Annyi élménybeszámolót olvastam, hogy nekem is megjött a kedvem, hogy leírjam amit ebben a két napban átéltem.

Én erről az egész megmozdulásról 25.-én csütörtök este szereztem tudomást az egyik közösségi oldalon (reklám helye IWIW) és egyből arra gondoltam nekem is mennem kell, segíteni a rászorulóknak. Ezért pénteken el is engedtem egy két telefont a haveroknak, hogy olvastam egy ilyen megmozdulásról de sajnos süket fülekre találtam. Egy szó mint száz szombaton reggel nyolc óra körül keltem fel és láttam a szép havas tájat odakinnt na mondom ebből a gondolatomból sem lessz semmi, közben a nap is kisütött és ez egy kis pozitív töltetet adott nekem. Így hát nekivágtam tíz órakor a bringámmal a közel 90 kilóméteres útnak. Nagyon hideg volt de mivel kicsit előre látó voltam a forró tea útközben megtette a hatását.

Többször is megálltam gyönyörködni a balaton szépségében mert ugye a déli oldalon haladtam a kerékpár úton és nagyon sok helyen teljesen a parton megy. A nap rásütött az északi oldalon lévő hegyek dombok havas lejtőire egyszerűen csodálatos látvány volt. Fél kettőkor érkeztem meg Szántódra és amíg vártam a kompot, a jegypénztáros hölggyel váltottam pár mondatot és elmondtam neki, hogy hova is megyek és nagyon méltatta az egész megmozdulást amin részt veszek majd. Amíg átért a komp a túl oldalra azt hittem, hogy az északi sarkon vagyok annyira átfújt a szél, hogy alig vártam, hogy felülhessek és tekerjek mert majd megfagytam. Fél négy fele értem Almádiba ahol az iskolában egy idősebb úr várta a futó csapatot vele is nagyon jó elbeszélgettünk amíg meg nem érkeztek a futók. Az este nekem nagyon idegen volt, és kicsit kívűl állónak is éreztem magam. Pizza rendelés várakozás majd közösen vacsiztunk, na és az a süti amit Bozót csinált nagyon fini volt. Reggel kicsit fáradtan ébredtem, készültem már a napi tekerésre. Gondoltam, hogy nem lessz nagy tempó az elején az első frissítésig nem volt semmi gondom csak a kezem fázott egy kicsit. Aztán mikor tovább mentünk akkor már éreztem, hogy nem lessz ez jó így hát stojesszal egy kicsit előre tekertünk egy másfél kilómétert de bevártuk a többieket. Sajnos a bringám nem bírta sokáig lett egy tengely törésem és a buszba kellett berakni, ott folytatta tovább az útját, én meg kevés autózás után úgy döntöttem nem ülhetek itt amikor a többiek meg futnak. Két három kilóméter után jött egy újabb frissítés és akkor én is beálltam futni a többiek közé. Nem is gondoltam volna, hogy csak úgy repülnek a kilóméterek, jó volt a hangulat és sokat nevettünk. Aztán egy kicsit kb 10 kilóméter után úgy gondoltam hogy kéne pihenni és beültem a buszba. Stojesz egyedül tekert szegény és teljesen átfagyott ezért mondtam neki, hogy hajtok én helyette amíg megmelegszik egy kicsit. Ez annyira jól sikerült, hogy utána ő futott a többiekkel tovább én meg hajtottam tovább a bringát. Amikor megérkeztünk Kolontárra és láttam az embereket és a gyerekeket ott bennt ahogy minket várnak na akkor kicsit késszen voltam mint a matek lecke. (nem voltam egyedül ezzel)

Tovább indultunk Devecserbe. Amikor megérkeztünk oda akkor az valami felemelő érzés volt nekem, hogy itt vagyok és megcsináltam. 

Mindenkinek nagyon gratulálok ahoz amit véghez vitt, le a kalappal. Nekem ti vagytok a példaképeim.

Nagyszerű sportemberek vagytok, nekem csak nemrég van jelen az életemben a sport a bringázás és a futás kb három hónapja, de amit eddig tettem az mind visz előre a tervem megvalósításának útján.

Most egyenlőre ennyi, nem tudom folytatni, majd talán egyszer.

Ez tudom hogy nem a reklám helye de szeretném figyelmetekbe ajánlani a holnapomat:

www.bringavaleuropaban.eoldal.hu

Máskor is szívesen tartok veletek!!!!