Kohász Kék 130

Egy ismeretlen túra, rengeteg érdekes, és soha nem látott résszel. Egy Rokit képzeltem magam elé. Nem! Itt a szint több, és a terepviszonyokat nem lehet összehasonlítani. Nehezebb lesz talán..

Szombat reggel a 05:03-as vonattal utazok le Füzesabonyig, ahol átszállva a személyre -rafterrel- és egy tatabányai ismerőssel ütjük el az időt Miskolcig.
Kis kerülővel jutunk el a rajthoz, de megvan, hurrá! Utolsó előttiként 09:15-kor indulok neki a 130 km-nek. Kicsit féltem a korai sötétedéstől, de csak így tudtam megoldani az utat.

Egyedül indulok neki a túrának. Hosszú aszfaltutak, majd a 2009 augusztusban szervezett Garadna 20 nyomai megtévesztő módon egy tábla: (1. ellenőrzőpont)
Nem dőlök be neki, irány tovább. Nagy sár van fölfele, és emelkedünk is szépen az elején. Elérem a Katonasírokat, Animanót üdvözlöm. Utolér a Tatabányai ismerős, majd innen együtt haladunk jó tempóban. A Garadnáról tudom hogy innentől egy darabig nagyon pocsék a K+. Egyik elágazásnál épp Joeyline és csapata jönnek visszafele, mi sietünk tovább, minden perc számíthat. A Puskaporosnál leérünk egy széles útra, ahol jobbra K+. Aha, ismerős rész, a Garadnán itt tettünk rá Józsiékkal vagy 4 kilcsit. Gőzöm sincs hol mehetett el kicsit előbb jobbra a K+...
Mindegy, most már tudom hogy itt a jelzés becsapós, balra kell menni a széles úton.
Örömmel nyugtázom hogy jól döntöttünk, de alig van idő felocsúdni, a széles úton balra ismét egy K+ mutat. Semmi gond. Megyünk már vagy 1,5 km-t nincs jel. Előttünk egy spori is tanácstalan, de nem volt más út, jaa de volt.. Lefele. De a jelzés egyértelműen balra mutatott, lefele meg nem volt semmi. Haladunk tovább, rájöttünk hogy ez így tényleg nem jó. Toronyiránt levágtattunk Lillafüredre még mielőtt a széles út visszavitt volna Miskolcra.
Egy jókora esés után leérünk a Palota Szállóhoz. A vízesés impozáns látványt nyújt, főleg hogy most így áradás után bő hozama is volt. Megkerüljük az egész szállót, majd pontőrökbe botlunk a bejáratnál. Nem mi vagyunk az elsők akik más irányból jönnek. Hát erre lett volna egy ezresem minimum :)
No, most viszont figyelni már! A Hámori-tó mellett haladunk, rendesen kiöntött nemrég, de szerencsére már csak a nyoma látszik az áradásnak. Átkelünk egy hídon, majd a Garadnai műúton vagyunk. Itt elhagyom a srácot, és egyedül megyek tovább. Nagyon hosszú aszfaltrész ez, de a környék gyönyörű. Lefoglalom magam a nézelődéssel. Látom hogy milyen pusztítást végzett Garadnán az ár sajnos. A DVTK pihenőt ahol a Népek Tavaszán anno vidáman csemegéztem, most a víz veszi körül. A hidak letörve, a patak szélsebesen robog.
Ómassára érve egy jobbkanyar, és megkezdem kapaszkodásom Szentlélek fele.
Jó tempóban érek fel, az eső kicsit szitál. Meg is kérdem a pontőröket hogy milyen idő várható ma. Záporok lehetségesek, de tartalmas eső nem. Az jó, szeretnék már nyugis időben túrázni. Az utóbbi pár túrám a zuhékról szólt.
Név szerint vezetik a listát, megnézem az ismerősök mennyivel lehetnek előttem.
Jön a Csondró-völgy. A túra egyik legtechnikásabb része. Ismerem már, de vajon most az áradások után milyen képet fog mutatni? A felső részét még szépen lehet kocogni, majd a K3-szög után jön a várva-várt izgalom. Nem könnyű most sem, megizzadok elég rendesen, de a futócipőm szárazon megússza, hurrá!
Leérek Mályinkára, itt Wehner Gézát, fiát, és Megyeri Lacit érem utol az ellenőrzőponton. Itt kapok először időt mint néztem (29,6 km - 5:55).
Utántöltés a kék kútból, majd a térképet nézem, nagyon hosszú aszfalt jön ismét.
A falutól kis kocogás Dédestapolcsány elágazóig. Ismerős út, Barcika 65 jön erre, csak szemből. Tempósan gyaloglok tovább, utolérem Viczián Zolit és társát. Egész jó tempóban haladnak, de megyek most tovább. A Lázbérci víztározónál pezseg az élet, jó idő van, a helyiek pedig kihasználják a lehetőséget egy kis horgászásra.
Upponyig eseménytelen dolgok történnek, a hídra kiírva hogy ne arra menjünk, hanem tovább egyenesen. Elérem a pontot. (40,1 km - 6:25) 6-os átlagom megvan, szépen haladtam egész eddig.. Lesántult túrázókat érek utól, nem sok esélyt adok nekik a beérésre, de ne nekem legyen igazam. Olvastam hogy Uppony és Sáta között izgalmas patakátkelésekkel lehet számolni. De ez még az én fantáziámat is felülmúlta. Eljön az első átkelés. Útközben kiötlöttem hogy fogom én ezt csinálni. Dupla zokniban szoktam túrázni. Mindkét párat levettem, és a cipőmet átdobtam a túlpartra. Mezítláb átmentem a patakon, majd a túloldalon leültem, az egyik zoknival megtisztítottam a talpam, majd rávettem a tiszta zoknit. Egész jól ment ez egy darabig, de a tiszta zokni is kezdett már vizesedni, mert azért nem értem rá fél órákat tisztítgatni a lábam, csak sacc/kb.
Egyiket átugrottam hurrá. Kettőt megkerültem, köszönet a srácoknak akik toronyiránt gázoltak át, és pont láttam hogy ki tudok kerülni kettőt ezáltal. Még egy ugrás, áhh, majdnem. Bal átázott, de nem vészesen. Utólér Cam Mogó és Radián, ők a toronyiránt módszer hívei. Upponynál beültek pihenni kicsit így nem találkoztunk csak most. Az utolsó átkelésnél fellélegezek, majd Cam Mogóékat elhagyva irány a Zsinnye-tető. Kis szint elírás az itinerben, majd lekocogás a réten Sátá(n)ra. Pont a kocsmában. Az itinerben erre semmi utalás nincs, de gondolták mindenki be fog jönni ide. Volt benne igazság:) Két Schweppest legyűrök, majd bevásárlás estére, ugyanis elég kevés lesz az EP.
Az idős úr kifaggat, én pihenek kicsit, természetesen Cam Mogóék is beülnek.
Zoknicserét hajtok végre ami szuper döntés, ez akár a teljesítésben is nagy hasznot húzhat. Tovább indulván helyi népségek kérdezősködnek hol létem és mi célom felől, készségesen válaszolok. Ismét aszfalt, majd Ózdig nagyon lassan pereg az idő. Cserjék között haladok nagyon sokáig, néhol csodás kilátással. Elején élvezem, aztán amikor már kezd nehezen áthatóvá válni a bozót utána uncsi már.
Beérek Ózdra tök egyedül, no para. Polgárőrök vannak kint, és készségesen útbaigazítanak. Szuper jó dolog volt ez a szervezőktől (remélem tőlük). Egy magyart nem látok itt az tény. Kérdezősködőt viszont annál többet. Megtalálom az EP-t Ózd-Spar parkoló. 19:30-van, vagyis (59,5 km - 10:15).
Frissítőpont. Jaj de vártam már. Jól esik a vajas kenyér, és egymás után húzom le a szörpöket is. Nemsokára sötétedik, nem is maradok sokat itt, pedig tudtam volna még kajálni. Kiérvén a városból ismét polgárőrök. Érdeklődök mennyivel vannak előttem. 20-25-30 perc. Hát akkor itt maradok egyedül.. Nem gond, megoldottam már sok dolgot. Bükk-hegyre meredek kaptató, de a tempó nem lankad.
Somsálybányára érek, jókedélyű cigányok a környéken. Egy éles jobbkanyar, majd a falu főutcáján balra még pont szürkületben. Egy ideje megyek már, de nincs jelzés. A térkép nagyon kicsi felbontás erről a tájegységről sajna, és fáradok is azért már :( Épp előttem megy egy lepukkant cigánygyerek, megkérdem hol van ez a templom amit az itiner ír. Előőre tezsvííír! Háá akkó jóóvan!
Meglelem a polgárőröket a jobbkanyarnál. Meredek domboldalban mászok, majd lefele két embert veszek észre, le is kocogok egészen a kőkeresztig.
Sajnos nem ismertem az illetőket. A hölgy már eléggé sántított, a srác egyben volt viszont. Az itiner szerint 500 m múlva jobbra felfelé megy az út.
Haladok tovább, a srác szól hogy szerinte itt kell fölmenni. Áhh, még alig jöttünk vagy 200 m-t. Megyünk tovább, gondoltam a gerincre felvisz az út jobbra majd.
A srác csak erősködött, gondoltam nézzük meg. Mondta hogy jól ismeri a környéket, szerinte itt van a tó. Felérvén megpillantjuk a tavat. Micsoda szerencse hogy épp most értem őket utól. Semmi de semmi jelzés nem volt a környéken sem hogy ott jobbra kell fordulni. Megköszönvén továbbálltam, és Arlóig a tó mellett haladtam tovább. Beérve a faluba már koromsötét van minden tekintetben :)
Egy polgárőr állít meg hogy bekísér a faluközpontba, nem biztonságos itt egyedül.
Élek a kedves gesztussal, kezdek rájönni hogy igaza volt, jobbról dorbézolások, majd egy óriási rottweiler az utca közepén. A rendőr karakán volt, mesélte hogy ők nem beszarik, félnek tőlük, és van is miért. Jót beszélgettünk, majd a falu balkanyarjában jó utat kívánt, és visszament a helyére. Látszanak a Hódos-patak túloldalán Járdánháza fényei. Itt nemrég jártam, legalább ismerős részek jönnek.
Csörög a telóm, Brigim keres, épp most van a Járdánházai EP-n. Nemsokára ott vagyok, megvár. Járdánházán ismét polgárőrök. Nagyon tetszett ez a fajta felkészülés. Bent vagyok a ponton, ismét frissítés, nyámm. Üdítők tonnaszámra mennek le, viszont a vajas-lekváros kenyeret nem bírom megenni. A gyomrom már nem úgy funkcionál mint kéne. Mondjuk 71 km-nél nem olyan meglepő.
Brigivel megörülünk egymásnak, majd tovább indulunk a végtelen hosszú Gyepes-völgyben. Fejben még egyben vagyok, fizikailag már kezdek fáradni. Valamikor vége is lesz a völgynek, és már az Ökör-hegyet másszuk. Nosztalgiázok, alig 1 hónapja voltam erre. Nem vagyok fáradt, jól érzem magam, bár az ég kicsit felhős, de megússzuk.
Nagyon meredek lefele jön, hogy tudtam itt felmászni nemrég.. Két lámpát veszek észre messze előttünk, de nem érjük be a tulajdonosokat.
Vállóspusztára érve bedobom az energiaitalt, addig Brigi krémezi magát.
Elkezdek ásítozni elég erősen. Remélem a Hell Drink Power rendbetesz.
Elég lassan haladunk, de megígértem Briginek hogy vele maradok, különben is hova rohanjak egyedül.. Szalajkaház előtt nemszeretem technikai szünet.
A pontra érve kakaós csiga. Mennyei megváltás. Jó negyed óra pihi, + kicsit vissza a forráshoz utántölteni.
Innen szörnyülködünk, ugyanis 23 km a következő EP. Ez nagyon sok, kellett volna még talán útközben egy, de nem én szervezem, ma vendég vagyok, a természet vendége. Hosszú aszfalt jön, Brigi csoffad rendesen, de mindig megvárom.
Lóhullás-tető csúnya meredek, a tetején leülünk 10 percre, Brigi letépi a nagy vízhólyagját. grrr. Nem gondoltam volna hogy ez előny lesz, de innentől mégis jobban haladunk.
A tetőről lefele elkap egy nagyobb holtpont, hajnalodik, beüt a ménkű. Istenmezeje soha nem akar eljönni. Egyszercsak beérünk, és becélozzuk a fedett buszmegállót padokkal. Megint negyed óra pihi, ez most tényleg kell. Nem túl acélos egyikőnk mozgása sem innentől. A faluból kiérve a jelzést egy kerítés szélén veszem észre. Hú, ezt csúnyán be lehetett lesni. Kimegy az álmosság a szememből, és bár muszályból is, de most nagyon koncentrálni kell. Egy lápos vizes kellemetlen szakaszon megyünk, majd a Fehér-kő előtt kiabál valaki hogy jó helyen van-e. Megnyugtatjuk, majd utólérjük. Szegény jó sok időt kevert, nem vette észre a falu végén hogy le kell menni a lápos részhez. Persze azt tényleg be lehetett nézni.
Rákezd az eső, de ez még pont az elviselhetőbb fajtája.
A Fehér-kőtől kiérünk egy széles útra. Innentől sokáig katasztrofálisak a jelzések.
Hiába nézem a térképet, hiába olvasom a leírást, nem jutok dűlőre. Még a Mátra gyönyörű vonulata sem dob most sokat a kedvemen. Végül 90%-ban mindig az volt a jó megoldás hogy jobbra le kellett kanyarodni a benőtt sűrű ösvényre. Általában visszajött a széles útra a jelzés, de jó idő múlva. Így aki azon maradt gyanús lehetett hogy nincs jelzés egy ideje. GPS-t elvből nem hordok, így is végül megtaláltam a helyes utat valahogy. Még jó hogy nem rohantam, éjszaka még rosszabb lehetett volna..
A jelzés visszaér a széles útra, és most egészen a K-négyzet leágazóig ezen halad. Volt vagy 2 km-en 2 jelzés. Nagyon belassultunk, a Nagy-kő hegy előtt össze-vissza vannak a jelek festve. Mikor az út kicsit elmegy jobbra, marad a jel a kerítés mellett (életveszélyes feliratok a kerítésen), majd száz méter után visszamegy az útra. Én nem tudom kik festették ezen a hosszabb szakaszon a jelet a Fehér-kőtől, de egy intenzív képzést nem ártana adni nekik.
Bárna nem is létezik, letarolták totálisan. Ilyen gondolatok vannak a fejünkben, mert SOHA nem akar eljönni. Leérünk a Zához-völgyhöz, majd megmászunk egy kis dombot. Micsoda? Létezik a falu? Hurrá! Extázis érzés már amennyire lehet.
Lebattyogunk a pontra, és egyből leülünk a székre. Croisson majszolás, kedves pontőrök. A kövi pont is egy 10-es. Továbbállunk mert menni kell.
Még a faluban betérek egy kis boltba, veszek egy chipset, unalmamban majszolgatom, addig sem kómázok. Nem jól eső emelkedő a határban, majd hosszú unalmas rész. P- bejön jobbról támpont a térképen. Nagyon idegesít ez a térkép. 1:60000 felbontás. Iszonyú lassan jön el minden. Pécs-kő nyereg nagyon hosszú már, lóg a nyelvem. Fent Lükepéknél pihenek és várom Brigit.
Innen még 4 km, nagy része aszfalt. Már erősen süt a nap, fáradtak a lábak.
Még a Salgó Rally elvonja a figyelmemet az útról, kicsit nézelődök, majd beérünk a célba!
Sikerült!

25 óra 35 perc alatt tettem meg a távot.

Összegzés: Gyönyörű, nagyrészt soha nem látott helyeken vitt a túra. Az éjszakai szakasz szuperül volt jelezve. A Puskaporosnál és Fehér-kő után nagyon gyatra volt, sok helyen meg benézhető. Én úgy érzem így is csak minimálisat tettem rá az útvonalra szerencsére. Talán 1 km.(?) Az EP-kből lehetett volna kicsit több talán. Biciklisként lehet ez pont elég, gyalogosként én úgy éreztem azért nem.
És végül köszönöm a szervezőknek a sok munkát ami megtérült ebben a szuper rendezvényben:)

Sárga 70

Kemény napnak tűnt ez a szombati. Péntek reggel fél 6-kor kelés, 12 óra munka, nem esik jól. Hazaérvén pakolás, majd a 23:25-ös vonattal indulás Esztergomba. vaddinoékkal utazok, legalább nem alszom el, de közel álltam hozzá, így egy energy drinket be kellett tolni.

Mivel terepfutásként is meg lett hirdetve a túra így erre a verzióra nevezek. Az új MSTSZ-nek nagyon jók a versenyei, és az ellátásokra sem volt még panaszom.

A rajtnál felfedezem Gabit, aki 2 hete megelőzött a IV Bélán. (ttt-n tétova hegyi-teve néven ír). 01:30-ig pakolászás, majd Andris kivezényel minket, és pár jó tanács után elindulunk a sötét éjszakába.
Jár az agyam, mikor futottam én éjszaka? Nem sűrűn, főleg úgy hogy 01:30-kor indul, és egy 12 órás műszak már bennem van. Izgultam meg kell hagyni.
A rajt után élre álok, majd három 30-as távon induló futót elengedek, nekem nem kell most így sietni. Hátranézek, jéé itt van Gabi. Mögöttünk máris lemaradtak a többiek.
Nem éreztem fáradtnak magam, valószínű az energia ital miatt. Viszont lehet hogy szintén ezért kicsit görcsölt a gyomrom az első órában, de szerencsére aztán elmúlt.
Gabival együtt toljuk az éjszakai szakaszt. Szerencsére már kétszer voltam a túrán és jól memorizáltam a kanyarokat, így szépen haladunk.
A Vörös kereszt után szépen ki volt táblázva a szántóföldnél, illetve a sárga foszforeszkálós jelzések is rengeteget segítettek. Elérünk a Cserepes-árokhoz (9,7 km - 1:01). Mivel dugókás időmérés volt, ezért a részidőket Andris elküldte nekem freemailen, így most látom át hogy milyen volt a sebesség.
Utólag nézve nagyon jól haladtunk, sokszor nappal is örülök ilyen átlagnak.
Tovább haladunk, Pilisszentléleken meglepi frissítő pont. Nagyon jól jön, van minden finom futócsemege.
Tekintélyt parancsoló módon emelkedik elénk a Pilis-nyereg. Bizony, meg kell mászni. A tetőn egy nagyon ravasz jobb kanyar immár lefele, sokan be is lesik, több csapat jön visszafele. Elérünk Klastrompusztára (17,6 km - 1:59). Abszolút nem érzem fáradtnak magam, és ennek örülök. Kis pihi, majd robogunk is tovább.
Jön egy elég uncsi rész, no itt kezdek fáradni. Gábor kicsit ellép, én maradok most a saját ritmusomnál. Hosszú egyenes, sorban érjük utól a korábban induló gyalogosokat. Mielőtt végleg elaludnék, egy tábla mutatja az erős jobbkanyart. Ismertem, ez is benézhető. Bejön a P-, jó darabig jön velünk. A két jel bemegy a susnyásba a Csévi-nyeregnél. Mi most kint maradunk a széles szekérúton, természetesen csak azért mert a szalagozás most itt visz. Piros 85 nosztalgia, ott is futottam. A kis híd után óvatosan kocorászok, majd átváltok gyaloglásba. Nem esett jól a futás, kicsit éreztem is a lábamat, meg álmos is voltam. Nem gond, legalább a gyalogosokat előzöm így is :) Megmásszuk a Fehér-hegyet, ez nem a kedvencem, a Piroson is már van jópár kilcsi a lábamba meg most is.
A Vörös-hegyi EP után megjön a kedvem, most lejtünk jó darabig, és már közel a világosság. Megelőz minket újra a két 30-as futó akik még a rajtnál elfutottak.
Eltévedtek a Pilis-nyeregnél. Mi maradunk a saját ritmusunkban, nekik itt a cél mindjárt. Beérünk Pilisvörösvárra, kivilágosodott. Egy Kálvária látogatást megejtünk (feltételes EP), majd folytatva az aszfaltgyilkolást beérünk a Mónika Presszóba, ahol újabb pont vár minket. (31 km - 3:30) Még mindig épphogy 9-es átlag alatt vagyunk. Döcög a szekér :)
Itt megejtünk egy kis pihenést. Az okosabbak depóztatták a célba a fejlámpát mint kiderült, mi erre nem is gondoltunk. Gabinak nagy köszönet a narancsléért. Börcsök Andris pedig túlélőcsomagot adott nekem egy Gatorade képében, mivel a sörözőben nem volt fél literes üdítő.. Hmhm.. Feltöltődve indulok tovább, Gabin az ellenkezője látszik. Tovább koptatjuk Vörösvár aszfaltburkolatát, majd jön az Antónia árok kapaszkodója. Tempós gyaloglással abszolváljuk ezt a részt, majd a tetőn egy nagy fújás és hamarosan már a Zsíros-hegynél "kopogtatunk pecsétért".
(36,3 km - 4:16). Kicsit visszavett a pihenő az időből, de nem gond, azért haladunk így is. Innen szépen lehet neki tolni, bizony jól is ment a lefele. Egy feltételes EP töri meg a lelkesedést, Gabi itt kicsit lemarad utántölteni. A Shell benzinkútnál megint dínom-dánom. Szuper frissítés, ezt így kell! Rózsika-forrás jön, majd a Kálvária-hegy nyergébe mászunk tovább. Azaz most épp gyaloglunk. Gabi itt végleg lemarad, innen remete módon magányosan futok tovább.
Alig egy hónapja voltam a Város Peremén túrán, igazából lehet azt mondani hogy bejártam az utolsó 25 km-t, nem mintha nem ismertem volna már. Sok az idegen szalag ahogy nézelődök, és ez mint kiderült többeket meg is zavart.
Elérek a Virágos-nyeregbe, és nagyon kellemes időben haladok fel az Újlaki-hegyre. Ismerős pontőrök, és egy gyors frissítés. (49 km - 5:42) Így itthonról nézve precízen tartottam az átlagot.
Meredek lefele, majd Határ-nyereg, majd ismét emelkedő, utána egy kellemes lejtő és megérkezek Hűvösvölgyre. Börcsök Andris invitál fel a frissítőponthoz. Nyámm, nagyon jól esik minden, és nem is vagyok álmos. Kaja-pia után továbbállok, most meg kell másznom a Nagy-hárs hegyet. Nem tudtam Gabi mennyivel van mögöttem, de úgy döntöttem hogy a meredekebb részeken gyalogolok, mert 18 km még azért van. Felérek a csúcsra, szépen izzadok, itt a jó idő, ennél pedig már csak melegebb lesz a nap során. (54,8 km - 6:38) Bár azt nem annyira hiszem el hogy az Újlaki-hegy és a Nagy-hárs hegy között csak 5,8 km van, de csak lehet hogy én vesztettem el az időérzékemet.
Továbbállok Szépjuhászné fele, kezd nagyon melegedni az idő, és én egyenes arányossággal rá kezdek is szenvedni. Csacsi rét előtt nem bírom már megfutni azt az "emelkedőt" sem. Nézegetek hátra gyakran, de senki. Útközben eszem-iszom, majd hamarosan jön a Csacsi-rét, EP. Büntetem magam, "dugás után" (no nem ez a bűn :)) egyből futok is tovább, most nem frissítek, csak nem a végefele vérzek el. Még 10 km! Erősebb tempóra kapcsolok már amennyire lehet, ezt már be kell darálnom. Sorrentonál megfontolt gyaloglás még, ez az utolsó emelkedő, innen Hawaii. Ez persze enyhe túlzás volt, ugyanis a Huszonnégyökrös-hegy soha de soha nem akart jönni. Balról már a Budaörsi víkendházak jöttek, viszont ez a rész nekem végeláthatatlan hosszú volt, pedig alig 1 hónapja gyalogoltam erre.
Végül csak eljött a pont. Nyomás tovább egyből, kiérek az aszfaltra, ez már meglesz. Izzadok, már nagyon meleg van, pedig még fiatal az idő.
Leérek a Csiki Csárdához, majd még egy hosszú szalagozás, ez már tényleg nem esik jól, nem is rohanok nagyon. Egyszer viszont mindennek vége szakad, beérek a suliba reggel 9 óra 41 perckor.
8 óra 11 alatt teljesítettem a távot, sikerült bezsebelni az első helyért járó gyönyörű nagy kupát.
A célban még falatozgatás, Andrissal dumcsizunk, nagyon jó rendezvény volt!
Köszönet a szuper frissítésért, és a számomra hibátlan szervezésért!