Reguly Antal Emléktúra 22

Szombaton sikeresen megcsináltam a Bakonyi Barangolás 70-es távját, így kapóra jött hogy másnap ugyanonnan indul ez a kis emléktúra.

Felkelés után szomorúan láttam hogy esik az eső elég szépen, és nem úgy néz ki mintha hamarosan elállna. Nem sok kedvem volt felázott talajon gyalogolni, így futásra adtam a fejemet.

Reggel 8:30-kor indultam. Csípős hideg idő volt, így kicsit szaporáztam a lépteimet Zircről kifele. Megelőzve bubut, sietésre ösztönöz, ugyanis mindjárt jön a vonat, de sajnos nem vagyok kenyai futó, így szépen el is ment mellettem a szerelvény :)
A P- jelzésen haladok immár a Cuha-völgyben. Sajnos a völgy eleje nem változott semmit tavalyhoz képest. Teljesen szét van barmolva, nehéz benne haladni, főleg hogy pocsolyák is vannak szép számmal. A többi túrázónak persze kényelmes a talpfákon haladni elhiszem, de természetesen én a P-n maradtam akármilyen rossz is volt. Tudtam hogy lesz egy nehezebb patakátkelés, kíváncsi voltam mennyire lesz megáradva a patak egy esőzés után, de szerencsére kb 2 perc mélázás után sikerrel vettem az átkelést. Robogok tovább Porva-Csesznek állomás felé. Itt már első érkező voltam, finom csokival kínálnak a pontőrök. (9,3 km - 42 perc)
Innen az ismeretlen Z- jelzés következik Porváig. Itt sem sokkal kellemesebb haladni, sziklák mindenhol. Kiérek egy nyílt részre, eltűnik a jelzés, sehol semmi, de a falu előttem. Elindulok toronyiránt a szántóföldön gondolván hogy valószínű beszántották az utat, de hirtelen előkapom az itinert, hátha részletesebben le van írva minden. Jó döntésnek bizonyult, jobbra van egy szekérút, ami egy kis kunkor után fog a faluba érni. Visszafutok az elágazásig, majd tovább a helyes irányba. Nyílt rész van, orkánerejű szél süvít az arcomba, óriási dagonyában próbálok futást imitálni több kevesebb sikerrel.
A szekérút szinte járhatatlan, egy ültetvényen futok közvetlenül mellette, és beérek Porvára, ahol a Penics Büfében vár a következő pont. (13,5 km - 1:15) Csapzottan érek be a kocsmába, kicsit néznek a helyiek, de szerintem láttak itt már különb embert is :)
Megkapom az italbónt, le is húzok gyorsan 2 dl fantát, majd pár perc után indulok is tovább. A S- teljesen kitett, nyílt részen halad elég sokáig. A lábam persze már teljesen szétázott, ezen meg sem lepődök. Óriási dagonyában haladok, azon csodálkoztam hogy nem seggeltem még egy isteneset sem a nap folyamán. (A célba később beérkező túratársak nagy részéről ez nem mondható el :)
Elérem a K- elágazást, a K-S- jobbra megy, de a K- honnan jött? Grr, idegeskedek, majd a még mindig piszok nagy szél-eső kombóban előveszem újra az itinert, és olvasok, illetve a térképemet is böngészem. Közös nevezőre jutottam, így az egyenes aszfaltúton indulok jó 5 perc tökölés után, viszont jelzés semmi vagy 1 km-en keresztül. A térképem jó irányt mutat, így nem vagyok megilletődve.
Az emelkedő tetején meglátom Borzavár templomtornyát, majd egy sunyi jobb kanyar után már a faluban is vagyok. Végigrombolok az egész falun, majd ismerős rész jön, innentől a Bakonyi Mikulással szemben haladok tovább végig az erdőben.
Szintezős részen vagyok, de tolom neki az emelkedőket is, már amennyire lehet ezen a felázott sáros talajon. Tájfutók jönnek szemben, nem irigylem őket sem.
Az utolsó pont még nem volt nyitva, de hamarosan szembetalálkozok az ide beosztottakkal. A pecsét a nagy hátizsákban volt valahol, így abban maradtunk hogy majd a célban igazolom magam. Beérek Zircre, még egy nagy hajrá és bent is vagyok. Persze beérésem után vagy 1 órával már sütött a nap :) Ha nem tökölöm el azt a kis időt akár 2 órán belül is épphogy beérhettem volna, de sebaj, nem volt verseny.  
Kellemes hétvége volt, köszönöm az Ösvénytaposó Egyesületnek mind a két túrát!

22 km: 2:07