Üdv Mindenkinek!

Egy visszatérő problémát írok le, ami jelentős mértékben akadályozza a futásaimat, de nem tudom rá a megoldást.

Ez a probléma a bal lábam.

Mindig is jóval gyengébb volt mint a jobb, a jobb lábammal csak nagyon ritkán volt problémám, a ballal szinte mindig.

Most az a pontos probléma, hogy a futás elején a térdhajlatomnál hátul, és a comb, és a fenék találkozásánál hátul a futás kezdetén ha nem is vészesen, de közepes intenzitással fájdogál. A futás elején nagyon érzem, ahogy bemelegszik a lábam jelentős mértékben javul a helyzet, de végig érzem. A jobb tökéletes!

Ha nagyon lassan futok tehát kb. 10 km/h környékén, nincs különösebb probléma, vagy kicsit kevésbé érzem, ha közepes sebességgel megyek vagyis elérem a 11 km/h környékét már sokkal jobban érzem, gyors tempófutást nem merek vele megkockáztatni. Már egy vacak 5 km-es közepes intenzitású futást is 3 napig érzek a lábamban...

Ez a probléma régen megvan, ha nem is ilyen mértékben, de a tavasszal, ill a nyár eleji nagyon gyors tempófutások nagyon előrehozták a problémát.

Mindig is viszonylag gyors futó voltam, hiszen mikor először futottam 10 km-et akkor hangsúlyozottan lassan mentem, de 70 perc lett, de nekem olyan volt mintha sétáltam volna...második alkalommal 58 perc lett.....most 43 perc 47 mp-ha jól emlékszem.

3 éve futok, mindig gyorsabban mentem tehát mint 10 km/h, az utobbi fél évben ez jelentős mértékben megnövekedett 12-13 km/h környékére, mint sokan tudjátok.

Probáltam azt , hogy 4-5 napot pihentetem a 2. futásnál már előjött a probléma pihentetés után, voltam vele dokinál felírt Midetont ami állítolag nagyon jó húzódás ellen, sokat javult de akkor is éreztem, akkor sem szünt meg, áztattam jóféle Szoboszlói gyógyvízbe, nem sokat használt....

Sajnos sokszor érzem üléskor is, a hátsómon olyan mintha valami púp lenne-bal oldalt.

A jobbal szinte soha semmi probléma nem volt, az hangosan követeli a hosszabb, és gyorsabb futásokat, a bal pedig pont az ellenkezőjét.

Tehát kérdés, hogy mit lehet vele kezdeni? Gyógyszer nem használt, gyógyvíz nem használt, pihentetés nagyon keveset használt, és a jobbnak semmi baja nincs, az szinte bármit kibír, a bal pedig folyamatosan vacakol....

A jövő hét végén félmaratonra szeretnék vele menni, le tudom futni, de nem jó idővel, mivel a bal láb erősen akadályoz az edzésekben, biciklizésnél semmi probléma.

Tehát tanácstalan vagyok!

Ötletek?

Üdv Mindenkinek!

Mint az előző blogomban leírtam anyu temetése pénteken volt, a Túri Kupa félmaraton pedig szombaton.

Mikor pénteken hazértem a temetésről, katasztrofálisan hullafáradt voltam.

De másnap elindultam a Túri Kupára vonattal, ill busszal Anikó kísért el, ő volt a fényképész is.

Mikor a verseny szinhelyére mentem, mit látok az úton? Na mit? Egy nagyon szép kalcitot! Nem tudom, hogy honnan került oda, de ott volt az úton!

Mikor felvettem, néhány perccel később hívott Mdorogi, vagyis Dorogi Márti, hogy hamarosan ők is itt vannak a férjével, és a keresztlányával együtt.

Éppen Anikóval a Hortobágy-Berettyó-folyót néztük, ami kissé meg volt áradva mivel a kedvenc Kösely-folyóm sok vizet szállított mostanában bele, tehát állunk a hídon, mikor hív Márti, hogy ott vannak a versenyközpontban a Platánfa alatt! Hogy nézz ki a platánfa? Mert én nem tudom!

Nem baj a versenyközpont mellett lecövekeltem a fagyiárusnál, és ott már tudtunk találkozni Mártival, aki egy nagyon kedves hölgy!

Nagy csalódás volt, hogy az öltözőnek szolgáló iskolában nem lehetett verseny után zuhanyozni, mivel felújítás volt...

Nagyon gyorsan bemelegítettem, és találkoztam a volt gimis osztályfőnökömmel, aki egyben a matekot, és a fizikát is tanította nekünk.....mivel én matematikából elképesztően finoman fogalmazva katasztrofálisan gyenge voltam, jó néhány év elteltével is emlékezett rám! Chrobák Gyula kiváló futó, a maratoni-félmaratoni távon mindig az élvonalban végez, most is váltotunk néhány mondatott, csodálkozott a hosszúnadrágomon....

Nagyon jól sikerült a rajt, sikerült felvenni egy kellemes tempó, néhány hölgyet kedvesen bíztattam is, egyből megkaptam az előttem lévő fiúktól, hogy csajozni jöttem oda...."inkább a lányokat bíztatom, mint egy szőrös férfit" mondtam nekik....jót derültek a válaszomon, de igazat adtak!

Az első mini kőr ami 1,1 km volt 4 perc 35 mp alatt ment (4 perc 10 mp/km) mondtam is, hogy picit lassítanom kell.

Márti nagyon jól tartottam magát, alig lemaradva hozta ő is az első kőrt!

Ezután minden kőr egységesen 4 km hosszú volt.

A következő kőr 19 perc 03 mp volt, tehát egész jól elfutogattam!

A következő kőr 20 perc 39 mp volt, vagyis lassultam.

A 2.  "nagy" kőr végén  kezdtem érezni, hogy erősen lassulok, és volt egy mélypont, jól éreztem magam, de nagyon lassultam...Chrobák Gyula tanárúr sokat segített azzal, hogy látva valamit ( pontosabban engem) még pontosabban hogy valami probléma van odakiáltott: " Ígyál sok vizet" ez sokat segített, 2 kilóméterenként megálltam inni, és ha nem is gyorsultam de lazábban ment a futás.

Képzeljétek találtam futás közben 200 Ft-ost a földön!

Egy söröző mellett futottam el ahol két férfi üllt nagyon jól elsörözgetve, odaszóltam nekik, hogy " de szivesen cserélnék magukkal"...

A következő kőrben két fagyizó lány velem szemben, mondtam is nekik, hogy :" hamarosan én is megyek fagyizni"!!!

Márti nagyon jól tartotta magát, 400-500 méterrel volt csak lemaradva tőlem! Bravó Márti!

Az utolsó körön már gyorsítani próbáltam némi sikerrel, az utolsó 400 métert pedig maxigázzal futottam le, többen megtapsoltak....

Márti is hamarosan befutott, néhány méteren elébe futottam, és gratuláltam neki a jó futásához!

Mivel nem tudtam zuhanyozni, gyorsan átöltöztem és indultunk is Anikóval a vonathoz. Nem voltam fáradt, a lábamnak ez nem jelentett kihívást, elvileg bírták volna a sokkal gyorsabb tempót is, de ez van!

Márti a 4. lett a hölgyek között, csaknem dobogós lett! Ügyes lány!!!

Nagyon szép sötétkék pólót választottam!

Jövőre ismét megyek!

A köridők:

4.35/1,1 km

19.03/4 km

20.39/4 km

22.39/4 km

23.30/ 4km

22.00/ 4km

A fényképek a 2011-es Túri Kupa albumban vannak!

Ma délelőtt meghalt édesanyám 68 éves korában.

Tudnivalló róla, hogy az elmúlt 6 évben 3-szor volt bent a kórházban, erős depresszióval, igen erős ( nem megalapozott) betegségtudattal, erős szorongással, és pánikrohamokkal.

Most májusban került ki a pszichiátriáról, de 1 hete ismét visszakerült oda, mivel 3 hónap alatt ismét erősen visszasülyedt a korábbi állapotába. Azért is vitatkozni kellett vele, hogy megfésülködjön, annyira nem érdekelte már semmi, és senki.

Tény az, hogy sokat vitatkoztunk, hiszen erősen  ingerlő ha valaki 1 hétig csak fekszik az ágyában, és semmit sem csinál, miközben minden az én nyakamba szakad, ráadásul folyamatosan hallgatni a panaszkodását, lehet, hogy azért lettem én pont az ellentkező véglet.

Hétfőn bekerült ismét, immár 4. alkalommal a pszichiátriára, a Kenzézy kórházba, Debrecenre, a rehabilitációs osztályra, ahol elvégeztek néhány vizsgálatot, és ismét nem találtak nála semmilyen szervi problémát, de rendre súlyos fokú depressziót, súlyos szorongást, és erős pánikrohamokat állapítottak meg nála, elkezdték kezelni, de már nem a gyógyszereken volt a fő hangsúly, hanem a foglalkoztatáson.

Ma délelőt a nővérem beszélt vele telefonon, jó hangulatban volt, majd lefeküdt aludni, és örökre elaludt. Nem tudják a halál okát, ezért holnap boncolás, és a jövő héten temetés.

Ismételten kihangsúlyozták, hogy a pszichiátriai dolgokat leszámítva, jó egészségnek örvendett.

Most 1-2 napra háttérbe szorul a futás, nem tudom hogy mi lesz a Túri Kupával, majd kiderül.

Most a lábam is pihenhet néhány napot.

De hamarosan folytatás következik, de az életemben igen sok minden át fog alakulni.....

Mindenkinek ajánlom a figyelmébe, hogy a depreszió ellen a legjobb gyógymód a futás, és az hogy lekötjük magunkat, nem, ismétlem nem szabad elsüllyedni az önsajnálatba, mert az soha nem vezett jóra!

Igenis küzdeni kell a negatív dolgok ellen, soha nem szabad feladni, küzdeni kell, be kell bizonyítani, hogy mi vagyunk az erősebbek, és mi fogunk a végén győzni!!!!