Halleluja, elmúlt a gázválság, kiolvadtak a gondolataim, s letörölvén a kornyadozó jégvirágokat ablaküvegesedő tekintetemről végre kialakítottam a terveket annak kapcsán, hogy miket is akarok idén ámokfutni – előre el- és meg nem határozott időpontokban pedig úszni. Az elhatározásban még az sem akaszt meg, hogy kicsit átrendeződtek az eddigiekhez képest az időpontok. Mivel a véraláfutás érdeklődéshiány miatt elmarad, eszmefuttatóbajnokságon pedig hendikeppel indulnék, így aztán komoly dolgokról kell, hogy szó legyen.

Szóval… helyzetjelentés… Nagy szerelmem, a T100/K100 megint kimarad, bár privátban lehet, hogy megpróbálom majd egyszer, a Balcsi jöhet (mert jajj, úgy élvezem én a strandot), s kergemarhaként a vár körül is szeretnék körözni egy napig. Most már csak sikerül végre normálisan is! No és ha már várnál tartunk… VÁR a kedvenc Dunakanyarom is – természetesen pontosan akkor, mikor a Nagy és Nemes Lelkek Nagyon és Nemesen versenyeznek a 100 kilométeres Országos Befacsarón. Ja, és örömmel láttam, hogy 12 órányi gyönyörre benevezhetek Almádiban is ősz felé, majd remélem, az avar kor kezdetén újra lesz SM futás is. Osztán ennyi. Igyekszem a tavalyinál is többet pihenni versenyek előtt, illetve a tavalyi edzésmódszert átdolgozva kevesebb alkalommal, de egyszerre hosszabbakat akarok futni. Az nem jött be a maratonnál hosszabb távoknál, hogy sok kilométerem volt, de azok rendre 24 – 24 kilométeres szakaszokból álltak (és akkor ne is beszéljek arról, hogy most hogy ment Makó után a HTMV úgy, hogy nyár óta két hosszút futottam mindössze, szeptember óta pedig összesen egy félmaratont, amúgy csak csoszogtam erre meg arra). Szóval vissza a klasszikus módhoz, amihez leginkább a „hétvégi hosszú” fogalomköre illik. Node erről ennyit.

Keresztedzésnek másfél hónapig internetelőfizetést intéztem, most autót kell forgalomból kivonatni, telefont lemondani, higgyétek el, erősíti a lelket, nemesíti a gondolatokat, önualomra és önmérsékletre tanít az edzés eme formája. Ha majd a Balatonnál fejben kezdek nem ott lenni, elég lesz csak viszaemlékezni küzdelmemre a nagy rózsaszín T betűvel vagy az autóbontó buflák fejével. Bizonyos, hogy lelkileg megerősödve zárom ezeket az ügyeket, ha majd egyszer könyvet adok ki az edzésmódszerekről, bizonyosan külön fejezet lesz a bürokráciának, adminisztrációnak. Természetesen piros 18-as karikával jelölve, mert válogatott cifraságok is elhangzanak majd ama lapokon. J

(Hm… De vajon mi történik Nagyerdőben? Rég jártam arrafelé.)