Ezt a kis bejegyzést írhattam volna akár a fülig ér a szám című fórumba is.

Tudnivaló, hogy egy roppant udvarias ember vagyok, igyekszem kerülni a bajt, nem vagyok egy olyan beszólós fajta, de tegnap este futás közben elkövettem első aszfaltbetyárságomat.

Nagy nehezen erőszakot vettem magamon és egy dilis nap után elmentem futni, hogy kiengedjem a fáradt gőzt. Az útvonalam az új Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája mellett visz a Lágymányosi híd felé. Estefelé, ha valamilyen program van, akkor elég sok ember sétál a két neves műintézmény felé, többnyire a hely szellemének megfelelő öltözetben. Közöttük elég feltünő a futó gönc.

A nagy tömeget már elhagytam, amikor a távolban egy szembe futó alakra lettem figyelmes. Sötét is volt már, a szemüvegem is otthon maradt, de gondoltam, majd jól ráköszönök a sporira. Ahogy igen jö tempóban közeledett kezdett valahogy furcsának tűnni a szerelése. Jéééé! Ezen rövid bőrkabát van! Meg szoknya, olyan mini szerű... És harisnya. Meg magassarkú csizma, hóna alatt meg egy női táska. No erre már jobban odafigyeltem. Hát, mit ne mondjak, igen csinoska volt. Olyan -kicsi a bors, de vannak barátai- féle. /Én is szivesen lettem volna :) / És akkor kibuggyant a számon:

-Hajrá! Oltári jó a futócuccod!..

A  kiscsaj rám mosolygott, talán érezte, hogy nem a soroksári szatír vegzálja, aztán tempóján mit sem változtatva továbbfutott a színház felé. Nekem meg eztán végig vigyorra állt a szám és futottam egy jóízűt.