Bevallom vulgárisan és férfiasan: lefostam a vádlimat, mikor arra gondoltam, mit kell ezen a hétvégén csinálnom. Most már úgy látom: kár volt izgulni.
Aza helyzet, hogy a Sárvár 24-re való felkészülésemet erre a hétvégére szüneteltettem, lévén tegnap ínycsiklandozóan gyönyörű téli terepfutás, ma pedig túl nagy fáradtság bennem ahhoz, hogy a többiekkel fussak fegyelmezetten, komótosan. A tegnapi 4:21-es Téli Mátra nekem hatalmas meglepetés volt, s ebbe bizony bele kell számítani azt is, hogy hihetetlenül féltem az eltévedéstől és egyszerűen sokszor nem mertem futni, inkább az itinert bambultam. Így is nagyon jót futottam, úgy érzem - a futófórumon és a ttt.tr.hu-n fenn van a beszámolóm -, ma pedig kissé fáradtan bár, de nekiindultam az 50-nek, mert kíváncsi voltam, mennyit fejlődtem tavaly óta, amikor is a Zöld 30 laza lekocogása után nem tudtam megfutni az 50 kilométert másnap. Hát most meg tudtam futni, s ennek nagyon örülök...
Node most már visszatérnek a dolgos hétköznapok, innentől Sárvár a fő cél, csak felfrissülésként futok néha-néha egy-egy gyorsat. Margita 42 és Pécs-Harkány, csak hogy párat említsek... De amúgy marad a minimálpulzusos vég nélküli és egyre hosszabb kocogás. Néha hegyen. Csak bírjam türelemmel! Mert ahogy Szaszának sem, úgy nekem sem fekszik egyelőre a hosszú lassú...
4 hozzászólás
No ma csak egy rövid nyüsszögésre fussa...
Ha belegondolok a hétvégébe, akkor kicsit elkap az idegesség. Jó volna minél előbb elindulni reggel a TM42-n, ez egyelőre még képlékeny, az is, hogy hogyan jutok oda és az is, hogy melyik nap. Ezzel azonban kár foglalkozni, mindig megoldódtak valahogyan az effajta gondjaim. De ami utána jön...!
Kezdjük ott, hogy nem vagyok hegyifutó, igen kevés tapasztalatom van ebben. Oké, a hegymenet részét valahogy végigszenvedem, úgyis tökéletesen tudok pihenni lefeleroganás közben. Ha lesz lefelerohanás. Ugyanis ma senki nem tudja megmondani, hogy milyen lesz az idő szombaton. Ha szélviharral egybekötött havas eső lesz, már lőttek a futkorászásnak, onnantól a meredekek sunyin összehúzott szemmel fognak sátáni kacajokat eregetni felém, mikor lavírozni próbálok egy-egy csúszós terepen. Akkor már legyen inkább hó - a hóban hegyen maratonfutásra szintén nem vagyok felkészülve, de azt könnyebben viselném; nem tehetek róla, utálom a szelet.
Node sebaj, aznap már mindent tudni fogok, mindenre felkészülhetek a rajtig, az agyamat rendbe rakhatom... és elindulhatok. Na igen, de merre? Helyismeretem nulla, s ha szép az idő, akkor nem lesz gond - de ha esik valami trutyi, már meg vagyok lőve, szemüveget ugyanis nem tudok felvenni akkor, ám ez nem annyira gond, de mi van akkor, ha annyira elfoglal a küzdelem, hogy simán elkavarok az első alkalommal? Itinerem ugyan van, de nem szeretnék térképet lobogtatni futás közben. No és ha minden összejön, fáradtság, mocsok idő és eltévedés, na akkor gondolkodhatok, hogy végül is mi a töknek kellett nekem ilyent csinálni...
Leghelyesebb volna valakivel futni. De még ennél is helyesebb volna magasról tenni az egészre, s szokásomhoz híven odamenni, lefutni és kész. No majd kiderül. Mindentől függetlenül másnap úgyis kell egy négy és fél órás 5 kilométert futnom. Síkon. :)
Túl, túl, túl...
3 hozzászólás
Huszonöt volt ma meg, Soroksár - belváros - Csömör... Úgy lett 2:09, hogy összeszámolva hosszú-hosszú perceket töltöttem el piroslámpánál és hasonló helyeken... Magyarul a masszív ötös tempó megvolt - de a fene essen bele, ez túl gyors! Hogy lesz ebből sárvári 24 óra? Ezt a tempót szerintem 6...8 órán keresztül bírnám, de akkor halál a vége. Vagy nem tudom... De Sárváron biztos, hogy gyors lesz.
Holnap is arra futok dolgozni, s arra jövök haza is. A két óra nem jó: két és fél óra lesz, se több, se kevesebb. Meg kell szokni a nyugis tempót, ami után megállok, s nem érzem két és fél óra múlva, hogy futottam. Tavaly a Kinizsi előtt ment, akkor megszoktam azt a tempót - csak azóta az egész nyarat és őszt gyorsítással töltöttem, háromórás maratonra készülvén. Jááááájj, nem látom még magam Sárváron, pedig jó volna már elképzelni...
De fog ez menni, holnap tempóbelövős futás lesz - majd hétvégén gyorsítgatok, mondjuk 20 kilit, fokozósan, ötösről mondjuk 4:15-re. A Szigeten. De jó lesz! :)
1 hozzászólás
No jó rég írtam, de igazából lehet, nem is lett volna nagyon mit írni futogattam, elment az idő, egyszer elütöttek autóval, ilyenek történtek… Laza hét volt, tényleg nem sok írnivalót találok.
Hacsak azt nem, hogy szombaton elmentem a Decathlonba, hogy megnézzem a cipőfelhozatalt, s nem tetszett, amit láttam. Úgymond "kiárusítás" van, de a vicces az az egészben, hogy például ugyanazt az Asics 1110-es cipőt látom, s mindig 17 990 forintért, csak amikor akció van, akkor föléírják áthúzva, hogy 26 990 Ft... Meg voltak aztán mindenféle alap Nike meg Adidas cipők, meg persze a saját márkás Kalenji - ez utóbbit egyelőre nem merem megpróbálni, mert bár például technikai fölsőben bejön a márka, cipőben ránézésre egy kicsit a Teszkógazdaságos jut eszembe, igaz, abból a minőségibb. Röviden tehát vagy a megfizethetetlen kategóriát láttam most, vagy pedig a nagyon alapot, amit, valljuk be, nem volna célszerû a lábamra rántani, ha tényleg ennyit akarok futni. Elmentem a Hervisbe is, de ott ugyanez a helyzet, téli kiárusítás… csillagjáró űrcipők égig érő árakkal és hétezerforintosak, amiket félek, két hónap alatt szétfutnék, pláne az éppen most következő két hónapban…
Node mik is jönnek mostanában?
Ezt a hetet még ellógom, kétszer-háromszor hazafutok a munkahelyről, a szerdai őrsi futást most kihagyom, mert a MAC zárva, akinél öltözhetnék, mind síelni van, így aztán inkább futok reggel-este 25-öt és el van intézve, a hétvégén meg mégegyszer megmászom a Hungaroring lankáit, jó kis tüdőkikökpödős játék az, ha nagyon nyomja az ember - maximum egy százas jön majd össze a héten. A jövő héten pedig már indulnak a kemény dolgok, hétközben talán mindegy is, mit csinálok, a hétvége a lényeg úgyis. Téli Mátra és Yours Truly. 42 és 50. Jó volna a hegyet jó tempóban végigfutni, hülye agyammal sikerült kitalálni, hogy négy órát adok magamnak - aztán megláttam Kalotai Leviék eredményeit, s gyorsan módosítottam 5 órára. Aztán ha leesik a hó, úgyis mindegy lesz, nem?
Jajj, ami még jó lesz, az a Kitörés, valami éjszakai baromság. Na az a nekem való. Most egy szemernyi kedvem sincs hozzá, de akkor jó lesz, tudom. Minekutána reggeltől estig amúgy is Yoyooföldön leszünk sokan futók, nyakig hurkában, körömpörköltben (vegetáriánusok ugyanezt szekfűvel), estére tuti megjön a hangulat… No arról tuti írok, s aztán lassan elkezdhetem értékelni is az elmúlt heteket, hiszen hatalmas változáson ment át a futáshoz, a távokhoz és a célokhoz fűződő viszonyom. ;-)
1 hozzászólás
Nos, úgy döntöttem, hogy a héten visszafogom magam, legrosszabb esetben is csak 89 kilométert futok, de ez már nagyon rossz eset. 79-et akarok és pont. A BéBu után sokat pihentem (nem tessék röhögni!), alig alig futottam. A heteim kábé úgy néztek ki mindenféle lábfájás meg megfázás miatt, hogy 60 kili - 0 kili - 70 kili - 5 kili... Namost erre hirtelen elkezdtem nyomni, s valljuk be, elfáradtam. Meg alapozás van, lájtosabban is lehet...
Mondhatnám, hogy könnyedén, de erről eszembe jut megint, hogy ma három óra táján ittam egy liter tejet és bizony teljesen átlényegültem gázneművé. Így meg nehéz futni. :)
Szóval most már nyugi van, majd a Téli Mátra 42-n kifutom magam, ha annyira hiányzik. Addigra a bokám is rendben lesz, hiszen még két hétig kihagyom a hegyeket... Igaz, tavaly szinte végig kihagytam, ha az egy Buckafutást meg az egy T100-at nem számolom. Így viszont már februárban előrébb leszek.
No, ma nem írtam semmi értelmeset. Majd holnap!
6 hozzászólás
- avagy a Híd Túl Messze Van 60, ahogy mi éltük meg
Kezdjük talán ott, hogy valamikor száz évvel ezelőtt, mikor még a kutya-téma csak ritkán vetődött fel a Tisza vidékén, valami okos kitalálhatta, hogy kioszt pár tucat göndör szőrű fehér kutyát a gátőröknek, hogy abból méltóztassanak gazdálkodni, ha kedvük tartja, párosítsák őket, mint a zoknit, de mindezt úgy tegyék, hogy az elkövetkező száz évben új kutyát nem kapnak... Valahogy így alakulhatott, hogy akármelyik gátőrházba vetett minket a sors, fehér szőrű göndör kutyák fogadtak, nomeg százéves telefonok és hasonló korú teafőző nénik. A gáton valamikor, egyszer megállt az idő - és nem indult el ma sem, míg futottunk. De ne szaladjunk előre!
Előhang
Sokat közülünk már péntek délután Szegeden ért a naplemente felhők mögé takarodó hiánya, mások pedig csak este érkeztek. Én Fazekas Janival, Gandival és Future mesterrel robogtam, s ez utóbbi már aznap este azon tanakodott saját magával, hogy hogy tudna nekem ártani. Persze, csak viccből. Leérvén mondhatnók, hoghy megtekintettük a gyönyörű várost az esti fényben, de én inkább azt mondanám, hogy jó közepes mértékben eltévedtünk, no mindegy, szó se róla, a lényeg az, hogy a panzióban összetalálkozott végre a csapat nagyja, s sokan együtt elindultunk egy sokáig fiktívnek tekintett vendéglő felé, ahol valami döngölt kocaoldalast, vagy mi a tököt is lehetett rendelni - no mi nem ezt rendeltünk. Tán ez volt a baj...
Úgy, 14-en bevonultunk a vendéglőbe, ahol senkinek nem volt semmi baja, csak a pincérnéni nézett minket (Future-t és engem) komplett gyagyának és nyilvánította nemtetszését mimika formájában egy darabig... De aztán, ahogy az indiánok is annak idején, szeretni kezdett minket is és elnéző mosollyal szolgált ki... Hogy mi lehetett a baja...? Mikor Future csak egyszerűen felvette a fejlámpát és azzal világított magának a vacsihoz, én meg, mert szárnyasra vágytam, hát csirkeszörpöt meg rántott pulykafogat akartam enni... No mindegy. ez a nap is végetért lassan és ki-ki ment a maga helyére aludni... Mert másnap ötkor kelés volt, aztán noszahajrá, húzzunkbele!
És... rajt!
Reggel keltünk, a tegnapi lakoma gyakorlatilag ugyanott és ugyanúgy volt bennem, mint lefekvéskor - no nem baj, majd futunk súllyal, a fene essen bele! Nagy nehezen összekapartuk magunkat és valahogy megtaláltuk a rajthelyet, ahol úgy álltak sorba az emberek a nevezésnél, mintha nájlonharisnya érkezett volna a moszkvai GUM áruházba... Az ok pedig az volt, hogy néhgy haláli jóindulatú szervező úgy hatvan fölött tökéletes precizitással végezték a nevezéshez kapcsolódó teendőket - így esett, hogy futó és futó közt akár másfél óra különbség is volt már az indulás pillanatában. Node végre elintéződött a dolog és a két hölgy, Vinca és Nyuszi társaságában én is elindulhattam, sőt, induláskor még három csillagszóró segítségével egy hevenyészett tüzijátékot is alkottunk - még szerencse, hogy Farkas, az őrsi tűzoltónk már régesrég messzeföldön futkorászott...
---
Apropó: Farkas. Szóval ő azt mondta, hogy a gáton eltévedni lehetetlenség, s csak nevetett, mikor mondtam, hogy lehetetlen márpedig nincs, hiszen a föld lapos és négy elefánt tartja... Noshát voltak, akiknek sikerült véghezvinni a gátontévedést - igaz, nem az elején, hanem már Makó környékén. Bár mindezt csak azért írtam ide, hogy egyszer tudassam, hogy igenis jártunk Makón, másrészt viszont azért, hogy jól összekuszáljam a szálakat...Node most még röppenjünk csak vissza a szegedi folyópartra, mert mink is ott futottunk az elején, bizony!
---
5:40 és 6:00 közti tempóval kezdtünk, amúgy érzésre, s jórészt gázüzeműek voltunk, mindenesetre az északi szél messze vitte a tegnapi bőséges vacsora megmaradt bizonyítékait, s bár nekem gyanússá vált, hogy mögöttünk erősen ritkul a népesség, úgy igazán baj nem lett. Kicsit ugyan zavart, hogy az övembe csúsztatott két 7,5 decis visegrádi vizes üvegtől, melyek túl nagyok voltak, csak amolyan botcsinálta dinnyeárus kéztartással tudtam futni, mintha nem vettem volna észre, hogy közben mókás kedvű szögedi halászok kilopták a hónom alól a dinnyét... De aztán a kéztartást megszoktam, olyannyira, hogy Nyuszi hazafelé másfél óráig próbálta kimasszírozni a görcsöt a vállamból... Mindezt leszámítva azonban minden a legnagyobb rendben ment, s mi is a legnagyobb nyugalommal futottunk el az első ellenőrzőpont mellett.
Illetve majdnem... Mert ugye még sosem láttunk igazi gátőrházat... Pedig aki egyet látott, az ismeri mindet! Node az utolsó pillanatban éles kanyarral mégiscsak visszafutottunk a házhoz, hogy ott belekóstoljunk a napi teaválaszték első markáns ízű forróvizébe...Felébredés óta az első ivásom volt, mint figyelmeztetett Nyuszi.
---
De itt Deux et Machinaként (húúú, képzavar!
) ismét meg kell akasztanom egy cseppet a történet fogaskerekeit, hiszen Vinca azt találta mondani, hogy ha az ő uraparancsoló andrisa ki akarna vele szúrni, akkor gátőrfeleségnek adná. No lehet, hogy nem épp ezt mondta, de valami ilyesmit... És bizony ezen el kellett gondolkodnunk egy kicsit, idő úgyis volt, hát átbeszéltük a dolgot. Adott egy gátőr, aki vigyáz a gátra, el ne vigyék. Mivel sok ember nincs, aki otthonra szeretne némi autentikus forrásból szárnazó szögedi gátat, többnyire eseménytelenül telnek a napok - hacsak az írás elején említett kutyaszaporítással nem akad némi tennivaló. A gátőrfeleség pedig mindeközben nagyjából ugyanazt csinálja, mint férjura, hiszen a legközelebbi szomszéd gátőrfeleség vagy 15 kilométerre van, így pletykálni sem lehet, de ha lehetne is, vajon miről folyna a szó? "-Mariskám, képzeld, mit láttam a függöny korcai mögül!
-Mit láttál Juliskám?
-Erre ment egy ember! De igazi ám, a saját lábán, Mariskám!
-Heeeej, Juliskám, hát hogyhogy én nem láttam?...
-Biztos a szamarat körmölted, Mariskám!
-Vagy én vigyáztam a gátat, míg az uram ködöt szitált a mezőn, Juliskám!"
No, szóval elméletünk szerint a gátőrség egyik nagy eseménye a HTMV túra - és erre fel is kell készülni ám, de rendesen! ELképzeltük, ahogy anyus hetekkel korábban már álmatlanul forgolódik, várva a nagy napot - a neves reggelen kétszer is odaégeti idegességében a teát, de aztán ragyogó szemmel kínálja a végre megérkező fáradt vándoroknak... Apus pedig szintén csillogó bajusszal pecsételget a papírra, s közben idegeskedig - de tényleg, ezt láttuk! -, hogy minden túrázó megérkezik-e... Mindezt a harmadig gátőrháznál színesítette egy unokakorú gyerek is, aki vidáman és készségesen kalauzolt bennünket a kerten át a pihenőhelyig, közben vidáman csacsogva ezt-azt. Aranyos volt, egy perc alatt haver lett - akkor főleg, mikor már kifelemenet az ölében tartva valami szőrgombócot elénk állt és vigyorogva kérdezte: "nem kértek egy macskát? Most esett le a fáról". És az ölében tényleg ott pislogott egy kéjenc macska, aki a világért sem mozdult volna meg, csak nagy kegyesen megengedte, hogy a hasát símogassuk.
---
De vissza a gátőrházhoz!
Az algyői gátőrházban az itiner szerint a következő szolgáltatásokkal várt minket: tea, csoki, bély. Minket leginkább a bély izgatott, gondolatban már jól bebélyegezve repkedtünk néhány méterrel a Tisza felett, ne lelkesedésünk hamar alábbszállt és csobbanva a tiszapart mocsarába fúródott, mikor kiderült, hogy a bély igazából tényleg csak egy pecsétet jelentett... De nem volt időnk szomorkodni, mivel Future-ék is megérkeztek, ledolgozva a 40+ perc hátrányukat, amennyivel később indultak, sőt, egy darabig onnantól együtt is futottunk... Én kaptam az alkalmon és megpróbáltam megdobálni őt avarral, de miután visszafújta a szél - nem a mestert, hanem az avart! -, inkább azon ügyeskedtünk, hogy letoljuk egymást a gátról... De ez sem ment, hát búcsút intettünk egymásnak és faképnél hagytak minket ők ketten, Blahó Ákossal... Szánalmas módon, 23 perccel több idő alatt futották le a távot, mint mi. Igaz, ők 90 kilométert futottak alig több mint 7 óra alatt, míg mi ugyanazon idő alatt a hatvannal végeztünk...
Urs, Gandi, Farkas, Ala és a többiek a fene tudja, merre járhattak már, mi rendületlenül fogyasztottunk a kilométereket... Szinte elsőre megtaláltuk a hidat is a Tisza felett, amin átkocogva a másik part töltésén kezdtük meg az eddigi [/b]gát-gát-gát jellegű utat[/b], a táj sem változott sokat, néha egy kanyar, néha egy másik kanyar, de alapvetően csak az idő változott, alattomos módon egyre melegebb lett. Én nem izzadtam még szinte egyáltalán, igaz, nem is volt mit, hiszen az első 20 kilométeren mindössze 1 pohár teát ittam, Nyuszika viszont hozta a formáját: haja csatakosan lógott, ruhájából csavarni lehetett a vizet... Valahol itt lépésbe váltottunk, hogy együnk egy cseppet, de igazán nem voltunk éhesek - pedig zsákomban volt minden jó, sajt, Cerbona, párizsis szendvizs, kolbász, zsömle, pufirizsa, szőlőcukor. Aggódtam a lányok miatt, gondoltam, mindenre felkészülök, akármit kívánnak meg, legyen nálam. Persze azonnal meg kell nyugtatnom mindenkit: egy röpke 20 perces holtponton kívül nem érzékeltem náluk fáziskihagyást, csak azt vettem észre, hogy egyre inkább elvannak magukban, már nem egymás mellett futnak, s nem válaszolnak, mikor hülyébbnél hülyébb dolgokat mesélek nekik...
Például elmorfondíroztunk azon, hogy vajon hogyan lehet olyan egyenesen fákat ültetni, ahogyan a telepített erdőkben látjuk... Vagy pedig hogyan lehet olyan jól kivágni, egyenes sorban a vaderdőkből a fát - ha már egyenesen ültetni nem tudtak... Hasonló érdeklődéssel figyeltük a szép sorban elhelyezett telefonpóznákat is... Szóval arra jutottunk, hogy igazán nem nekünk van rossz dolgunk a gáton, akik csak futunk, hanem például azok érezhették magukat nagyon cefetül, akiknek azokat a nyamvadt póznakat le kellett ásni, vagy (s ezzel úgy gondoltuk, hogy filozófiánk csúcsára értünk) a póznákra a madzagot feltevő emberek lehettek már nagyon elkeseredettek egy idő után... Hiszen mi történt? Gátőrháztól gátőrházig húzták a zsinórt, hogy soknapi munkával mind a négy házban legyen telefon! Ez az igazi életértelme, itt bizonyára a telefonszolgáltatók sem dobálóztak az ingyentelefonkszülékkel!
Miközben megkerültünk egy alanyi jogon ott levő tó formájú pocsolyát egy vicces kanyarral a gáton, amit el is neveztünk Funny Kunkoringnak, szóba került még, hogy vajon a vadászok rókára vadásztak-e, őzre, avagy kósza futókra - és megbeszéltük azt is, hogy amikor a gátat építették, bizony komoly munka lehetett a folyót úgy irányítani, hogy az a töltés mellett folyjék, ellenkező esetben nagyon hülyén nézett volna ki a dolog... No és így értünk el a második, nem sokkal később a harmadik ellenőrzőponthoz, ahol az első gátőrház és tartalmának klónja fogadott, csak tán a tea volt egyre finomabb a csoki, tea, bély kompozícióból.
A holt-tiszai, végül a feketecsárdai gátőrházból kijövet megpillantottuk a makói templomtornyot, s biztosak voltunk benne, hogy azt a tornyot még nagyon sokáig látjuk, míg futunk... Így is lett. Miközben a maradék 11 kilométerünket fogyasztottuk, csak két dolog zavarta meg a békés nyugalmunkat: először a nap sütött ránk, ahogy Pogreg egy reggeli sms-ében kívánta nekünk, másodszor pedig megpillantottuk a fentebb már megénekelt eltévelyedetteket, akik Makón szerencsésen rossz gátat választottak a 30 kilométeres táv lefutásához. Meg is kérdezték, hogy arra van-é Szeged, amerre mennek, s ránk hárult a feladat, hogy elszomorítsuk őket: igen, de erre még 50 kilométer. Vagy 10 ember futott így lukra, míg mi lassan csorogtunk Makó felé a szkrázó napsütésben, a fáradtságot már nem annyira éreztük, a sok egyenes lassan elmaradt, s több mint hat óra laza kocogás után végre elfogytak a rossz irányba futók is, s mi befordultunk Makóra.
Cél
Makón pedig nem más, mint Ala futott velünk szembe, ő a leghosszabb táv utolsó szakaszát kezdte épp, mikor mi lassan befejeztük a középtávot... Nem sokkal később Fazekas Jani is utána robogott, hogy ketten meghódítsák a Maros gátjának másik felét is, mi örültünk nekik, ők nem kevésbé, s végül így vidáman kocogtunk be a célba, ahol az össze létező ajtót zárva találtuk, így majdnem továbbfutottunk... Még szerencse, hogy erős vagyok és addig rángattam az egyik bejáratot, míg kinyílt. Utóbb megtudtuk, hogy a tesitanár direkt hagyja beragadva a nyílászárót: hadd izmosodjanak a kölkök!
A célban lerogyásos eszméletvesztést adtunk elő, de nem ám úgy szimplán, hanem gulyásevésnek álcázva. Hihetetlen finom kaját kaptunk, forró volt, ízletes, jól esett. A célban volt Petami is, aki saját bevallása szerint már másfél órája ott volt, s nem akart tovább menni, de mi addig mondtuk neki, hogy hajrá és hasonló közhelyes dolgok, míg végül elindult. Hát persze, hogy elindult, mikor közben megérkezett a mi házi vaslédink, Piri is, s Petamink inkább elindult, nehogy Pirivel még futnia kelljen... Kicsit ugyan szégyellem magam, mert a nemkívánt futásba belehajszolt Petami négy órával később csak a következő ellenőrzőponton volt begörcsölt lábakkal és vagy a megváltót várta, vagy valamelyik haverját, akivel tovább mehet, mindenesetre Pirit, mint mindig csak legfelsőbb fokban tudtuk jellemezni, már ott, a füle hallatára is. Nemsokára ő is továbbindult, hogy visszafusson Szegedig, csak egy kicsit később láttam újra, mikor felhívott, hogy ugyan, vigyem már ki neki az itinerét, mert otthagyta, míg a pontőr bácsi hevesen udvarolt neki...
Nohát én "mindent a hölgyért" felkiáltással utánavittem, különösképp azért, mert kíváncsi voltam, hogy a tőlem merőben idegen 6:00+ tempójú 7 órányi futás után még mit tudok - és bizony mentek a négyes körüli ezrek is, sőt, egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy nem kellene-e Pirivel szegedig elfutni... De aztán Nyuszi és Vinca őrangyalkáimra gondoltam, s visszaspuriztam a célba, ahonnan lassan hazaindultunk hárman...
---
Elgondolkodtató volt a mai nap, hiszen Sárváron 24 órázni készülök, s megint ott tartok, hogy a hatosnál gyorsabb tempó gyors lesz, túl gyors - a lassabbat meg még nagyon szenvedem... Mindenesetre arra nagyon jó volt a mai futás, hogy a társaság mellett azt is kiélvezzem, hogy ha akarom, ha nem: nyugisan, lassan kell futnom. Hiuszen Sárváron mégsem mondhatom, hogy a tököm telivan, gyorsan lefutom a maradék távot! A 24 óra attól még 24 óra marad, akkor is, ha én már rég egy árok partján fetrengek különféle szitokszavakat mormolva...
Nekem ezt még tanulni kell, nem úgy, mint a többieknek: Ursnak, Gandinak, Alának, Fazekas Janinak, Farkasnak, Future-nek és a többieknek, akik csodás teljesítménnyel már régen szintén beértek, lefutva az idei év első ultratávját, a kilencvenest. Nagy gratula nekik!
1 hozzászólás
Nohát nagyon kíváncsi vagyok, hogy holnap mennyire lesz elszánt a szerdai futócsapat a Szigeten úgy, hogy a MAC most egy ideig zárva van... Én mindenesetre kimegyek este futni, kell az énnekem ilyenkor, a hét közepén. Nem is a futás, hanem a Csapat... Január közepén kezdtem el velük futni, s azóta, megnéztem, nagyon kevés szerdai futást hagytam ki... Talán ha ötöt. Mondom: kell az az én lelkemnek. :)
Bár a lelkemmel (agyammal?) némi kis baj lehet - legalábbis azok szerint, akiknek elmeséltem, milyen jó lesz majd napi ötven kilométerrel futva jönni-menni a munkahelyre. Hja, nem tudják ezek, mi a jó! Én viszont... Na jó: hogy még jobb legyen, vettem ma egy láthatósági mellényt... Azért mégsem akarok én a hátammal megtartani egy száguldó kamiont! Pláne nem csütörtök hajnal négykor a reptér mellett!
6 hozzászólás
Nem épp futóidővel köszöntött ránk az új évad, de meggyőztem magam, hogy márpedig futni el kell menni. Igaz, mára csak a rituális része jutott a futómozgásnak, hiszen hajnalig nagy ereszdelahajamat volt, utána alvás, este hatra értem haza, plusz a múlt heti 110+ kilométer elég indok a mai pihenésre - de egy laza három kilométert lekocogtam, még jól is esett. (Az eső is.)
Volt így negyed órám, hogy elképzeljem a hetemet... Szerdán egy tízes a Szigeten, a csütörtök húzós lesz, mert azt hiszem, hajnal kettőkor kelek, kaja, háromkor elindulok futva a munkahelyre, 24 kilométer, ott ötkor dolog van, valamikor délután pedig ugyancsak futva hazaindulok - hogy egy nap pihenéssel nekivágjak a lányokkal a Híd túl messze van tt hatvanas távjának.
Kicsit fázom ám ettől a hatodikától, ugyanis ha mégsem úgy jön össze, ahogy tervezem, akkor bizony nem lesz megoldva a cuccaim célbajuttatása, ami azt jelenti, hogy kénytelen leszek a leghosszabb, 90-es távot futni... nem szívesen. Plusz még így szállást is kell keresnem... No mindegy, adja az ég, hogy jól süljön el minden! Egyelőre nem tudok belegondolni sokmindenbe, mert kicsit még kótyagos a fejem... Hogy mééééér? Alig pezsgőztünk hajnal hatig! :-D
2014-06 hó (2 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (2 bejegyzés)
2012-08 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (4 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (3 bejegyzés)
2011-09 hó (2 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (3 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (3 bejegyzés)
2011-02 hó (6 bejegyzés)
2011-01 hó (5 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-11 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (3 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (4 bejegyzés)
2010-01 hó (1 bejegyzés)
2009-11 hó (3 bejegyzés)
2009-10 hó (2 bejegyzés)
2009-09 hó (1 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-07 hó (2 bejegyzés)
2009-06 hó (4 bejegyzés)
2009-05 hó (3 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (2 bejegyzés)
2009-02 hó (3 bejegyzés)
2009-01 hó (4 bejegyzés)
2008-12 hó (4 bejegyzés)
2008-11 hó (9 bejegyzés)
2008-08 hó (2 bejegyzés)
2008-06 hó (2 bejegyzés)
2008-05 hó (3 bejegyzés)
2008-03 hó (4 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (7 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-11 hó (2 bejegyzés)
2007-10 hó (6 bejegyzés)
2007-09 hó (4 bejegyzés)
2007-08 hó (2 bejegyzés)
2007-07 hó (2 bejegyzés)
2007-06 hó (6 bejegyzés)
2007-05 hó (4 bejegyzés)
2007-04 hó (1 bejegyzés)
2007-03 hó (4 bejegyzés)
2007-02 hó (4 bejegyzés)
2007-01 hó (8 bejegyzés)
2006-12 hó (3 bejegyzés)