Vasárnap reggel 6-kor kiköpött az ágy, kinéztem az ablakon. Rettentő volt a látvány. A budai hegyek olyan párában voltak, hogy egy gőzfürdő megirigyelhette volna a klímát. Szép komótosan megreggeliztem, tettem vettem aztán elmentem a Kossuth térre felveni csapatunk rajtcsomagját. Itt már a bőrömön éreztem, hogy mennyire párás a levegő. Hazamentem a batyuval, otthon még benyomtam egy kis izolöttyöt, egy műzli szeletet és összeszedtem a motyót. Kis hűtőtáskába bekészítettem a jégakkut és a csapattagonként egy-egy kék oroszlános energia-italt (Löwenbrau ). Fél tíz körül aztán szólt a szomszéd, hogy indulni kéne, elvisz kocsival. Ha menni kell, hát menjünk. Alig parkoltunk le, már csöngött a telefon, türelmetlen csapatunk telefonált, hogy hol vagyok a rajtszámokkal. Megnyugtattam Őket, hogy már a helyszínen vagyok. Csakhát közbe összefutottam Pennel és Sepivel, aztán Tuperman Balázs is megjelent és sorba az ismerősök. Nagy nehezen eljutottam a megbeszélt talipontra, amit nem volt nehéz megtalálni, mivel rikított a sok vadonatúj sárga póló, amit Gyaloggalopp egy éves utánjárással szerzett be a kompániának. Aztán sorra megjöttek az öregfiúk a 4X-es tagjai. Steve, Bocsi, Vik és jómagam itt az EdzésOnline-on is jelen vagyunk, míg Fussanyi és Vala a fórumról. Kis dumcsi, Galopp meghozza a még hiányzó sárga pólókat, Bocsi kiosztja az újaknak a hátsó rajtszámot, öltözés aztán gyerünk melegíteni. (Majdhogynem fölöslegesen, mert egyébkénz is meleg van, meg a váltózónában kicsi a hely, nagy a tömeg, úgyis elmúlik a bemelegítés hatása.) Elindul a mezőny, még mozgok egy kicsit, aztán olyan 20 perc körül beállok a  váltóhelyre. Bocsit olyan 32 perc körül kezdem el stírölni, még szerencse, hogy szép szál legény, kiemelkedik a tömegből, meg a magaslesről Nicol is lesi. Megjön, váltunk azt futás. Elég sokat kell kerülgetni a váltózónában a népeket, de aztán már csak a futásra kell koncentrálni. 600 m körül kezdem érezni, hogy ez egy kicsit gyors, a csodakütyüm mutatja is hogy 4:25. Gyeplőrántás, mert ez így nem fog menni! Sikerül aztán beállni egy fickó mögé, akinek a tempója valamivel 5:10 alatt van, de fogja a szelet a rakparton. A forduló után kiállok mögüle, de a levegő így is eltűnik. Olyan szerencsétlen az arcberendezésem, hogy ha hátulról fúj a szél, akkor a légzőkészülékem előtt vákum lesz, elfogy a levegő. Ráasásul a szombat délutáni cseresznye is bejelez. Akkorát csikar a belem, hogy ... Na ezt hagyjuk. Míg a perisztaltikámat próbálom megregulázni a tempóm lemegy 5:19-re, de észre sem veszem. Kisebb bajom is nagyobb, hogysem az órámat nézném. Aztán oldódik a drámai feszültség, sikerül erőre kapni és belehúzni. Visszaelőzök egy jópár futót, a lankadóknak szólok egy két biztató szót, széles vigyorral fogadom a névreszóló biztatás. Az utoló kilit sikerül megnyomni, 5 p/km alá megy a tempó. A váltózónában aztán hagyom, hogy Vala elvegye a botot. Nem ellenkezem, kell a fenének, vigye, ha akarja. Összeszedem a befutócsomag alkatrészeit aztán irány a hűtőtáska. Isteni hideg. Közben a Tavaszi Kettyintés csapatból Gabesz72 is kap egy kis folyadékot, mert már a futás előtt teljesen dehidratáltnak érzi magát. Magamhoz térek aztán irány szurkolni. A 4X-es csapattagok a célbaérés után megkapják a jó hideg söröcskéjüket, szurkolunk még egy jót, aztán mikor már ritkul a mezőny fölülök egy vilamosra és elmegyek haza. A Lánchíd után olyan üres a város. Sehol egy futó. Azaz mégse. A villamoson ül még náhány alak, akik pont úgy néznek ki, mint akik futottak. Egy szemvillanás, egy mosoly, mikor leszállnak. A Petőfi híd után már teljes a nihil. Olya ürességet érzek. Mintha más lenne a világ. Valami hiányzik. De nem sokáig. Jövő hétvégén újra veletek-köztetek, együtt-egymásért, az óra ellen vagy csak úgy buliból. Futunk.

A száraz tények: a 4X-es váltó 3:24:54-el a III. kategória 26. helyén végzett.  Jövő évi terv: mindenki farag 1 percet. Majd meglátjuk