11 hozzászólásNem tudom járt-e már úgy valaki, ahogy én a mai edzés közben?
Nagyon vártam a mai edzésemet (is, és mindegyiket). Szokásomhoz híven hazaértem a munkából és még mielőtt bármi házimunkának nekiállnék nyúlcipő és irány futni.
A mai etaptól féltem (3szor 10p futás, 2p séta), ezért lassan kezdtem az elején, hogy a végére tuti maradjon bennem szusz. Meglepődtem milyen hamar eltelt az első 10p, aztán a második is minden nehézség nélkül. Még nagyobb csodálkozás.
Mindeközben rengeteg futó sporival találkoztam, akik hajrá-hajrá köszönéssel, mosollyal bíztattak. Észre sem vettem és elkezdtem a harmadik etapot. Amikor az órámra néztem és azt láttam, hogy itt a vége, hát kérem sírva fakadtam, zokogtam nem túlzás. Még jó, hogy volt nálam zsepi. Olyan hatalmas boldogság szakadt fel belőlem, hogy elmondani itt nem tudom. És hiába teljesítettem a mai penzumot még futottam tovább és tovább.
Fantasztikus volt!!!!
Akkor tényleg igaz lehet, hogy a futásban az a legjobb, mikor abbahagyja az ember :-)