Nagymaros-Visegrád vasúti állomástól indult a túra, természetesen ezt is futva kívántam megtenni. Hosszú sor volt, de 8:00-kor indulásra szántam rá magam. Az út eleje az OKT-n ment, a jelzések tökéletesen követhetőek voltak, bár már többször jártam erre. A Hegyes-tetőre sikerült felfutnom megállás nélkül, útközben sok bíztatást kaptam a többi túrázótól, ami jól esett. Az ellenőrzőponton bekaptam egy szőlőcukrot, és indultam is tovább, meredeken lefele továbbra is a K-n. Lankásabb rész jött most, jól lehetett futni, a jelek jól követhetőek voltak, így hamarosan a Törökmezői th. kerthelyiségében pecsételtem. Kicsit frissítettem, majd tovább. Szerencsére fejből tudtam az utat a következő pontig, így csak a futásra kellett koncentrálnom. Kóspallag előtt volt a pont, és innentől sokáig a képzeletbeli P- jelzésen kellett menni Márianosztráig, de rettentő rossz volt e jelzés, az itiner semmit sem ért, szerencsére a színes Börzsöny térképemnek köszönhetően csak a szerencsének köszönhető (meg a tájékozódásomnak) hogy nem tévedtem el. Kész megváltás volt Márianosztrára érni, időközben a nap is erősen kisütött, hirtelen nagy meleg lett, ami a folyadékbevitelemet elkezdte szépen növelni. Itt egy idősebb úr bélyegzett, addig gyorsan vettem egy üdítőt a boltban, de hamarosan a nagy meleg miatt semmi nem maradt belőle. Továbbra is a piroson, kisebb-nagyobb emelkedők után jött a Koppány-nyereg, ahol meglepődtem a pontőrség láttán, de mint kiderült ezen a helyen ma még fogok járni kb. 20 km-rel később. Innen továbbra is a P- Nagybörzsönyig, a tó előtt kavarogtam rendesen vagy 10 percet, de az alig járható szúrós meredek út maradt az utolsó megoldás a 3-as elágazásban, gondoltam megnézem hátha van jel, és bingóó. Persze előtte semmi utalás nem volt erre. Kicsit mérgesen indultam tovább.. A puszta szélén haladva a Nagybörzsönyi tavat kerültem meg, majd pár perc múlva már Nagybörzsönybe voltam. Azt nem tudom hogy 1 km-en belül minek kellett 2 ellenörzőpontot kijelölni, de kissé meglepődtem amikor a templom helyett leértem a következő ponthoz, a tájházhoz. Mint kiderült a templomnál 2 lány volt, semmi utaló jel nem volt kitéve hogy ez mégis ellenörzőpont, és én ugye szépen továbbfutottam, de persze a helyes úton a P-on, így szó sem volt rövidítésről. A tájháznál idősebb pontőrök voltak, azt szerették volna hogy menjek vissza az előző ponthoz, úgyis itt van közel, de én nem tettem, mivel nem az én hibámból történt a kalamajka, így végülis aláírták nekem az üres helyet. Kicsit megpihentem és frissítettem itt. Tovább a "Börzsönyi Kék jelzést" kellett követni, amiből 24 km alatt láttam vagy 5-6 ot azt is elvétve.. Csodás!! A színes térképem sokat segített ismét. Nagybörzsönyből továbbindulva nem voltam a helyzet magaslatán, főleg hogy ez a falu nem a magyarságáról híres, minden második házból bömböl a jóóó kis ebéd előtti mulatós nóta. Egy megtermett cigány meg is kérdezi hogy "hovamegyek he"? Kirándulok.. Válaszoltam neki, de úgylátszik ő nem ismeri ezt a fogalmat, mert csak úgy nézett utánam. Kicsit belehúztam, hamar ki kellett érni ebből a nem éppen barátságos faluból. Innen egy jó unalmas emelkedős műút vissza a Koppány-nyeregig, ahol most már megkaptam a pecsétet. Visszafele kb. 1,5 km-en ugyanazon az úton kellett visszamenni mint amin jöttem 20 km-rel ezelőtt. Sok gyalogos túrázó köszönt, én is köszöntöm őket futva, jól esik a bíztatásuk, és a csodálkozásuk hogy én már visszafele járok. Majd elválik a két út, és megint a K-n megyek. Innentől már jobbak a jelek egy darabig, de valahogy nem megy már a futás. Nagyon meleg van, és futó--gyalogló kombinációban mozgok már csak, és a célig ez sajnos nem is változik. A Nagy Galla hegy megmászása után a lejtőn sem megy már semmi, Gazdag Tomi itt szépen el is húz mellettem, próbálok kicsit beáálni mögé, de nagyon megy, inkább lemaradtam 500 m után. Sajnos nehezítette a dolgot hogy az üdítőm is elfogyott, magyarul kezdtem csúnyán kiszáradni. Már olyakon törtem a fejem hogy a patakból kéne inni, mert a pont még arrébb lesz. Aztán utólértem az előttem haladó futó--gyalogosokat, és egyikőjük megmentett egy fél liter vízzel, köszönet neki, le is húztam két korty alatt. A pontig együtt gyalogoltunk, majd megpróbáltam valami futómozgást imitálni, így elléptem tőlük úgyahogy, de sajnos a sík terepeken is sokat bele kellett gyalogolnom, mivel a jobb oldalam csúnyán szúrt. Máskor jobban oda kell figyelnem ilyen melegben a frissítésekre, de nem számoltam ilyen idővel.. Azért meglepődtem mert így is sikerült jó időt mennem, köszönhetően annak hogy az első 20-ast toltam keményen. Összesítés: A Börzsöny gyönyörű, a jelzések pocsékok voltak ma.

54 km-- 6 óra 35 perc