Bizonyára még mindenki a Nike félmaraton hatása alatt van ezen a héten. Nekem is nagyon tetszett, igaz én most partvonalról figyeltem és mint látható volt előző posztunkban, készítettem is néhány képet. A hétvégén én is futottam félmaratont, igaz közel ötöt egyben (100 km) és a szervezők beletettek mintegy 560 Nyugati felüljárónyi szintemelkedést (4480 m szintemelkedés). Na de vissza az elejére.

A tavaszi sérüléses időszak miatt kimaradt a két tervezett versenyem, a Terep 100 és a Mátra 115. Ez a két verseny részben azért lett volna fontos, mert az UTMB kvalifikációs pontgyűjtő akciójában ez a két verseny 3 pont és 4 pont elég lett volna a kvalifikációhoz. Nem indultam, nem lett. Nyáron elkezdtem összelapátolni a szükséges 7 pontot 3 versenyből. A Budapesti Terepkupáról blogunkban már írtam, aztán pár hete tudomást szereztem erről a versenyről.

Időközben az UTMB-n való indulási szándékom kissé alábbhagyott, de ha már beneveztem egy adatbázis hiba miatt négyszer is, így gondoltam elmegyek erre a versenyre. Szóltam Gabinak, a húgomnak, hogy mit szólna
egy kiruccanáshoz lengyel testvéreinkhez és persze segíthetne is ha kell. Jött. Segített.

Krynica-Zdrój mintegy 350 km-re van Budapesttől, így pénteken kényelmesen elkocsikáztunk oda, időközben kiderült, hogy nem csak én leszek magyar résztvevő, hanem Carlos és Csabi is jön.

Az üdülőtelepülés határában elfoglaltuk a szállásunkat. A nagyon kis hangulatos szállás 186 Zloty volt idegenforgalmi adóval (1 Zloty = kb 70 Ft) a szálláshoz tartozott reggeli is, meg is kérdeztem mikorra várható a reggeli, mert nekem 3 órakor rajt. A hölgy csak pislogott és lekarcolta egy papírra a 8-10 ig időintervallumot.

Este a versenyközpontban találkoztunk Csabiékkal, felvettük a rajtcsomagot, melynek tartalma hosszabban itt megtekinthető.

Persze nem csak 100 km-es terepversenyt rendeztek, hanem jókora "futódzsamborit". Volt itt mindenféle táv, gazdag pénzdíjazás, kulturált futóexpo, a maratoni indulók között kisorsoltak egy Fiat 500-ast. Jó néhány ember mindenféle maskarákba beöltözött, talán futottak is valamilyen versenyszámban, és feltűnt két Bolt hasonmás is.

Mi szereztünk néhány új barátot és elmentünk megvacsorázni. Pizza 15-25 Zloty, sör 7 Zloty.

Este 9 fele visszatértünk a szállásunkra, nagyjából összerendezkedtem és fél 11 fele elkezdődött a 3 órás alvásom. Háromnegyed kettőkor ébresztő, kávé, összepakolás, pár falat kaja és fél 3 körül már a rajtnál voltunk. Szemerkélő eső, de nem túl hűvös idő, így végül is nem vettem fel esőkabátot. Némi hasfájásom volt, ez jelentős aggodalommal töltött el, viszont ami még inkább elgondoztatott, hogy gyakorlatilag miért csak a 3 magyaron van  kulacsöv, illetve miért fut mindenki más hátizsákkal.

Rajt! Elkezdődött hát a verseny. Mivel konkrét pontgyűjtési céllal jöttem így nagyon stabil tudatos okos futást terveztem. 17 óra a szintidő, cél a teljesítés.

krynica rajt from szasza on Vimeo.

Fejben a távot 3 nagyobb, pontosan 33 km-es szakaszra osztottam. 1 hegy, még  egy hegy, majd 4 "kicsi". Érzésem szerint 300-400 induló lehetett, így az első kilométerek nem teltek magányosan. Persze ebben a régióban nincs fej-fej melletti harc, megszakítós küzdelem. Mindenki megy a maga kis tempójában, csak a futótársak légzéséből lehet hallani, hogy a futását adott pillanatban hogy éli meg. Az első hegyen komolyabban elkezdett esni az eső. Ami nem is lett volna zavaró, de fejlámpával ködben, vulkanikus kőzeten rajta gyökerekkel igencsak megnehezítette az előrehaladást. Egy nagyobb ködcsomóban sikerült beleszaladnom egy nagyobb pocsolyába, rögtön átázott a cipőm. A "hasmars" továbbra is dolgozott és ezen az iso sem csillapított. A mezőny nagyjából szétszakadt és kisebb csoportokra bomlott. Kialakultak a vonatok és nagyjából másfél óra alatt kialakult a ritmus. Haladni kell, mert nincs idő lazsálni, de nem szabad egy pillanatra sem túlfeszíteni a húrt. Az első órákban biztonságot nyújthat a pulzusmérő óra. Még emelkedőn sem engedtem nagyon elszállni, igyekeztem berendezkedni egy 140-145-s tartományra. Persze az eső jött az arcba mint az Ezeréves Sólyom szélvédőjére a hipertérbe lépésnél a Birodalom visszavág című filmben. Frissítő volt ezen az álmos reggelen. az első szakaszon gyakorlatilag végig égett a fejlámpa.

36 km-nél volt az első nagyobb pont. Gabi már várt előkészült. "Hasmars" is, így a ponthoz közeli szállodába bekéreckedtem. Az átázott cuccomat, cipőmet, zoknimat lecseréltem, ettem néhány falatot. Kicsit bosszankodtam, hogy így elrepült az idő. 3:45 kor értem a pontra és nagyjából 20 percet tököltem el. Immáron fejlámpa nélkül, de talán még szemerkélő esőben jött a 2. hegy. Pazar útvonal. Kicsit hasonlított a Mátrabércre. nagyon szép gerincen haladt végig, fantasztikus kilátással sajnos csak a ködre. Energetikailag jól ment, ám ezek a gerincen való hullámzásokon nagyon okosan kellet haladni. Az első 50 km-t olyan 6 óra körüli idővel lépem át.

Aztán ez a hegy is elfogyott. 66 km-es pontnál várt Gabi és eléggé megéheztem. Ettem egy szendvicset 1-2 csokit datolyát, paradicsomot. Már csak 4 kis hegy gondoltam magamban, aztán megnéztem a szintrajzot. tesóm, mondta hogy a 77 km-hez még oda tud jönni, utána meg a 85 km-hez. Mondtam hogy a 77-hez elég , onnan már nincs sok. Két meredekebb emelkedő és a lejtő következett. A lábaim már kezdtek rendesen beállni, de ahogy néztem a körülöttem lévő embereket ők sem mozogtak acélosan. Azt hiszem a 3. vagy 4. helyezett hölgy lábai után lépkedtem. Ha volt valamikor holtpont talán ekkor lehetett, de csak egy pillanatra. Lefele viszont egészen jól ment, el is hagytam a sporikat, hogy a frissítőponton való "szütyögésemnél" szépen utolérjenek.

77 km-es pontnál ismét cseréltem cipőt zoknit. Kicsit éreztem a talpam, a kövek elkezdték enni, így egy puhább csukára váltottam. A térkép szerint egy sípálya libegője alatt kellett felmenni, így gondoltam a botnak hasznát veszem. Sípálya egyik oldalán fel, másik oldalán le. A lefelén azért rámfagyott a mosoly. 3 km-en keresztül egy kőtörmelékes dózerúton kellett lefutni. És már csak egy 1080 méteres hegy volt hátra. Szintben ugyan sok, de kellemes meglepetés volt a végjáték. Húzós, sunyi emelkedő, viszont ha jó állapotban van a futó így 90 kilinél, teljesen jól futható. Kicsit hasonlított az emelkedése a Kékes Csúcsfutáshoz, csak éppen nem aszfalton, hanem kissé kavicsos úton. Lassan elkezdtem fejben számolni, kicsit megnyomom a végét 13 óra még meglehet. És elkezdtem pörgetni. a felszakadozott mezőnyben még 3-4 embert összegyűjtöttem, aztán teljesen elégedetten beszaladtam a célba.

Rég esett már ilyen jól futás. Persze 12 óra 45 perc alatt nagyon elfáradtam. A célegyenesben azért gondolkodtam, hogy ha véletlenül leszakítom útközben fent a hegyen a chippes rajtszámom és a célban jut eszembe akkor simán vissza tudnék érte menni. szerencsére nem kellett. Érem, gyors zuhany, majd egy rövid masszázs következett. Gabi kikért egy pizzát nekem meg egy sört és Csabiékkal megbeszéltük a nap történéseit.

Csabi 1 héttel a rövidített UTMB után kimozgatta a lábait  és elég nagy csatában 8:51-es pályacsúcsot futott, Karlowits-Juhász Tamás pedig 10:27-s idővel a 7. helyen érkezett.

Klassz verseny volt, színvonalas rendezés, jó pályajelölés, idilli környezet, el fogok talán még oda menni máskor is.