2008 szeptemberében kezdtem el futni. Akkor az a gondolat, hogy egy szép napon maratont fussak, hatalmas nagy kihívás volt, de teljesült!

Majd a következő kihívás a maraton 4 órán belüli lefutása volt. Ez év szeptemberében ez is teljesítettem: 3 óra 14 perc 18 mp-vel.

Az elmúlt néhány hétben megfogalmazódott bennem a következő kihívás: 3 órán belül lefutni a maratont. A gondolatom találkozott több kedves itteni futótárs javaslatával. Nagyon fontosak nekem ezen visszajelzések, biztatások, hiszen sokszor ezek adnak erőt, egy-egy hosszabb-fárasztóbb edzésen.

Köszönöm nektek!

Mivel hiszem, és vallom, hogy az ember nem lehet meg kihívások nélkül, ezért én kitüztem magam elé azon kihívást, hogy jövőre 3 órán belül tudjam lefutni a maratoni távot!

Tudjátok: Ha nincs kihívás-nincs fejlődés sem!

Most inkább csak irányelveket írok le, nem konkrét számokat.

A felkészülést 5 kategóriára bontottam szét:

TEMPÓFEJLESZTÉS

ÁLLÓKÉPESSÉGFEJLESZTÉS

IZOMERŐFEJLESZTÉS

SPORTPSZICHOLÓGIAI FEJLESZTÉS

PIHENÉS-MEGELŐZÉS.

TEMPÓFEJLESZTÉS:

A felkészülés egyik legfontosabb területe, e nélkül nincs 3 órán belüli maraton! Nagy hangsúlyt szeretnék helyezni a tempófutásokra, vagyis a 155-165 közötti pulzuson való futásokra 6-12 km-es távon. Laktátküszöb feletti edzést nem tervezek, és résztávot sem! Véleményem szerint egy maratoni versenyre, ill egy félmaratonra nem sok értelme van 400-800-1000 métereket futni, mivel egy félmaraton jóval hosszabb táv ezeknél, egy maratonról pedig nem is beszélve. Véleményem szerint tökéletesen mindegy, hogy 400-800 métert, de akár 1 km-en mit futunk, hiszen itt több, mint 42 km-ről van szó!

Nagy fontosságot tulajdonitok a kis ellenálláson való gyors tekeréseknek, lehetőleg 120-130-as pulzustartományban. Fontosak a rövidebb versenyek is, ha tudok indulok az Oxigén Kupa 10 km-es versenyein, ill majd télen a Yours Trullyn ami 25 km ( remélem, hogy jól írtam).

Képesnek kell lennem a 4.15-ös tempót 42,2 km-en keresztül tartani, most szeptemberben 4.36-os tempóval futottam. Van mit fejleszteni!

ÁLLÓKÉPESSÉGFEJLESZTÉS:

A másik kiemelt feladat, hiszen jó, hogy 4.15-ös tempóval tudok futni, de azt 3 órán keresztül tartani is kellene....

Fontosak lesznek a 140-150-es tartományban végzett futások, amelyek legalább 25 km-es távok lesznek, de valószinüleg ismét lesznek több, mint 38 km-es futásaim is!

Ide tartozik még a 150-160-as tartományban végzett futások is, én ezt is az alapozáshoz számítom, hiszen egy maratonon a futás nagy része ebben a tartományban lesz, ill van. Kulcsfontosságú, hogy itt is fejlesztve legyen az állóképesség, és a tempó is! De itt is elsősorban a tempótartás a lényeges!

Fontosak még a hosszú, tehát 20-30-40 km-es biciklizések is, közepes fokozaton.

IZOMERŐFEJLESZTÉS:

Itt elsősorban az erős fokozaton való tekerésekre gondolok, de szükség van némi has, és hátizom erősítésre is. Ez inkább járulékos tényező, de fontos!

SPORTPSZICHOLÓGIAI FEJLESZTÉS:

Igen sok függ tőle, hiszen egy olimpián mikor a döntőt ússzák, a 8 versenyző szinte teljesen azonos képességű, a pillanatnyi lelkiállapot, és a pszichológiai felkészítés játszik kulcsszerepet abban, hogy ki úszik pár század mp-vel jobbat.

De visszatérve hozzám:

Fontos a célkitűzés, az edzésekre való felkészülés úgy, hogy egy forgatókönyvet készítek a futásról, persze fejben, de legyen minden futásnál egy konkrét terv, legyen megfogalmazva egy konkrét cél.

Fontos egy-egy verseny előtt a megfelelő pályaismeret, és a verseny modellezése. Fontos kielemezni a futásokat, megfogalmazni, hogy mi akadályoz a tervem teljesítésében, és azt hogyan tudom legyőzni. Fontos a figyelem fokuszálása, de még talán ennél is fontosabb az, hogy ne csak testben, hanem fejben is pihent legyek.

Hihetetlenül fontos a motiváció is!

PIHENÉS-MEGELŐZÉS:

A felkészülés nagyon fontos területe. Talán a legfontosabb bizonyos szempontból, hiszen fáradtan nem tudom hozni az általam megfogalmazott célokat.

Nagyon-nagyon fontos a megfelelő időbeosztás. Az elmúlt pár hétben bejött néhány dolog az életembe, és tényleg csak heti 3 futásra van időm, meg orvosi engedélyem is. Tehát itt nem elsősorban mennyiséggel tudok "nyerni", hanema  minőséggel. El kell érni, hogy a futásaim a létező leghatékonyabbak legyenek!

Nagyon fontos a mozgáskoordináció, hiszen megfelelő mozgáskoordinációval nagyon sok energiát meg tudok takarítani, és a tempót is tudom némileg növelni.

Fontos a Mc. Kenzie torna, hiszen a gerincem e nélkül a torna nélkül még a normál, "hétköznapi" igénybevételt sem bírná ki pár hétnél tovább fájdalom nélkül. Fontos a gyógyvíz a lábamnak, és a gerincemnek, de fontosak a gyaloglások, és a regeneráló tekerések is.

Fontos a megfelelő táplálkozás, és megfelelő testtömeg is! A legutobbi laborvizsgálatok szerint gyakorlatilag minden értékem jó, vagy nagyon minimális eltérés van, de az is javuló tendenciát mutat a múlt évihez képest.

Persze egy ilyen minden-mindennel összefüggő rendszer kialakítani hatalmas nagy munka. De engem nagyon inspirálnak a kihívások-ha nincs kihívás-nincs fejlődés sem!

Üdvözlet Mindenkinek!

 A Tiszakeszi 3.14-es maraton sok erőt kivett belőlem, utána pici motivációs hullámvölgy következett. Nehezen tudtam rávenni magamat arra, hogy elmenjek futni, viszont mikor futottam nagyon élveztem. Jóval kevesebbet is futottam. Ebből a hullámvölgyből kezdtem kikászálódni október végefelé, javult a helyzet.

Az Oxigén Nagyerdei Maratonra célidőnek 3 óra 30 perc környéki időt céloztam meg, mivel nem kedvenc aszfaltomon, töksík terepen kellett futni, hanem itt voltak pár méteres homokdombocskák, a futóútvonalon gyökerek voltak, egyszóval erdei útvonal volt.

A bepakoláskor egy csomagot nagyon gondosan, lehetőleg törésmentesen pakoltam be, de erről majd később...

Kicsit hamar érkeztem-most vonattal, a Szoboszlói különítménnyel tudtam pár mondatot váltani, de legnagyobb sajnálatomra nem találkoztam Ervinnal, Supák Zolival, Hegedüs Sanyival...pedig kerestem őket.

A rajtot pontosan indították el, én viszonylag az elejéről indultam.

Egy kör kb. 5300 m volt, az utolsó pedig picit kevesebb. Kiszámoltam ha a 8 kört 25 percben futom le/kör, az összesen 200 perc, vagyis 3 óra 20 perc lenne. Abból indultam ki, tehát hogy 25 perces köridők átlagban egyszerűen fantasztikusak, ha  és a végén 1-2 perccel lehet lassabb is, esetleg nem probléma.

A múlt év szeptemberi Nyíregyházi félmaratonról volt ott egy rendőr ismerős, az első 4 körön egymást előzgettük, de általában én vezettem, nem sokkal csak 10-20 méterrel.

Néhány szót váltotunk, mindketten csodálkoztunk, hogy lazán, nem erőlködve futunk 25 percen belüli köröket, mondtuk is, hogy majd a 7-8. körön meglesz majd ennek a böjtje....

Viszont volt egy nagy problémám, a pulzusmérőm totál bezavarodott, mindig ugrált, volt rá példa, hogy 20 mp alatt 30-at változott a pulzusom-szerinte, miközben változatlan tempóban futottam. Tágra nyilt szemekkel néztem, hogy 202-re felment szerinte a pulzusom, miközben lazán tudtam még mellette beszélgetni. ( a Túri Kupa félmaraton befutóján mértem eddig a legmagasabb értéket az 189 volt, de az abszolút tüdőkiköpéses volt..)

A 2. kör végén a pulzusmérő előbb leállt 201-nél, majd eltünt a pulzusérték kijelzése, egyedül a stopper müködött.

Nem mások ketyeréje zavart be, volt rá példa, hogy a legközelebbi futó 10 méterre volt, és akkor is ugrált...utolag megszakértettem, és láttam, hogy a szív feletti pántban van egy kis elem, annak-mármint az elemhez hozzáérő érintkezőnek, totál el van rozsdásodva az egyik oldali érintkezője.

Ezután egy kényelmes, de gyors tempóval futottam tovább, Zoltán Juditott üdvözöltem, miközben elsöpörtem mellette.

A félmaratonom/félmaratonunk a rendőr futtárssal 1.37 lett, ezen nagyon meglepődtem, hiszen nekem tökegyenesen, sík terepen, aszfaltozott úton 1.32.56 a csúcsom, most meg ilyen terepen 1.37....

Mondtuk is, vészesen jó...

Az én lufim viszont tényleg 1 km-mel később nagyon kidurrant, hirtelen nagyon lelassultam.

Tudtam, hogy az lehet a probléma, hogy valószinüleg a laktátküszöb feletti tempóval mentem tartósan, és a szervezett most benyújtotta a számlát.

Ezután tudtam, hogy az a megoldás, hogy jóval lassabban kell futni, némileg növelni a szölöcukrot, és az egyéb frissitést, és magától javulni fog majd némileg a helyzet, de csak némileg....

A következő két kört direkt lassabban futottam, mintegy tartalék üzemmódban, de körönként 2 szem szölöcukor, minden körön 2 pohárka víz, banán, keksz megvolt.

Az utolsó előtti körön már némileg javult a helyzet, és lassan elkezdtem gyorsulni.

Vandus, a barátnőm is befutott közben, és bíztatott ő is,ez sokat számított! Az utolsó kör elején egy idősebb úr megelőzött, vert rám kb. 50 métert kb. 1 km alatt, de ezután minden erőmet összeszedve elkezdtem gyorsítani, az idősebb urat utolértem, és lassan lehagytam, és egyre gyorsabban futottam, de közben számoltam a hátralévő távot...

Az utolsó 300 méteren nagyon szépen felgyorsultam, és szép befutóm volt, leszámítva azt, hogy egy hölgyet szó szerint odébb kellett tolni, mivel a cél után 5 méterrel állt le pletykapartizni.....

Az úriemberre kb. 150-200 métert vertem rá, úgy hogy a cél előtt 4 km-mel még neki volt 50 m előnye....kis dolgoknak is örüljön az ember....

A befutó után nagyon kivoltam, de kis séta helyretett, és átadhattam Vandusnak a nagyon becsomagolt rózsákat (lásd indulás előtti gondos csomagolás). Ezután olyan terülj asztalkámat kaptam tőle, hogy pislogtam, pár km séta pedig sokat segített!

A rendőr futótárs ha jól emlékszem 3.15 környékit futott, tehát ő nem lassult le.

Ez az eredmény kissé elmaradt a várakozásomtól, de pályacsúcs ezen a pályán maratonon!

De a maratoni csúcsomtól jócskán elmarad, igaz ott végig pontosan müködött a ketyere.

Most 1 hét pihenő következik max 1 futással, de közben gőzerővel dolgozok a 3 órán belüli jövő évi maratonra való felkészülésen, ami már most látom, hogy több elemében rendhagyó lesz!