LeFaGySz 61 2011 Bükk

Szomorúan vettem tudomásul hogy az idei LeFaGySz eltérő lesz az utóbbi évektől, ugyanis nem volt meg a minimum bokáig érő hó. Annak viszont nagyon örültem, hogy gyönyörű tavaszi időjárás volt ezen a napon.

Péntek este a KöKi-nél összegyűltek a "Roli mobil" utasai, és kellemes hangulatban utaztunk egészen Répáshutáig. Itt lefoglaltuk a szállásunkat, majd még éppen sikerült Jaat-nál benevezni a túrára a Vadász Fogadóban.

Szombat reggel van, csörög az óra, mindenki lázasan készülődik, a szobát BenGay szag (nem illat) lepi be. Fél 7 környékén lent vagyok a Fogadóban, ahol már jópár ismerőst köszönthetek. Reggelire rendelek egy rántottát, finom meleg teával. Mivel nem lesz ellátás, ezért biztosra akarok menni.

Csapjunk bele! 7 óra, rajt! Egyből egy kis bemelegítő emelkedőn indulunk neki a túrának, ahol máris a mezőny elején találom magam. A S- vadiúj, szépen lehet követni. Felérek a tetőre, Lévai Viktor és Szilárdi Tamás kocog el mellettem. Utolér Rudi István, innentől együtt nyomatjuk tovább a km-eket. A Pazsag erdészház előtt nagyon jeges volt a terep. Kicsit izgultam hogy vajon így lesz-e ez végig, de amíg ezen filozofáltam túrabotok hangja üti meg a fülem, megjött Tinca is. Háromfősre duzzadtunk innentől. Erős tempót veszünk föl, mögöttünk már senkit nem látunk az egyenesekben sem.

Rátérünk a Tortúrás szakaszra, Z- majd K- le a Tamás-kúthoz. Innen K+. Befordulunk az erdőszélre, épp most száll ki a kocsiból RitaB és Jaat. Kölcsönösen üdvözöljük egymást, majd látjuk ahogy Viktorék épp tovább indulnak a ponttól. A tempónk 6-os fölött van, megyeget a gépezet. Nemsokára már a Ko csábít minket egy kis kocogásra. Az Imó-forrásnál kicsit megállunk, még sosem jártam itt. Óriási hozamú ez a forrás, és felette az Imó kő mesebeli. Ellenőrzőponthoz érünk, majd megkezdjük mászásunkat immár a K-n ami hamarosan Z-re vált. Épp a "Jani kedvence" nevű hegyet másszuk, ami megmosolyogtat minket. "Janit" hamar otthagyjuk és utólérjük a titkos pontnál Viktorékat. Istvánnal útközben megbontunk egy szendvicset, Tinca rendületlenül halad tovább. A Toldi kapu után megelőzzük Viktorékat is, és az élre állunk, de nem sokáig, mert az Őserdő előtt visszaelőznek.

Még mindig emelkedünk. Sziklás-köves terepen érünk el a Cserepes-kőhöz, immár 823 m magasan járunk. A kilátás pazar, pár percet engedélyezünk magunknak, mert e mellett nem lehet csak úgy továbbmenni. Hatalmas vaddisznócsordát veszek észre, akik párhuzamosan mennek velünk a K-n. Szerencsére innen már a mi jelzésünk Z-négyzet. Még egy pici emelkedő, majd kellemesen lekoccanunk egészen a Szalajka-völgyig. Az itiner szerint cselekszünk, ugyanis "habzsi-dőzsi helyett inkább vizet vételezünk". No, most jön az egyik mumus, a sokszor emlegetett Szalajka-Istállós-kő Z-háromszöge.

Az Ősemberbarlangig bemelegítés, majd onnan jön a tömény és hosszú emelkedő. Hármas csapatunk immár élre áll, Viktorékat megelőzzük felfele. Izzadunk keményen, de nem állunk meg csak az Istállós kő előtti bólyánál, ahol szúróbélyegző van ismét. Felérvén a csúcsra megbontjuk üdítőnket, és bár a mosolyom nem biztos hogy őszinte, belül örülök hogy megvan ez a rész is. Az átlagunk még mindig 6-os fölött mozog kicsivel. Innen visszaérünk a körről arra a részre ahol már jártunk. Találkozunk túratársakkal, nekik még lesz egy mászásuk az Istállós-kőre. Érdekesen bámulnak ránk, amikor mi az ellenkező irányba térünk mint ők. Nem tudják hogy mi már túl vagyunk a nehezebb részén a túrának.

Messziről látom yoyokáékat is, akik szintén még az első körüket futják. Nem tudják miért megyünk mi a másik irányba mint ők, a kiabáláshoz már túl messze vagyunk egymástól, maradnak a kézmozdulatok, amiből valószínű egyikünk sem értett semmit. No mindegy, mi már az Őr-kőre fókuszálunk. Egy szép nagy réten haladunk keresztül, majd felmászván a csúcsra ismét csodás panoráma fogad minket. Leérünk a két táv elválásához, a túrán csak itt volt emberes pont.

Innen most jön egy "király etap". A Z-n szuperül lehet kocogni, bár tény és való hogy elég monoton rész volt ez. Sose hinnénk, de egyszer csak eljött a Z+ elágazás Csókás lápa felé. A jelzést a virtuális kategóriába lehet sorolni, ugyanis a kb 1,5 km-en egyetlen egy jelzés volt, az is még az elágazóban. Erre a részre kellett bizony a szalag. Jókor voltak és jó helyen. Leérvén a Z+P- elágazóban megkönnyebbülve tömjük magunkba a kaja-pia kombót. 400 m-en lent vagyunk, mászhatunk vissza a fellegekbe. Az átlagunk lassan a 7-es felé stagnál, nagyon jó kis tempót jövünk. De bizony most jön a szint nagy része. A P- kellemesen emelkedik egészen a Pes-kő házig, ahol forrást találunk. Itt már lehet "habzsi-dőzsit" rendezni. Eszünk iszunk, jót mulatunk. Már egy ideje csodálkozunk hogy senki sem ér minket utól. Hát hol vannak a futók? Egy háromfős "csorda" jelenik meg amíg mi utántöltönk. Pap Gabi, Molnár Peti, és Végh Attila triója. Fél órával utánunk indultak. Ahhoz képest nagyon jól jövünk. A mi hármasunk indul is egyből tovább amíg a futók frissítenek. 

Kő kemény emelkedőn érünk vissza az Őr-kő rétre. 47,4 km - 2490 m szint. Nyomjuk tovább a tempót, hamarosan megelőzünk egy 48-as távon induló sporit, majd a Cserepes-kőnél gudluking-et érjük utól, aki közli hogy a 48-on már csak egy(!) ember van előttünk. (utólag a teljesítőknél kiderült hogy kettő volt még, amiből egyet még tisztességgel megelőztünk).

Oda-vissza rész jön, a kilátás Cserepes-kőről ismét pazar. Tinca kilátásba helyezi a világosban beérkezést, és vérszemet kap. Hát legyen.. Nincs egyikünknek sem komolyabb fájdalma akkorhát nyomjuk a tempót, ki tudja mi sülhet még ki ebből. A futók továbbra sem jönnek. Az utolsó nagy emelkedő is megvan, éljen! A Tar-kő tetején állunk, és szinte tátott szájjal figyeljük az ország talán legszebb panorámáját. Leülünk egy sziklára kaját majszolunk, és gyönyörködünk. Sajnos tovább kell indulni egyszer.. Nemsokára már a Három-kőt ostromoljuk, ahonnan szintén pazar kilátás nyílik. Azt hittem innen már csak lefele lesz, de a gerincen még kicsit hullámvasutazunk azért. Előttünk egy 48-as spori, néhol belekocog. Begyűjtjük őt is, majd most én kapcsolom be kicsit a rakétákat. Innen még pár km a cél. Ha eddig nem ért utól senki akkor már nem is fog. Kiérünk a Bánya-hegyi műútra ahonnan már futásra váltunk. Igen, ezt már lehet annak nevezni. A célig már meg sem állunk, a fejlámpa továbbra is a hátizsák aljában maradt. 

Az idő 16 óra 14 perc. A teljesítési idő 9 óra 14 perc. Jól nyomtuk skacok!! Ez után jön a társasági élet gulyással és részemről kijevi csirkemellel megbolondítva.

Istvánnal megvárjuk az utolsó beérkezőket is (a vadászat miatt többeknek vissza kellett fordulni a Z-Z+ elágazásnál :( Viszont voltak olyan kalandorok akik átvágtak tökön-babon, és tovább folytatták a túrát.) 

Olyan este 11 tájban visszaindulunk Pestre. Az autópályán a parkolóban kb 3 x 1 órát szunyálunk. Ráérünk bőven, a Gyermekvasút még később nyit :-)) Reggel 6 óra tájban megérkezünk a Széchenyi-hegyre. Hogy mit keresünk itt? Ja, nem mondtam: Téli Gyermekvasút 20 teljesítménytúra indul reggel 8-tól.

7 óra tájban Ujj Zoli már ezerrel pakol kifele a kocsiból, majd időben beállunk a sorba, mert már 8 előtt is egész szép tömeg alakult ki ezen a gyönyörű tavaszi napon. Benevezünk majd 8-kor rajt. István most nem siet, én lelépek, bár annyira nem esik jól az erős tempó, de be kéne érni 11-ig. No nem azért mert ebédelni akarok :))

2 óra 50 alatt letudom a távot. Nagyon kellemes meglepetés volt ez a túra. Kifejezetten jó Zöldgömbös szervezés, korrekt itinerrel, és Szépjuhásznénál, illetve a célban finom kaják, és meleg tea.

Mivel ilyen jó túra volt, ezért beneveztem még egyszer és immár kellemesen gyalogolva Reck Szilvivel, anyukájával, és a meglepetésre hamarosan utólérő ismét két kört nyomó Istvánnal teljesítettük a túrát.  Felmásztunk pl a János-hegyi kilátóba is. Hiába ismerem a budai hegységet már eléggé, de akkor is szeretek itt túrázni!

Hát így telt el ez a hétvége.