Tojás 40

Eljött a Húsvét, és immár hagyományosan nem a lányok után futkorászok, hanem a Budai-hegység utait szelem ezen a napon.

Fél 9-re értem a Városmajori rajthoz, ami most nem a suliban volt, hanem mellette a lépcsőnél. Pap Gabi-val találkozok immár sokadszorra a túra rajtjában, és megint egy kérdés. -Futunk együtt? -Terv? -"4 óra körül lazán" felelte Gabi. Lazán? Hmm.. Na mindegy, relatív a laza szó persze. 

A lényeg hogy kereken 9 órakor bevetjük magunkat a Budai-hg legtöbb lépcsőjét számláló szakaszába. Pörögnek a lábak fölfele, hamar megizzadunk. Az idő borongós, de nem esik.

Hamar a Martinovics-hegyen vagyunk, majd zúzás tovább. Ismerősöket köszöntök, majd a Széchenyi-emléknél járunk. (4,5 km - 305 m - 0:28)

Felérünk a Széchenyi-hegyre, és innen kellemesen visz az út a Disznófő-forrásig. Nem is tétlenkedünk, kihasználjuk.

A Tündér-szikla mellett haladunk, Gabi nosztalgiázik a régi időkről :)

A régi Hárs-hegyi campingnél a megszokott csokitojást kapjuk. Tényleg, itt az ideje már megenni :) Gabi útközben felfalja, én nem mertem, a gyomrom nem tudom hogy érezte volna magát tőle. Okosan frissítek, nagyon oda próbálok erre figyelni mostanság, és bár a tempó erős, de jól érzem magam (még).

Feltételes pont következik. A hely jó!

Utána jön a meredek aszfalt majd a lépcsősor fel az Apáthy-sziklához. Kocogjuk végig :) Ma 95 %-ban mindent futottam. Az Árpád-kilátóhoz érve már szakad rólam a víz, de bőszen toltam neki ami kifért.

Innen kellemesen futható terep ismét a Guckler-szikla érintésével nemsokára a Virágos-nyeregben is vagyunk. Ez az a pont ahol tavaly hagytam Gabit ellépni, mert görcsölgettem. Most is feszült a combom, kicsit megpróbáltam visszavenni a tempót.

(19,5 km - 810 m - 1:50) Gabi is mondta hogy kicsit visszaveszünk, mert neki ez amúgyis csak edzés a hétvégi MB Trailre. Előre álltam, de azon kaptam magam hogy nagyon pörögnek a lábak továbbra is. Na mindegy, ebből így vagy megborulás lesz, vagy akár kisülhet egy jó idő is. Őrült módra repesztünk lefele a Csúcs-hegyről.

A Szarkavárig tartó rész bár gyönyörű erdőben visz, nekem mégis olyan lassan jön el. Idén sem volt ez másként. Hirtelen filózok hogy a várban van-e pont? Ja, ez nem a Zöld 45. Akkor nyomás tovább.

Átfutunk a réten, és Solymáron találjuk magunkat. Kis aszfaltos emelkedő, majd máris a ponton kopogtatunk. (26,7 km - 940 m - 2:25)

ebola csodálkozik hogy milyen jól állunk. Csak maradjon ez így. Kicsit kapkodva frissítek, gyorsan haladni akarok tovább, nehogy lemerevedjek. Egy MagneB6-ot is elrejtek a gyomromban közben. A következő szakasz mérvadó lehet, ugyanis ha a Zsíros-hegyre jól megy a kocogás, akkor talán már nem lehet akkora gond a végére.

Egyre meredekebb az aszfalt, Gabi ilyenkor mindig meglép kicsit, én a magam komótos tempójában kocogok. De kocogok!

Elkezd esni az eső, de még csak ijesztget. Érdekes ordibálós társaság jön az erdő szélén, de nincs időm most semmivel sem foglalkozni, csak magammal (mekkora egoizmus) :)

Beérünk immár az erdőbe, és az erős meredek folytatódik. És megy, szinte végig futok, korán kelő ismerősöket előzgetve. A pont előtt az utolsó 100 m-en belegyaloglok, nehogy itt görcsöljek nekem be a végén.

Zsíros-hegy kipipálva, bár a combom már majd szétrobban :)

Gyors frissítés, majd Nagykovácsiba érünk a kellemesen futható aszfalton. Természetesen a hurkot nem hagyjuk ki, szépen körbemegyünk.

Átrobogunk a városon, majd egy hosszabb szakasz jön számomra. A réten kicsit belassulok, olyan unalmas ez a rész most..

Fejben koncentrálok nagyon, és ez segít, túljutok a hosszú réten. ismét erdőbe érek, egy pici gyaloglás, egy kiabálás Gabinak hogy innom kell két kortyot, mert nem érzem annyira a toppon magam jelenleg.

Óvatosan megfutom az utolsó emelkedőt, nehogy már ez fogjon ki rajtam. Gabi addig bevárás címszóval technikai szünetet tart.

Nagy levegő, megvan a tető. Innen már lejt az út, de nem nagyon akaródzik haladni. Most eljött kicsit a kaszás értem. Megpróbálom elzavarni, addig megkérdem Gabit hogy most kb. hányas átlaggal futunk. Kb. 10-es. Akkor annyira nincs nagy probléma talán. 

Az Anna-vadászház után Hajduska Balázs fut szemben, ő is futott ma a túrán, de csak átmozgató jelleggel, és a célból hazafutott valószínűleg Nagykovácsiba még.

A ház után ismét kilazulnak az izmok, és szaggatás következik, megérezzük a cél szagát. (vagy a sajátunkat) :)

Ám hiába az őrült tempó, a végén kiérünk a rétre, és mire megszólalnék hogy mennyire borús az ég, abban a pillanatban elkezd ömleni az eső. Elázunk a végére mint a kutya, a végén azt az aszfaltos emelkedőt még legyalulhatnák igazán..

Beérünk a célba szétázva, az órámra nézek, hűű..

Nem gondoltam volna hogy ennyi idő alatt meglesz.

A célidő a 3-as számokat erősítette, 3 óra 33 perc alatt tettük meg a távot, és átadtuk Gabi tavalyi pályacsúcsát a múltnak. Most már duplán osztozunk rajta :)

Hogy jövőre mi lesz? Nem szeretnék jelenleg feltételezésekbe bocsátkozni, de Gabi tudna még sztem faragni rajta. De hát neki ez már csak ilyen edzés :) :)

Azért előkaptam a tavalyi beszámolóját, és megakadt a szemem egy mondaton:

"Biztos, hogy tudnék ennél jobb időt is, vicsorogva, de az nem én vagyok"

Sokat vicsorogtunk ma? :))