Mátrai Csillagok éjszakai 40

A 18:05-ös vonattal utaztam le Vámosgyörkre, az érdekesség az volt hogy egy túrázót sem vettem észre, csak Hatvannál szállt föl OT Anita, vele beszélgettem. Vámosgyörkről sietni kellett mert 6 perc volt csak az átszállás, itt már sokan voltak ismerősök, bubuékkal el is ütöttük azt a negyed óra maradék vonatozást Gyöngyösig. Itt sétálós várta Anitát, majd hamarosan odaérünk a nevezésre, de látszik hogy nem lesz ma éjjel valami príma időnk, viharfelhők gyülekeznek, és csúnyán fúj a szél. A suliban sok ismerőst fedezek fel, rengetegen vannak, főleg a rövidebb távokra. Elég sok futót is látok, legalább nem csak én vetemedek ilyenre :)

20:58-kor indultam a rajttól, egy sapkát vittem azért magammal, és milyen jól tettem.. A Sár-hegy előtt rajtam kívül mindenki más útvonalon ment, bár ugye én bejártam csütörtökön szóval azért volt helyzeti előnyöm, és egyszer sem kellett kinyitni a könyvecskét hogy hol-mi-merre. Szerencsére a memóriám még mindig ok :)

Igazából én tudtam ha a Sár-hegyet, és a Kékest leküzdöm akkor komolyabb baj nem lehet már. A Sár-hegy hamar megvolt, mivel még a túra elején volt, így szépen felfutottam rá megállás nélkül. Innen ravasz de tudatos jobbkanyar le a kápolnához. Mátrafüred előtt a repülőtérnél, illetve a kisvasút talpfái előtt is összevissza bolyongó emberek, akik nem akartak hinni nekem hogy mégis merre visz a jó út, de nem foglalkoztam vele.. Benevár előtt csúnya meredek a K+en, de így is 7,5-ös átlaggal nyomom. Utána nagyon meredek sziklás köves és hosszú út visz fel a Kékesre, de csodák csodájára szinte megállás nélkül fölkocogok magamat is meglepve. Utólérem az előttem levő utolsó gyalogosokat, majd kis pihenő a csúcson és indulás meredeken a sípályán lefele. Kékesig 14,5-1065 m volt, szóval csúnyán bekezdett, de az átlagom így is még 6,7 volt. Mátraházán negyed óra alatt ott voltam, itt bevágtam a pontőrök által kínált üdítőt, és utólértem két futóféleségű egyént. Na innen jött a feketeleves, ugyanis elkezdtek cikázni a villámok, és egyből teli lett a gatyám főleg hogy sokszor rét mellett vezetett az út, és így mindenre szabad kilátás nyílt, így láttam a cikázó villámokat mindenfele. Rólam köztudott hogy nem félek sem az esőtől, sem a dörgéstől, sem éjjel, viszont a villámoktól nagyon de nagyon. Ráadásul tök egyedül is voltam persze.. A közelben csapdostak, de érdekes hogy dörgés nem volt szerencsére utána. A feladás gondolatával játszottam, a kedvem lecsappant, és futni se akaródzott hirtelenjében. Mutatja az időm is, a 3km-t  31 perc alatt teljesítettem. Mondjuk 100m szint volt benne. A Hanák Kolos kilátóhoz érve nem akartam továbbmenni, de a pontőrök mondták hogy legalább Mátrafüredig menjek le. Persze arrafele villámlott, de még a Muzsla-tető volt előtte.

Félve indultam tovább, a villámok cikáztak, csapdostak, és rohadtul elment a kedvem az egésztől, amilyen jó kedvem volt az elején most olyan rossz. Sokat bele is gyalogoltam, de a Muzslán megnyugtattak a pontőrök picit hogy inkább az Alföld fele villámlik, és nyugodtan menjek tovább nem lesz semmi baj. Hát legyen.. Mátrafüredre leérve érdekes hogy egyből mentem tovább, pedig ott motoszkált a feladás a fejemben, de mintha a villámok már kicsit arrébbjárnának.. Hát nyomtam neki tovább, és hamarosan már a Kozmáry Kilátóban voltam, ahol utólértem az utolsó 25-ösöket.

0:25-kor indultam innen tovább, és 25 perc alatt a Sástónál voltam, közbe visszajött a kedvem is. Előtte utólértem a 3 előttem álló 40-esből kettőt. Tudtam hogy már csak larzen jár előttem, a pontőr mondta hogy 20 perce ment el. Lajosháza előtt a meredeken estem egyet hangosan káromkodva, majd kicsit elkavartam a négyzeten, de pár száz méter után érzésre megtaláltam újra, és Lajosházán is voltam. Az időjárás megint tett róla hogy beparázzak, ismét nagy villámok csaptak föl, de szerencsére a közelben jártak a 25-ösök így bíztam benne hogy nem történik semmi baj. Dezsővár előtt már zuhé volt, elkezdett esni az eső ami a célig el sem állt. Itt figyelni kellett a szalagokra és a jelekre, mert sok kanyar volt, és sok kis ösvény. Szerencsére nem kavartam el, és a pont után már csak lefele kellett menni. Más említésre való dolog nem történt nagyon, innen már futottam végig, bár a bal lábam nyillalt rendesen már, de szerencsére kihúztam a célig, ahol egy kis vita a rendezőkkel, majd kitűző, és oklevélátvétel. Izgalmas kihívás volt ez az éjszakai tele félelmekkel és örömmel. Örültem neki hogy a futásom folyamatos volt a terepviszonyok és a szintek tekintetében is.  5 óra 46 perc alatt tettem meg a távot. larzennek big thx a hazafuvarért!

Terep 100-as

Sajnos a monitorom elromlott a túra előtti héten, így nem sokat tudtam olvasni és készülni a kihívásra. De felállítottam egy listát, amiben ez az éves tervem, és szerettem volna egy olyat futni, amire sokáig emlékezek majd a jövőben, hiszen az ember nem fut mindig 100 km-t.. A hétvégi teljesítménytúrákon kívül szinte semmi mással nem készültem, pedig egy ideje már halogatom magam a hétközbeni futásokkal, de mindig ellustulok.. Az első Kinizsim volt ez, és egyben az első 100-asom is, így dupla kihívással kellett megküzdenem.

A túra napján úgy pattantam ki az ágyból mint a puskagolyó. Igyekeztem mindent elrakni, és vagy fél órán át pakolásztam, illetve gondolkodtam hogy mi kéne még..

Kb. 6:15 fele voltam Csillaghegyen, ahol már nagy tömeg volt, és készült a sok futó a nagy megmérettetésre. Ismerősök akadtak bőven, volt akinek csak intettem, illetve többekkel beszélgettem, és a terveket szövögettük. Nekem a 17 órás szintidő tartása volt a célom, mivel első teljesítő voltam, ezért nem tudtam semmihez viszonyítani. A rajtban megláttam Annát (Nyika Lászlóné). Örömmel beszélgettünk egymással, és megbeszéltük hogy együttmegyünk ameddig bírjuk. Annával többször futottam már. Jó vele menni, mert a tempónk azonos általában, ő is most az első Kinizsijére készült szintúgy mint én. Tapír és balazs köszöntője után megindult a futóosztag, és kattogtak a fényképezők is. A Kevélyre fölérve sokkal szebb kilátás fogadott mint a nemrég megrendezett Pilis 50 túrán, ahol minden köd volt. Persze most nem szemlélődtem csak a szemem sarkából, hiszen most itt vagyok a Terep 100-ason, és minden perc számít. A Kevély után száguldottunk lefele, majd a K-jelzésre tértünk át egy darabig. A Hosszú-hegy tényleg elég hosszan és sunyin emelkedett, itt gyalogoltunk általában. Majd szinte észrevétlenül már a Z-jelzésen repesztettünk. A műútnál sok depókocsi, és szurkolnak, ami jól esik. A következő műútnál ismerős arcok a pontőrök: Urs, Gandi, és larzen fotóz minket. Utólér szantogeri, aki nem is frissít hanem egyből indul is tovább. Mi persze Annával élvezzük a terülj terülj asztalkám fílinget. Be is nyomok két kólát, illetve eszem a sóst, az édeset, a gyümölcsöt, nem győzök válogatni. Jó kedvünk volt, jó formában éreztem magam. A 9-es átlagot hozzuk szépen. A Pilis szerpentinjeinél jó ötletnek tartottam hogy minden kanyarba egy pontőr állt, szellemesebbnél szellemesebb szurkolói feliratokkal. RitaB-nek fincsi volt a sütije, berzsonál és VD-nél almák hegye állt frissítésre. Majd jött a Gerecse. Kesztölcnél ismét hatalmas választék, nem győztem tömni magamba a finom falatokat. Innen kissé egyhangú rész Dorogig, ott jól jött az Oxygen Wellness kis ajándéka, köszönet Nekik érte! Kb. innen számítva hágott a meleg a tetőfokára, hát persze hogy akkor amikor a Gete hegycsoport állt előttünk. De nem fogott ki rajtunk. Inkább gyalogoltunk, csak elvétve futottunk. Már nagyon vártam hogy felérjek, ami sikerült is jól megizzadva. Be is húztam vagy fél liter üdítőt kapásból. Innen rombolás lefele, Hegyeskő, majd a meglepi pont a Tokodi Pincék kínálata üdítette jobbra a kedvemet. Innen kellemetlen meredek emelkedő, a dolog érdekessége hogy qvic-cal (L.Viktor) sokszor kerülgetjük egymást,beszélgetünk egymással úgylátszik megegyezik a tempónk. Az emelkedőn kicsit otthagyom a többieket, és még jó hogy Mogyorósbánya előtt épp frissítettek többen a kútból, mert lila ibolyám nem lett volna hogy hol van az a Kakukk Vendéglő, és simán mentem volna tovább a K-n. De így szerencsém volt, és hamarosan már ott is voltam. Anna és Viktor egyből mentek tovább, én kicsit pihentem, ami abból állt hogy ittam kb. két kortyot :-) Megint egy kellemetlen emelkedő jött, kezdtem úgy istenigazából fejbe is ráhangolódni a dologra, mert nem akartam elbukni. Persze a nap hétágra perzselt, így sokkal hamarabb fáradt az ember, és bizony fáradtam én is.  Főleg hogy most 12 km.-en át semmi nem lesz. Sajnos útközben beszúrt a jobb oldalam keményen, így vissza kellett vennem a tempómból. Talán attól van hogy nem ettem eleget, de ezek csak tippek. Anna elhúz a lejtőn, Viktor mellettem marad, és Anna el is téved hamar, benéz egy elágazást, ahol tényleg egy gyatra, alig látható K- volt. Megint műút kis ideig, majd jobbra fel. Kifejezetten örültem a felfeléknek ilyenkor mert akkor legalább nem kellett futni, és szenvedni ezzel a rohadt fájással ami az őrületbe kergetett. Anna utólér minket, így megint hármasban futkosunk. Pusztamarótra érve ismét a TTB Team pompásul felszerelt frissítőállomása jött, ahol jól belakmároztam, kb. 10 percig pihentünk, több futó is elment mellettünk. Persze nem volt nehéz dolguk ;) Talán tényleg a kajahiány miatt szúrt az oldalam(?), mert indulás után rendbejöttem, és a célig már nem is volt bajom ezzel a részével a testemnek. Bányahegynél lelocsoltatom magam a slaggal, frissítünk, bekapok egy műzliszeletet és rohanunk tovább. Na de hopp.. Pár km. után egyszercsak benyillalt az egyik vádlim jelezve hogy közel a görcs. Visszábbvettem a tempóból, bár a terep jó volt, de szinte függőleges lábbal futottam az elkövetkező 10 km-t figyelve minden lépésre és kiálló kőre, mert éreztem elég egy kis félrelépés, és jön a görcs. Anna szuper jó formában volt, el is lépett innentől, és nem is láttam már a célig. Viktor velem maradt, és előre engedtem hogy diktálja az iramot, mert én most nem éreztem a topon magam. Vértestolnai műút - 76 km. Itt már nem bírtam, mondtam Viktornak hogy menjen, nekem már nem megy az ő tempójában. Innentől egyedül maradtam. Itt megettem két almát, vagy 3-szor ittam kólát, és elindultam félve.. Meg nem mondom hogy urs, Gandi, és gyaloggalopp Koldusszállásnál vagy Tornyópusztánál volt-e.. :)) Itt már tök egybefolyt minden, és nem is nagyon koncentráltam semmire. Arra viszont emlékszem, és nem feledem hogy gyaloggalopp olyan masszázst adott a vádlimra, amit egy bombázó csajtól is megirigyelnék :-) Fájt rendesen, de Ő ha nem is teljesen, de újraélesztette őket. 1000 köszönet érte!! Aha! Beugrott! Tornyópusztán az itt megismert akibacsiék voltak. Akkor az előző Koldusszállás volt, de most nem rondítok bele, jó ez így :) Egy maydayray nevű FB taggal kerülgettük egymást, majd utólért a Sárvári hősnő Nagy Zoltánné. Szépen el is ment mellettem, de most nem akartam senkitől sem függeni. Persze jól esett a bíztatása főleg hogy egy 4-szeres Sárvári győztes látja meg bennem a lehetőségeket. Somlyóvár után a tavak jöttek. Kb. olyan 92-nél utólértem a futónőt, és immár együtt tettük meg a hátralévő km-eket. A tónál maydayray bevetette magát a székbe, mi egyből indultunk is tovább a maradék 5-ösre. Az órámra néztem, és csak ámultam.. Ebből így nagy idő lesz.. Nem rohanunk, azaz már csak így érzem, meg lehet a 14 órán belüli teljesítés is talán.. Majd egy lábakat nem kímélő aszfalt, a lábaim már csak totyognak, de még futok ez a lényeg. És itt a cél! Ránézek az órára, 13:34:07... Wazze!! Erős voltam ma, és boldog de nagyon. A dolog érdekessége hogy csak 1 vízhólyagom volt, és még járni is tudtam rendesen, sőt ülni is. A quechua zokni nagyot alkotott, és a régi Kalenji cipőm is szuperül funkcionált. Nagy gratula mindenkinek, jövőre ugyanitt. Ha kimaradt valami vagy valaki akkor sorry de már késő van, és rengeteg dolog jutott eszembe, és csak töredékét tudtam leírni, mert ezt bizony át kell élni!

Együtt szenvedtünk, együtt nevettünk, együtt sírtunk, hiszen ez egy ultrafutás volt, és így pl nekem is sok dolgot kellett leküzdenem magamban.

RushBoy