthúzta az ajtót, rámutatott a kajakokra és kiadta a napi penzumot: Irány a Hajógyári sziget. Meglepődve -mert azért nem mindennapos dolog februárban vízre szállni- vállunkra vettük a hajókat és lecaplattunk a stégre. Kicsit félve, kisujjunkkal a víz hőfokát méricskélve beültünk, elvackolódzunk, aztán két három bizonytalan csapás után hasítani kezdte a hajó orra vizet. A hullámokon meg-meg csillant az egyre alacsonyabban álló nap, a lapátokról szétfröccsenő víz meg mint megannyi szikra szóródott szét. A hajó könnyedén siklott, a hétvégi tanmedencés edzések után olyan furcsa volt, hogy minden húzással előrébb jutunk. Furcsa volt, hogy felnézve nem saját vicsorunkat látjuk a tükörben.

A második sportág:

A hajógyári belső ágban, már a híd fölött jártam, amikor bütött a krach. A kormánylapát beleakadt valamibe, és máris a háromfokos vízben találtam magam. Még most is érzem a milliónyi tüskét. Szerencsére a partközelben mentem fölfele, így két három méter ÚSZÁS után megvolt a part. Ruha le, víz ki a hajóból, vissza és tűz haza. Ha akkor lát a szövettségi kapitány, biztos meghív a válogatottba.

A harmadik sportág:

A stégnél ki a hajóbol, hajó ki a vízből aztán FUTÁS. Irány az öltöző, ahol a hely adottságainak köszönhetően volt egy gyógyvizes kismedence (magyarul brűgölő). Zsupsz bele. Aki csinált már ilyet tudja, hogy a hideg után a forró víz hasonlóan megrázó élmény, csak lassabban kezd el bizseregni, mint a hideg víz.

Hát ez volt az a spéci triatlon, ami a mai tavaszról eszembe jutott.

(Hazafelé, a kórház kerítésénél rigó fütyült! Már ott tudtam, hogyma jól fog esni a futás. Otthon aztán futószerkó és irány a Dunapart. Addigra följött a hold, belevigyorgott a képembe, amiről meg az jutott eszembe: ... Sajtból van a hold, Sajtból van a hold...Meg az is eszembe jutott: Mi az, világító, repülő rágcsáló? Hát "a hód az égen" 'Cipő')