Suvlaj sporttárs segítségével sikerült megoldanom hogy még pénteken le tudjak érni Szegedre munka után. Este már a szálláson az ismerősöket köszöntgettem. Jóval kevesebben voltunk mint tavaly, de ez a zord időnek köszönhető.

Reggel már korán talpon voltam, és végre a nevezés is gördülékenyebben ment mint tavaly. Köszöntöm a futanetes ismerőseimet, akik most csak ketten vágnak neki futva a nagy távnak.  A kinti hőmérséklet után tervet változtattam, 13:30-at terveztem (ennyi lett tavaly +5 fokban, és hó nélkül), de most a 14:00-s időnek is örültem volna ilyen pocsék időben. Bizony teljesen más időjárás uralkodott most itt mint 1 éve. -10 fok, és jópár centi hó volt mindenütt.

- Nekivágjak? Tettem fel ezt a kérdést amint kiléptem a nevezés után a meleg teremből.

- Hát lesz ami lesz.. Vagy túlélem, vagy kiszállok.. Így döntöttem, és egy szál futóruhában elkezdtem 6:10 perckor falni a gátot egyedül.

Óvatosan szerettem volna kezdeni, mert sokszor abba a hibába esek hogy elfutom az elejét. Megelőzöm a korábban indult gyalogosokat, majd 2 futó szó szerint elvágtázik mellettem. Ilyen tempóban nem lehet futni 90-et... És mint kiderült később 60-ast terveztek, és többször találkoztam is velük útközben. Elérek az első pontra (13 km - 1 óra 22 perc). Elég gyengének éreztem a tempómat, de az időm rácáfol, így nyugodt szívvel maradhatok ezen a ritmuson.

Megiszom a meleg teát, és indulok tovább. Kesztyűt kell húznom nincs mese, de hiába.. A kezeim 5 perc után lefagynak, a rossz vérkeringésem miatt :-( Egy jó ideig ökölbe szorítom őket, majd nagy nehezen felmelegszik. Sajnos ezzel többször volt gondom a mai nap..

Ezután élvezem a futást, figyelem Algyő ébredező lakosságát, és egy depókocsi áll előttem, sajnos nem én voltam a kiszemelt célpont :-) Innen 18 km a következő pont, szóval addig megvitathatom magammal az élet dolgait. Elérek az Algyői hídhoz ahol erős jobbost veszek hogy a Tisza túlpartján induljak visszafele. Kicsit kizökkenek egyensúlyomból, sok az autó a hídon, így figyelnem kellett. Örömmel fordulok a forgalmas útról jobbra a P- jelzésre. (Volt már aki ezt a teljes P- jelzést bejárta?? Le a kalappal előtte..) Sajnos jópár kilométer továbbra is aszfalt, így inkább az előttem átfutó nyúlon, és a rengeteg állatnyomon filózgatok. Később mögöttem megjelenik egy futó, és egyre jobban közeledik. Valahol félúton hátranézek, és nicsak, egy ismerős. Zilacit tisztelhetem benne, aki szintén egyedül vágott neki a megmérettetésnek. Egy darabon elbeszélgetünk, majd tovasiet. Makón tervez egy hosszabbat pihenni. Én maradok a tempómnál, és figyelem Lacit, ahogy egy ponttá vész el jópár kilométer után.

Elérem a következő pontot, 31 km-nél járok. A két 60-as futó még itt pihen.

Bevágok egy energiaszeletet, és megiszom a finom teát. Megérkezik közben Kardos Józsi is, akinek szó szerint egy jégcsap lóg a bajszáról :-) Ez tükrözi a kinti időjárást.

Nem tököl sokat, indul is tovább, a melegből kiérve füstöl a háta. De nem csak a háta, hanem a lába is, mert pár percre rá én is elindulok, és már csak egy pontot látok belőle annyira belehúzott.

A két 60-as futó is szépen távolodik tőlem, így ismét magam maradtam a nagy semmiben. Egyszercsak vadászok puskája zavarja meg magányomat. A gát mellett egy horda vadász puskával.. Nem éreztem magamat biztonságban, így kicsit rá is kapcsoltam a tempóra, de ártalmatlanok voltak szerencsére. Kezdem viszont érezni a kilométert a lábamban. Jó tempót megyek, de figyelemre intem magam, mert Makóig tavaly is egész jól ment, aztán utána behaltam szépen. Elkezdtem bele-bele gyalogolni olyan 40 km környékén. Ez így nem lesz jó gondoltam.. Aztán megvillant az agyamon hogy bizony kicsit eléheztem. Gyorsan bevágtam egy csokit, és a következő pontig megint stabil futómozgásom volt. A gátőrháznál utólérem a futanetes Alát, és Farkast, akik lassan indultak is tovább. Én egy kicsit többet pihentem itt mint kellett volna, de nagyon fáztam, mivel sajnos a gáton elkezdett fújni a szél a -10 fok mellé.. Csontra lefagyott a legintimebb részem is, de csakhamar rendbetettem, és egy jó 10 perc után indultam tovább.

Elég nehezen akartam újra elkezdeni futni, de sikerült belelendülni. Makó innen 11 km volt. A templomtorony volt tavaly a mumusom, most csak néha néztem rá, persze nem akart közelebb jönni sosem. Szűz hóban futok jópár kilométert, aztán 12:55-kor kinyitom a Makói iskola ajtaját, és örömmel konstatálom hogy itt vagyok.

Bent már a két 60-as futó pihen, kinyúltak rendesen, nem is vállaltak volna többet.

Farkas és ala is utántölt a pecsenyés-hagymás kenyérből, ami isteni volt.

Ők hamarosan indulnak, én még maradok.

Jól állok idővel, de a neheze még csak most jön. Ezt a lábam is így gondolja. A következő pont 20(!) km múlva lesz..  Fél órát pihentem Makón. 13:25-kor indulok tovább. Azaz indulnék, mert a lábaim totál merevek. Elég sokat bele kellett gyalogolni mire kiértem Makóról. Mikor újra a gátra tértem, befordultam magamba, és újra elkezdtem futni. A bal forgóm iszonyúan nyillalt, a lábaim merevek, de én akkor is futok. Most szellemileg nagyon rendben vagyok ahhoz képest hogy szinte végig egyedül mentem. Az is erőt ad kicsit hogy a 30-as távot választók is sokan vannak előttem, ki közel, ki messze. Egyszer-kétszer (najó, azt hiszem kétszer) megállok beszélgetni emberekkel. Valakivel meg kell osztani gondjaimat, és addig ők is beszéltek hozzám. Ilyenkor egy kicsit feltöltődtem és ismét ment a futás.

Kifejezetten jól ment ez a 20 km pont nélküli szakasz, csak néha gyalogoltam bele pár percet. Elérek a pontra, és ismét itt a két futanetes. Fejlámpát előkészítem közben, bár még van jó fél óra a sötétségig, de így legalább nem a hidegben matatok a hátizsákomban. 10 perc pihenő, majd indulok tovább. Nem tudom mi történt velem, de teljesen rendbejöttem a 10 perc alatt. A futás ismét jól ment, és kb. 3 km után megelőztem alát és Farkast, akik épp technikai szünetet tartottak.

Innen nagyon beindult a gépezet, és mentem mint a huzat 80 km után. Ha a rajtban valaki ezt mondja, kiröhögöm.. :-) Még a karók sem nagyon izgattak, amik 100 m-enként voltak kihelyezve. Szerencsére a nagy része le volt fedve hóval, de ha nem lett volna sem nagyon leskelődtem volna. Bezzeg tavaly.. 100 m-enként bámultam mindet. Hamarosan rámsötétedett, de lámpázni egyáltalán nem kellett, mivel a hó mutatta előttem az utat. Jött egy ember szemben, valami szervezőféle lehetett. Szurkolt, én meg megkérdeztem hogy mennyi a híd, mert közelnek éreztem Szegedet már nagyon. 5000 m... Na a kedvem kissé megint lecsappant, én azt hittem hogy jó 1, 1,5 km. Ráadásul egy randa nagyon hosszú egyenes szakasz jött. Megint kezdtem belegyalogolni.. Messzebb mögöttem fejlámpáztak talán Farkasék.

Nem szabad gyalogolnom már a végén, innen már nincs kifogás. Ránézek az órámra, és újból erőt veszek magamon, el sem fogom hinni hogy milyen szuper idő lesz így ebből. De bizony nem szabad akkor gyalogolni.. Így bíztattam magam a hídig.

Innen már közel volt a cél, még az utsó 2 km-en bele is gyorsítottam.

Beértem!!! El sem hiszem. A lábam nem görcsöl, szellemileg rendbevagyok. Mondjuk a leülés kicsit nehezen megy, de megoldom. 17 óra 25-kor átvehetem az oklevelet, és a kitűzőt. Ketten értek be előttem, Kardos Józsi, és zilaci akik szuper időt mentek.

Azért én sem panaszkodom, reggel még 14 órás tervben gondolkoztam, ehhez képest sikerült 11 óra 15 perc alatt beérnem. Soha rosszabbat!! Főleg ha csak a nettó futóidőmet számolom, akkor kb. 10:30 az időm.

De nem szopattam meg eléggé magamat úgy látszik, így másnap még a szakadó ónos esőben, és tükörjégben gyalogoltam egy Wass Albert 44-et.

Szegedről köszönöm a fuvart Rozitáéknak, örök hálám!

Jó volt ez a HTMV, bár ez az idő amit sikerült elérnem olyan mint a Terep 100-asnál.

Rohadt nehéz lesz megdöntenem :-D