Naszóval, a mai futás a tegnap délutánnal kezdődött, mert du. 4-re egy lagziszerűségre voltam hivatalos. Azért nem összeesküvésre, mert az mikuláskor volt Hamburgban... Na mindegy, tegnap volt a buli itt Egomban. Erősen gondolkodtam, hogy taxizzak-e,a kocsi vagy a motor szóba sem jöhet, így inkább a buszra szavaztam, mert akkor már fél 11-re itthon vagyok. Taxi esetén aggódtam volna a futás elmaradásnak esélye miatt.:) Kaja, némi ser ital kis pogó, aztán busz-nem jött csak 20 perc késéssel. Reméltem tüdőgyuszi barátom elkerül. Végre hazaértem és ripsz-ropsz elaludtam. Majd fél kettőkor felkeltem, mert begörcsölt a vádlim. Nem szokott ilyesmi történni velem, Mg oké, csak a nem a pogóhoz tervezett cipő megtette 6ását. Viszont nem sikerült elaludnom!!! Kissé hosszú bevezetés egy 3,5-ös futáshoz.... Reggel még megtoldottam a remek állapotot némi hasmarssal...Mondtam, nem érdekel, akkor is megyek futni.. Elvittem a kutyákat sétálni, aztán usgyi.

A Márta panziónál, már egy csomón voltak köztük Jünnemann Kata, aki tavaly a lányoknál itt második lett! Mo-ka és mandita is ott voltak! Gással egy bemelegítő kör, aztán visszaszámlálás.. és rajt. Az elején kicsit visszafogtam magam, mert tudom, hogy az egész távon sehol egy sík rész. A 2 kilométeresek mellett-akik fél órával utánunk indultak- elfutottunk, hangosan buzdítottak-jól esett. Ekkor rákapcsoltam, elhúztam Kata mellett, nem volt jó napja, mondta már az elején, és szép fokozatosan több ember mellett. A múltkori 10-es végi ellenfelem-Bontovics Tímea(!)- most simán állva hagyott és ismét megnyerte a női kategóriát! Grat!A legjobbak mögött lemaradni, nem gáz, sőt! Valószínűleg a múltkori futás is csak az én oldalamról nézve tűnt olyan keménynek:D  Ekkor- még - egész tűrhetően éreztem magam. Az utolsó 500 m nagyon durva-nekem- és a legtöbb embernek. De egy srác a Futóművekből, aki odáig mögöttem jött kilőtt és lehagyott kapásból 4-5 embert. Volt egy 30 méter tempós menetelésem, mert némi oxigénhez szerettem volna jutni, aztán tovább próbáltam futásra emlékeztető mozdulatokat elkövetni. A célegyenes ráfordítójában kinéztem az előttem futót és lehajráztam!! Nem tudom, hol vettem ehhez levegőt,... Az utolsó 10 méteren Pirtyák Laci futott mellettem-jövő 7-től újra kezdheti az edzést:) A célba beesve észrevettem egy fát ami ki akart dőlni, ezért azonnal odavergődtem és megtámasztottam:) Ekkor vettem észre, hogy a stopper még mindig pörög... Lassan éreztem, hogy a fa megmarad, ott hagytam:) Gás már vagy 2 percel előttem bent volt .. nem sokkal utánam beért Kata is. Pont lemaradt a dobogóról:( Lementünk kanyarhoz páran drukkolni a 2 kiliseknek. Mo-ka mihelyt beért, már fordult is vissza manditá-hoz aki nemrég kezdett futni és ezt a versenyt nézte ki magának elsőre! És teljesítette.Nem semmi!!

Lent még úgy gondoltam, ilyen hülyeséget felfutni egy dombra-pláne erre.. Fönt már csak a vigyor volt:) Mihelyt jutott elegendő levegő a szervezetembe. Eredményhirdetés után lefutottam Katával, pedig szerveztem autót... Az előjelek ellenére tök szuper volt!!!

A naplómban már megemlítettem, hogy erről a napról még írok egy bejegyzést. Íme:

Tegnap nekiláttam megtervezni egy Vaskapuval egybekötött futást, és ma reggel miután visszajöttem a kutyákkal, átöltöztem és már indultam is. Kellemes tempóval értem el a CBA-ig (5.25p/km) és fordultam a Vasi felé. Amiért ezt a dombot beterveztem az az, hogy 2 hét múlva lesz a csúcsfutás, és gondoltam megnézem milyen az. A nagy hill-jeimet ugyan itt szoktam(eddig 2x :D), de egészben mégis más. Szóval 5 kilométer után föl a panorámaúton -ez volt egyébként az egyetlen aszfaltos rész- és innen nem tudtam a kilométereket, így nem is foglalkoztam az órával. Olyan tempóval mentem föl ami még pont jól esett. A zöld turistajelzésnél aztán befordultam az erdőbe. Itt ittam először( 2x 1 deci vizet hoztam magammal, nem övön, kézben), és ettem pár szem diákcsemegét. Futottam lefelé, és azon gondolkodtam, hogy itt a gombaszezon kezdete, nedvesebb helyeken biztos vannak kucsmagombák.... Alig 5-600 méter után hangokat hallottam, két bringás jött lefelé ezért a vacakabb részen futottam tovább, hogy elférjenek mellettem , köszöntünk egymásnak aztán ki-ki a maga tempójában haladt tovább. A lefelé résztől tartottam a legjobban, mert ennél százszor kisebb lejtőknél is meg szokott fájdulni-no nem nagyon-a térdem. Most megpróbáltam kis lépésekkel, és nem merőlegesen a lejtésre futni, és láss csodát: nem fájt :). Az erdő gyönyörű tavaszai formáját hozta. A Fáry-kútnál megálltam kiöntöttem a megmelegedett vizem és megtöltöttem mindkét kulacsot.(1perc)És usgyi tovább. Végig figyeltem a futóstílusra, és éreztem, hogy a tempóm nagyon rendben van. A Fáry-kuti útnál módosítottam az eredeti tervem és a Dédai-tó helyett, a Kerek-tó felé vetten az irányt. Cserkóék házánál ittam még egyszer és megettem a maradék pár magot ( összesen nem volt több, mint fél marék), és a tó végénél ahelyett, hogy az aszfalton futottam volna tovább, bekanyarodtam az erdő szélére. Itt átfutott az agyamon, hogy a Száz katona felé fussak, át a Szamárhegyen, és onnan haza, de úgy döntöttem, hogy nem kell ekkora arc. Először futottam"hegyet", nem kell mindjárt kettőt. Az Úttörő tábornál aztán ki a főút szélére, és a Motocrosspálya megállóig futottam. Onnan hazaséta. Nade minek is ez a hosszú rizsa: Idáig úgy gondoltam, hogy én csak úgy futok, készülök a maratonra, oszt jó. Bár már Huanítánál nagyon "hobbystáztam", de nem gondoltam tovább. Függetlenül attól, hogy volt egy hídfutásom 2 tízesem egy félmaratonom, mégis most először gondoltam arra, hogy nem csak futkározom, hanem, hogy "hobbyfutó"vagyok. Persze, ez semmit nem változtat. Bár még mindig aggódom, hogy:" oké lefutom a maratont-hisz azért kezdtem el az egészet- és aztán mi lesz?Elvész a motiváció azzal, hogy Maratoni-vá( csak így németesen) váltam, vagy lesznek új célok?" Akárhogy is,  jó dolog futkározni  :D