Téli Margita Maraton

Végre sokáig aludhattam egyszer túra előtt, mivel csak 9:00-kor rajtoltunk mi futók.

A rajtban rengetegen vagyunk, sejtettem hogy itt ma rekord születik mind eredményben, mind létszámban, és később kiderült igazam is volt. 9:00-kor elindulunk. Szerettem volna ma is egy jó időt futni szintúgy mint a Mátrában sikerült (magamhoz képest..). Tavaly nagyon nyomtam az első felét, és 23 körül behaltam teljesen..

Idén is elragad a hév, hamarosan elhagyom Szilvit, és B.Timit. Hamarosan akibacsi ér utól. Kicsit kerülgetjük egymást. A síkon ő ment el, az emelkedőn én. Később végleg megadom magam, és látom ahogy egy ismerős futóval távolodnak. 7 km-nél Vitalade italt osztanak. Ez mind szép és jó, de úgy érzem hogy nagyon korán volt ez a frissítés. Sztem többen örültek volna ha a későbbi 9 km pont nélküli szakaszra tartogatták volna. Persze így is nemes gesztus volt. Szomjas nem voltam, de így is elfogadtam ha már ingyéé' van. Viszont hamarosan betettem a másik 2 közé, és rájöttem hogy talán nem kellett volna elfogadnom, mert így csak teher..

Toperczer Andrist előzöm meg, megyek mint a huzat még mindig. Egy kis ideig egy edzesonline-os sráccal nabalun-nal megyek tovább, ő megismer, én őt nem, pedig jó az arcmemóriám. Egy emelkedőnél otthagyom, és egyedül folytatom utamat immár végig . A Margitára is sikerül gond nélkül megállás nélkül felfutni, mögöttem a Sárvári 24 órás bajnok, de nem engedek, és jó ideig nem ér még utól. Fölérek a geotoronyhoz, kifújom magam, a csoki most nem kell, és már rohanok is tovább.

Az elágazást nem nézem be, látom az itineren hogy a P-S- közösét kell követni, így magabiztossággal veszem a kanyart. Egy huplis rész következik hosszan, hol lejt, hol emelkedik az út egészen Domonyvölgyig, ahol 21 km-nél jártam 1:52-es idővel.

A tavaly úgylátszik ismételte önmagát, mert kezdtem megint gyűrött lenni. A pontnál megállok, Nád Béláékkal beszélgetek kicsit. Andrist várják, de sajnos csúnyán elkavart mint később kiderült.

Az erősebb tempótól végleg búcsút veszek, és beállok egy lassabbra. Hamarosan utólér W.Ildi. Kicsit próbálom huzatni magam, de nem megy. Francba!

Megint itt az M3 aluljárójánál jön rám a holtpont. Az emelkedőn nagyrészt gyalogolok, bár néha kicsit belekocogok hogy haladjak is. Azt hittem sosem lesz vége. Fölérve gusztustalan sár fogad, azért megy még a futás, bár most meg beszúr az oldalam hosszú ideig.. Ez annyira tud idegesíteni.. Minden hülyeséggel kísérletezek. Néha kis ideig elmúlik, majd újra előjön. Tavaly ezen a hosszú szakaszon sokat gyalogoltam, most szerencsére nem állok meg, csak 2-szer inni, ezáltal ketten el is mentek mellettem. A K- elágazása előtt még elhúz mellettem B.Timi. Esélyem sincs hogy kövessem, kemény tempót megy. A lábaim egyre nehezebbek, de az a lényeg hogy haladok tűrhető tempóban. 

Végre elérem a teás-nápolyis pontot. Kis pihenés, és irány tovább. Hamarosan szépen lebuktam csanya. előtt hogy a legócskább emelkedőn is csak gyalogolok, amikor rámkiabál, próbálok nagyképűen utána eredni, de persze a lábaim már mint a 80 éves nagyanyámé :-) Innentől csak annyit írok hogy az utsó 5 km-es szakasz szenvedés volt a javából. Húzott a görcs piszkosul végig, de legalább a holtpont elmúlt. Azért így is sikerült egy 3:56-os időt futnom, amivel elégedett vagyok. Na majd jövőre büntetek :D