Nahátakkó jótifuti förszt déj, ami nekem egyben a leszt déj is volt. Háromnegyed hatkó’ elindultam Vaterral az oldalamon Szfv-ra, ahol azonnal át is vehettem a pólómat, és könnyes szemmel búcsút intettem a kocsimnak..:))
Minden szlávok atyját megdobtam egy sörrel:)A kisbuszba beraktuk a Futóművek összegyűjtött pólóit , gatyáit(egy dobozban)sapkáit, meg egy pár cipőt. Gyors technikai kitérő, némi fotózás és átfutottunk pár downos gyerekkel az országalmához. Ők értek oda hamarabb:) Itt egy újabb fotószessön, és már indultunk is. Vidáman egymást ugratva, frissítőkkel tarkítva futottunk kb húszan. A húszból tán 3-4-en voltunk mazsolák, a többiek mind ismert ultrások (S.Peti duplán, mert ő ultra Vidis is:D). Mindenki tök jó fej volt.Neveket nem sorolok, úgyis kihagynék valakit, azt meg nem szeretném.(Olvasd el a többiek edzését, blogját is erről a napról, és akkor Neked is meglesz mindenki:D) Nagyon jó volt végig a hangulat.
A 30. kili környékén sikerült megtalálnom a telefonom, ugyanis a zsákom a kocsi legaljára került, fel is híttam Ídit, hogy mi a vanás. Merhogy asszittem épp frissítünk. Deviszont azt itt pont nem csináltuk.:) Voltunk így páran. Sneci-kének adtam egy kortyot a frankó sós vizemből (amit ekkor láttam utoljára, és ez a továbbiakban fontos lesz). Valszeg elgurult valahová a kocsiban. Na, uccu neki utánuk eredtünk. Jól le voltunk maradva. Egyszer csak jött egy emelkedő, ezeket ennél a távnál (még) szeretem. Megnyomtam neki, aztán a lejtőt is. És beértem a csapatot a frissítő állomásnál:) Itt már kezdett melegedni. Ja és itt már nem volt a zexerpák BRG-ből egy korty sem. Nagy siker volt:) A maratoni nettó időm 4.30.03 volt.
Tárnok előtt már nem annyira fáztunk.( A tárnoki polgárőrök Martonvásártól, Érd végéig kisértek bennünket kocsival )A falu szélén várt egy küldöttség, és közölték, hogy egy kili és itt a művház, ahol fújhatunk egyet. Na ,ez az 1 több volt, mint 3. Kicsit pancsoltunk a kút alatt, aztán bementünk a kultúrba dinnyéztünk, csokiztunk,TÉZÉ-vel -izé, sultánnal- megittunk ketten egy sört, a nem vegák pizzáztak. Nekem is kellett volna valami sós, a technikai szünet alatt ez szemmel látható volt, de így jártam. A 47. kilin túl voltunk már. Kimentem megkeresni a patikában kikevertetett löttyöm, és nem találtam. Csacsogtam kicsit telefonon Ídivel aki a futótérkép alapján tudta, hogy hol vagyunk.:)Miután a terv 70 kili volt, úgy éreztem, hogy só ide, só oda, kibírom a végéig, hiszen alig van több hátra, mint egy feles. Aha. Balu itt elbúcsúzott, mi repesztettünk tovább. És tényleg, talán a frissen beszálltak, talán a csúszás miatt belendült a sor eleje. Nekem kellett egy kis idő, mire normálisan tudtam futni, mert lemerevedett a lábam. Kb 4 kili múlva értem utol a csoportot, itt ugyanis többen a buszra, vagy a kocsiba kérték magukat./ Direkte nem írom a maródiak nevét! Nem az a lényeg, legalábbis ebben a bejegyzésben, hogy ki, mikor, hol és miért pihent, ki, mikor, hol volt rosszul./ A 6 hely majdnem végig foglalt volt, váltott versenyzőkkel.
Érd végénél egy benzinkútnál éreztem, hogy közel a vég, de ugye már csak alig tizenpár kili….Nem annyi volt. Pecsenye bíztatott. Itt nem vettem észre, hogy elindult a csapat. Megint kezdhettem a felzárkózást, de most már nem sikerült, de a távolság nem nőtt legalább. Először a buszból Lajos kérdezte, hogy minden okés-e, mondtam, hogy királyul vagyok, ami részben volt igaz, mert bár lemaradva, de tudtam tartani a tempót (az eleje végével), de a bal vesém már csipkedett egy ideje. Aztán megálltak Ágiék( nagy köszi a fuvarozásért) is, hasonló kérdéssel, megismételtem a választ, és mondtam, hogy ezt a 12 kilit már simán kibírom. Mondták, hogy felejtsem el, mert még a kampónánál sem vagyunk, legalább 20-25 van még hátra…Beszálltam. A Kampónánál ki. Egy darabig tartottam a ritmust. Aztán éreztem, hogy ennyi volt. Már a mindkét vesém jelezte a földetérésket.( Szóval ez a mesés vesés cucc szerintem a Na hiány. Vagy nem??) Innen jött három és fél kili 8.31-es séta. De ekkor már egy bicós úton voltunk a Duna parton. A kísérő kocsik egész máshol voltak. Kálmán bringával visszajött, hogy kérek-e fagyit, mondtam, hogy inkább sót és egy kocsit kérnék:). A kocsi egy-két kili után meg is lett. Követtük a buszt. Itt egy darabig pörgött a gárminom, amit a végén csak saccoltam, úgyhogy mindenkinek eddig 64-65 kilit mondtam, de ma leellenőriztem. Kicsit több lett…( Csak a 2 perc körüli kiliket kellett kiszedni, a többi egyértelmű volt.:)).Lajos, és vele együtt mi is lekanyarodott a futók elé, ugyanis volt még egy feladó. Az egyik lánynak piszkosul begörcsölt a lába. Mjocitól kaptam egy sótablettát, és ekkor megjelent Kálmán egy adag sóval. Baromi jól esett!!! Köszi!! Egy idő múlva teljesen rendbe is jött a vesemizériám.
Petőfi-híd. Majd köröztünk egyet egy csonthártyagyulladt kollegináért, aki a lágymányosinál várt minket. Innen a Margit-híd budai hídfője. Majd a csapattal befutás a szigetre, suhanjosokkal., DK-sokkal. Néhány Downos gyerek várt még ránk. Fotózkodás, találkozás Picikatával, és Csandyval, Rodriguezzel. Ídi itthon finom mákos túrós derelyével várt. Nyami:) Hát nagy vonalakban ez volt. A mai 5 kilis kutyaséta alatt rövid helyzetelemzés: Álmos vagyok, volt egy vízhólyagom, a nyakam barnább , mint volt. Egyébként minden okés…. Örülök, hogy részt vettem.Nagyszerű sportemberekkel ismerkedhettem meg, az eddig ismerteken kívül. ÉS ha nagyképű vagyok aszondom, hogy megvan az idei leghosszabb futásom. Ha őszinte akkor azt, hogy a leghosszabb, amit valaha futottam:) 66.85.eddig a januári 50 volt a csúcs. És hajrá azoknak akik még úton vannak!!
Minden elismerésem a futásért, és a jófutiért még külon, de a leírás is szenzációsan jó volt.
Gratulálok, ez emberes teljesítmény volt, jól csináltad.