Az idei év is elég furcsára sikerült futás szempontjából, a tavalyihoz hasonlóan. A térdsérülésem rendbejött (lekopogom), helyette volt egy nagyon fura csípőfájdalom, ami az év nagy részét meghatározta.

A számok

Ha számszerűsítem, idén kicsivel több, mint 300 km-t futottam (314 km), ami valamivel több, mint a tavalyi. Ennek nagy részét március és július között; akkor is fájt a csípőm, de futás közben nem, és utána gyorsan helyrejött. A Szeliditó-futás után viszont beláttam, hogy ez így nem oké, így aztán szeptember és december között összesen 13 km-t futottam, rövid futásokon próbálgattam, hogy mennyit bírok fájdalom nélkül.

Szóval ez a csípőfájdalom…

… márciusban jelentkezett először, aztán a Szelidi-tó-futáson ugye a második kört már nem bírtam futni, hanem sétáltam, ezért aztán utána elmentem végül orvoshoz vele. Kiderült, hogy levált a csípőcsontom egy darabkája. Aztán az is kiderült, hogy nem sok mindent lehet vele csinálni – várjak, amíg visszaforr, ez lehet akár egy év is. Közben futhatok, ha nem fáj, meg óvatosan mozoghatok. De hát fájt. November elején már annyira, hogy 12 perc futás után le kellett állnom. És akkor elmentem újra orvoshoz, megröntgenezték, nem találtak semmit. Aztán csak fájt, már nyugalomban is, így hát decemberben elmentem újra, amikor is az orvos megnézte újra a novemberi röntgenfelvételt, és kiderült (én is láttam a felvételt), hogy tulajdonképpen a csont már összeforrt, tehát gyógyultnak tekinthető. Kaptam rá valami fizikoterápiát, ezt majd januárban kezdem, de az orvos azt mondta, hogy elvileg a csípőmtől akár futhatok is. Futottam is azóta egyet, kb. 25 percet, és nem akarom elkiabálni, de kicsit sajgott ugyan, de nem volt nagy gond, közben sem és utána sem. Ez utóbbi nagyon fontos, mert korábban, az őszi próbafutásokon az volt a jellemző, hogy futottam egyet (kevesebb mint húsz percet), közben is fájt, és utána egy-két napig sántítottam.

Futás helyett

Mivel futni nem tudtam, de nem akartam tunyulni, kipróbáltam a nordic walkingot. Olyan szempontból bevált, hogy akár két órát is tudtam mozogni anélkül, hogy bármi fájdalmat éreztem volna közben vagy utána, olyan szempontból viszont nehézkes, hogy mivel szeretném „szabályosan” csinálni, aszfalton az nem megy: idegenkedem a gumitappancs használatától. Emiatt olyan helyet kell keresnem, ahol föld van – az igazi a budai hegyek lennének, de oda macerás kijutni, a másik megoldás a park. Jobb híján ott szoktam, már amikor rávettem magam, mert azért nehezebben szánom rá magam, mint a futásra. Ettől függetlenül tényleg jó dolog; egyszer voltam Érden edzésen Magdinál, nagyon jó volt és sokat tanultam. Jövőre szeretném majd sűríteni.

A tanulságok

Azért ez a fájdalom több dolgot is megtanított (meg az előzőek, mert végülis lassan két és fél éve nem bírok rendesen futni a különböző sérülések és egyéb nyavalyák miatt). Méghozzá azt, hogy lehet, hogy én futni szeretek igazán, de nem elég csak futni, mert egyoldalúan terhelem a szervezetemet, és az visszaüt. Tornázgattam ugyan itthon hébe-hóba, de az nem az igazi. Tehát múlt héten vettem egy uszodabérletet, azt tervezem, hogy heti egyszer úszok majd. Illetve kerestem egy Pilates-helyet, ahol a nekem megfelelő időpontokban is vannak órák; ezen a héten voltam is már órán, hosszútávon pedig heti két Pilatest szeretnék beiktatni (már megkerestem a helyüket az órarendemben). Emellett persze a futást is újra, ahogy tudom, meg időnként jöhet a nordic walking. Tehát egyrészt többet szeretnék mozogni, mint az elmúlt évben, másrészt pedig változatosabb formában.

Az élmények

Azért hogy ne csak a sérülésekről és az azzal kapcsolatos dolgokról essen szó, idén, bár csonka volt a futóév, azért volt pár emlékezetes futás. Legjobban sikerült egy tematikus futásom volt, ezt minden szempontból az év legjobb futásának tartom. A tervezett két verseny közül egyre tudtam elmenni, a Szeliditó-futásra, ami nem volt olyan ütős élmény, mint a tavalyi, viszont tanulságos volt. Közösségi futásra egyre mentem el, a nőnapi futásra, kedves élmény volt.

Pár szó az étkezésről

Említettem itt a blogomon is, hogy augusztusban elég fontos változások történtek az étrendemben: a glutént, tejet (tejtermékeket), tojást és élesztőt kizártam az étrendemből. Azóta egyéb vizsgálatokon is átestem, lényeg, hogy azóta az is kiderült, hogy a gyümölcscukrot sem bírom megemészteni. Ez már kicsit sok volt, így dietetikustól kértem tanácsot. Egyszer már voltam nála, akkor meghallgatta az előzményeket, de a konkrét tanácsadás még hátravan, hát, kíváncsi leszek rá. Már csak azért is, mert közben úgy döntöttem, hogy szeretnék visszatérni a vegetáriánus étrendre, ha megoldható, hogy a szükséges tápanyagokat hús nélkül is tudjam biztosítani. Szóval ez még alakulóban van. De az a tapasztalatom már megvan, hogy ezzel az étrenddel jobban érzem magam, és fogytam is, augusztus óta kb. 4-5 kilót.

A tervek

A tervek egy részéről már írtam: több mozgás (heti egy, maximum két pihenőnappal) és többféle mozgásforma. Szeretnék újra rendszeresen és fájdalom nélkül futni. Versenyt és egyebet egyelőre nem tudok tervezni, de ha minden jól alakul, akkor szeretnék ott lenni Szekszárdon a Borvidék valamelyik távján, illetve a Szeliditó-futáson.