Van már vagy két éve, hogy hanyagolom a rendszeres úszást. Elsődlegesen anyagi és érzelmi okokból. A sporttelep, ahol felnőttem, egy budapesti nagyvállalat sporttelepe, amit még apáink hordtak össze téglánként, de kölyök koromban minden nyáron ott dolgoztam. Össze voltunk nőve. Aztán a céget elprivatizálták, az új német tulajdonost meg nem érdekelte, hogy mi volt régen, a csillagos egekbe rántotta a belépők árát, rendszeresen zártkörű rendezvényeknek adták ki a telepet, ahová a rendes éves belépővel persze nem lehetett bemenni, megjelentek a politikusok, a színészek, az újgazdagok és a medencébe csacsogó vénasszonyok, akik sikító frászt kaptak, ha valaki elúszott mellettük. (Azért voltam annyira gonosz, hogy a karkiemelésnél egy kicsit több víz jöjjön, mint ami normális... ) Egy szó, mint száz, bedobtam a durcit és megfogadtam, hogy én oda többé soha!

Most azonban új helyzet állt elő, ismét úgy tűnik, hogy fogok tudni rendszeresen úszni. Ugyan csak egy 25-ös medence, teljesen kék a fala és nem lehet jól látni a végét a fordulónál, de majd vigyázok :).  Szóval vasárnap sirálymód vízbe csobbantam, lenyomtam 500-at időre gyorsban. 10:25, aztán még 500-at mellben-gyorsban vegyesen. Két éve 17:50 körül ment a gyors ezer, ez az elsődleges cél. (Ugye azóta viszont lement vagy 20 kiló, tehát nem reménytelen.) Ha minden jól megy talán még a 16:54 -es egyéni csúcsomhoz is közel tudok kerülni, lévén a 25-ös medencében jó sok forduló van. :))

Most ugyan van egy kis izomláz a hátamban, de tényleg csak jelzés értékű, és ami külön jó, hogy nagyon jólesően kilazultak a futásban elpókosodott porcikáim.

Aztán, ha sikerül belelendülnöm az úszásba, utána már csak egy jó bringa kell és jöhet a triatlon. Valami rövidtávú senior amatőr verseny. Addig is úszunk, futunk, naplózunk!!